Sukoró: Joav Blum vallomása

2013. december 04.

Hétfőn csaknem 6 órán keresztül válaszolt kérdésekre a bíróság előtt a telekcsere-ügy főszereplője, Joav Blum.

Vallomásának lényege a következő volt:

Az első pest megyei ingatlanát Albertirsán eredetileg azért vette, hogy logisztikai központot építsen rajta. A második, pilisi ingatlant már a King’s City projekthez vásárolta.

A 2008. májusi parlamenti találkozót a King’s City alapítói kérték, és ügyvédjük szervezte meg. A cél az volt, hogy a miniszterelnöknek bemutassák a projektet, és személyén keresztül a kormány támogatását kérjék. A King’s City projekt alapítói Lauder, Langhammer és Fischer urak voltak, akik üzleti és turisztikai tapasztalattal és kellő tőkével is rendelkeztek a beruházáshoz. A King’s City a szállodák mellett egész éves programot kínáló szabadidőpark lett volna korcsolyapályával, termálfürdővel, golfpályával, színházzal, kaszinóval és sok más attrakcióval.

Már 2008. februárjában eldőlt, hogy Albertirsa mégsem alkalmas helyszín, mert ott nem lehet a tervezett kaszinót megvalósítani. A sukorói ingatlanokra egy olyan vállalkozó hívta fel figyelmüket, aki a környéken több telekkel és idegenforgalmi létesítménnyel is rendelkezett. Eredetileg azzal is elégedett lettem volna, ha bérbe, vagyonkezelésbe, lízingbe kapjuk a sukorói területet. Az állammal való csere lehetőségét a befektetők ügyvédje, Bárd Károly vetette fel. A jogi alap az volt, hogy a 4-es út nyomvonala érinti az albertirsai területeket, a törvény alapján pedig a tulajdonosnak joga van ahhoz, hogy ne fogadja el a részleges kisajátítást, hanem csereingatlant kérjen az államtól. A miniszterelnöki megbeszélésen Langhammer úr vetette fel a csere lehetőségét; Gyurcsány megkérdezte Tátrait, aki azt válaszolta, hogy elvileg lehetséges, de a részleteket meg kell vizsgálni. Kérdésre Tátrai elmondta, hogy 2 hónapig tart a lehetőségek részletes megvizsgálása, amire Gyurcsány őt fel s kérte.

A második, pilisi ingatlanra már 2008. elején előszerződést kötött, júliusban pedig megvette. Ekkor még csak bíztott benne, hogy lesz csereszerződés, aminek ez is része lehet. Az ingatlan megvételét nem az MNV tanácsolta. Senkitől nem kapott erre javaslatot, kizárólag az ő döntése volt. A 200 hektár gyümölcsös ma is művelés alatt áll.

Tátraival a parlamenti megbeszélés és az aláírás között egy alkalommal találkozott, az MNV több munkatársa jelenlétében. Ezen a találkozón Blum elmondta, hogy az állami tulajdonú REORG Zrt-vel értékbecslést csináltattam az ingatlanokra, és ezt az MNV-nek átadom. Tátrai azonban közölte, hogy az MNV-t Blum értékbecslése nem érdekli, ők a törvény alapján a saját szerződött értékbecslőjükkel dolgoztatnak, és az általa megállapított értéktől nem fognak eltérni.

Császy úrral még 1 vagy 2 alkalommal találkoztam, valamely ügyvédem társaságában, mivel Császy úr nem beszél angolul. E találkozók nyelve tisztán magyar volt, így én csak azért vettem részt, hogy megmutassam, fontos nekünk a megbeszélés.

Az MNV értékbecslőjének számait a csere aláírása előtt néhány héttel mondták meg. Blum sokallta, mert a saját értékbecslése mást mondott – de az MNV közölte: vagy elfogadja az ő értékeiket, vagy nincs csere. Ezért elfogadta az MNV-s számokat. Egyébként a projekt egészéhez képest a telek értékének nem volt jelentősége. A telekszerzés nem is a beruházás üzleti tervében szerepelt, hanem személyesen Blumnak kellett volna kifizetnem, hiszen a telek biztosítása a projekt számára az ő feladata volt. Erről nem kötöttek külön megállapodást Lauderékkel, de nem is volt rá szükség, hiszen társak voltak a beruházást menedzselő Vigotop Ltd-ben. Az 1000 millió eurós beruházás szempontjából, sőt Blum tulajdonrészem szempontjából sem volt jelentősége annak, hogy a telek néhány millió euróval többe kerül-e. Ha nagyobb árat mondtak volna, azt is kifizette volna. Amikor az ügyészség kijött a szerinte teljesen megalapozatlan értékbecslésével, közölte is Oszkó pénzügyminiszterrel, hogy bár az értéket vitatja, de a projekt érdekében kifizeti azt a különbséget is. Ő azonban azt mondta, erre nincs utólag lehetőség.

Kipukkadt a Bábolna-lufi, de sokkal több is történt

2013. november 08.

Tegnap a Győri Törvényszék jogerősen is kimondta, hogy teljesen megalapozatlan volt a Bábolna-ügyben emelt ügyészi vád. Ez az az ügy, melyet Budai Gyula többször is az elszámoltatás legkonrétabb eredményének nevezett. A polgári bíróság már korábban megállapította, hogy a kormánybiztos több nyilatkozatában hazudott. Most a büntetőbíróság azt is leszögezte: az általa tett feljelentés is hazugság volt.

Azt már az első fokon eljáró tatabányai bíró, Detrői Ferenc is megállapította, hogy az ügyészség által hűtlen kezelésnek minősített szerződés aláírása szükséges, hasznos, a Bábolnai Ménesbirtok és a magyar állam érdekeit szolgáló, gazdasági hasznot hajtó volt; a vádlottak szakszerűen, kötelességszerűen, a cég és az állam érdekeinek megfelelően jártak el. Így a következőkben csak arra térek ki, amiben a másodfokú ítélet többet mondott, mint az első fokú.

Zólyomi Csilla tanácsa elképesztő alapossággal tanulmányozta át és cincálta szét a nyomozás és az első fokú bírósági eljárás iratait. Az ítélet indoklása szerint a fokozott ügyészi felügyelet mellett zajlott nyomozás meglehetősen slendrián volt, a tanúkat érdemben nem hallgatták ki, ezt a bíróságnak kellett megtennie. Mindaz, amit a tanúk elmondtak, önmagában cáfolta a vádat - ebből persze az is következik, hogy rendes nyomozás végén nem lehetett volna vádat emelni.

A Törvényszék ítélete két okból is mérföldkő lehet a hűtlen kezelés miatt folyó koncepciós eljárások történetében. A bíróság ugyanis elvi éllel mutatott rá arra, hogy a hűtlen kezelésnek a vagyoni hátrány bekövetkezte, a kötelességszegő magatartás ÉS az ezekre irányuló szándék együttes megléte a feltétele. Ha bármelyik hiányzik, nincs bűncselekmény. Nem elég, hogy az ügyészség azt állítja: van kár, az meg nyilvánvaló, hogy szándékosan okozták. A konkrét ügyben nem volt sem kár, sem kötelességszegés, azt pedig az ügyészség soha nem is vizsgálta, hogy a vádlottak akartak-e szándékosan kárt okozni  - mondta ki a bíróság. Pedig hát ez történik az összes hasonló ügyben, ahol az ügyészség politikai megrendelésre dolgozik. 

A törvényszéki döntés fontos eleme az is, hogy végre kimondatott: az ügyészség nem teheti meg azt sem, hogy egy cég irataiból, szerződéseiből kiragad egyet, és azt minden összefüggés, előzmény, következmény értékelése nélkül minősíti. Nem teheti meg azt sem, hogy egy-egy döntés pénzügyi következményeit a cég gazdálkodásától függetlenül értékeli, sőt azt sem, hogy az utólag esetleg hibásnak bizonyuló szerződéseket bűncselekményként kezdi el vizsgálni. Ha a rossz döntés bűncselekmény lenne, minden veszteséges cég vezetőjét bíróság elé lehetne állitani - fogalmazott a bíróság általános érvénnyel, hangsúlyozva, hogy a konkrét, a vád alapját képező szerződés ráadásul hasznos és eredményt hozó volt.

Végezetül - más tanúk és vádlottak számára is okulásul - ejtsünk néhány szót az egész ügy legelképesztőbb eleméről. Az ügyészség a vádiratban azt állította: a Ménesbirtok vezetőjét én utasítottam a szerződés aláírására - bár ilyet sem ő, sem más soha korábban nem mondott. De aztán elolvasta a vádiratot, megértette az idők szavát, két alkalommal meglátogatta a feljelentést tevő Budait, majd a bíróságon már azt vallota: utasítottam. Aztán egyszer csak előkerült a korabeli határidőnaplója - melyet persze a vádemelés előtt senki nem kért tőle -, benne a kettőnk közti 2008-as telefonbeszélgetés közben készült jegyzeteivel. A saját feljegyzése szerint én azt mondtam, hogy " nem dönthetek ön helyett, nincs hatásköröm". Mindezeket a Tatabányai Törvényszék úgy értékelte: az ügyvezető azért tett a tényekkel és még a saját naplójával is ellentétes vallomást, mert "egyfajta elvárásnak szeretett volna megfelelni". Ebben az ügyben tehát a bíróság is kimondta azt, amit a politikai perek kapcsán sokszor elmondunk, de nehéz bizonyítani: a politika és az ügyészség nyomást gyakorol a kishalakra azért, hogy a nagyobbakat elkaphassák - s a vád nyugodtan alapulhat a kikényszerített hazugságon.

Sukoró: Bajnai Gordon vallomása

2013. október 11.

Ma délelőtt az alábbi tartalmú vallomást tette a bíróság előtt Bajnai Gordon:

2007-ben találkoztam először az üggyel, ez egy olyan turisztikai beruházási szándék volt, melynek megszerzéséért több ország is versenyzett

Protokolláris találkozó volt Gyurcsánnyal, nagyon sok hasonlón vettem részt, ez minden hasonló nagyságrendű beruházásnál hasonlóan zajlott. Nekem ez a találkozó nem tartogatott újdonságot. Ennek a beruházásnak a mérete megegyezett az Audi és Mercedes beruházással. Az ország szempontjából komoly nyereség lett volna, ha sikerül megvalósítani a beruházást, a turizmust is hosszú távon fellendítette volna, éppen a válság idején. Ezért is volt fontos, hogy a miniszterelnök találkozzon a befektetőkkel. Nem emlékszem arra, hogy a találkozón határidők hangzottak volna el, de a jegyzőkönyvben lévő határidők nem is lettek betartva.

Erről az ügyről korábban is volt fogalmam, és frissen kinevezett miniszter voltam, így nem valószínű, hogy erre a találkozóra kaptam külön felkészítőt. A legelső találkozómon a befektetőkkel 2007-ben csak a beruházási szándék hangzott el, és hogy lehetséges helyszín más európai államok mellett Magyarország is. Nem kaszinóváros lett volna ez a projekt, hanem olyan helyszínt kerestek, ahol témapark építhető, egy komplex, történelmi hangulatú beruházás, elérhető közelségben valódi történelmi helyszínektől. Később részletes látványtervek és üzleti tervek és készültek, érdemi pénzt költöttek építész irodákra és a pénzügyi előkészítésre. Ezeket én láttam, de a részleteiben nem nekem kellett vizsgálni. Készültek számítások arra, hogy az állam számára milyen összegű támogatás érné meg (készpénz, adókedvezmény), de végül a befektető visszalépett a támogatási igénytől.

A találkozóról készült emlékeztető gyenge minőségű. Nem emlékszem arra, hogy a csere ilyen mélységben ott felmerült volna. A koncesszió tekintetében elhangzott, hogy szükséges a pályázat kiírása, de azt ott nem lehetett eldönteni, hogy „rendben lesz”. Az logikus, hogy az én feladatom volt a kapcsolattartás, hiszen az mindig a gazdasági miniszter feladata volt.

Miniszterelnökként ez az ügy politikai kérdésként került az asztalomra, mert változó érveléssel ugyan, de a Fidesz és a Fidesz sajtója hevesen támadta az ügyet: először a természetvédelmi vonatkozásokat, aztán a kaszinót, később a telekcserét. A pénzügyminiszter kérésemre több körös, igen alapos, részletes vizsgálatot végzett az MNV eljárása kapcsán. Arról, tájékoztatott, hogy nem találtak jogszabálysértést az MNV eljárásában. Később az ügyészségi vizsgálatból kiszivárgott egy nagyon eltérő ingatlanérték. Abban az időben a kormány még figyelembe vette a kormánytól független intézmények véleményét – azt gondoltam, hogy érdemes ezt még egyszer megvizsgálni, már csak a kaszinókoncesszió szerződéskötési helyzete miatt is. A pénzügyminiszter azt a javaslatot tette – látva, hogy a magyar állam két szerve eltérő állásponton van az érték tekintetében -, hogy akkor járunk el helyesen, ha a kaszinótender eredményes lesz, ugyanakkor a csere értéke tekintetében bírósági eljárás indul.

Pártállami szemlélet az ügyészségen

2013. október 03.

A 2006. őszi események, az izsáki férfit agyonverő rendőrök és néhány más ügy fényében igencsak meglepő döntésre jutott a Központi Nyomozó Főügyészség: ha valaki ellen jogtalanul alkalmaz a rendőr kényszerintézkedést, és ezt a parancsnoka utólag is helybenhagyja, akkor az eljárás nem sérti a fegyelmet és a rendőri szolgálat érdekét.

Augusztus 31-én volt 3 éve, hogy őrizetbe vettek Sukoró-ügyben, s két napra rá bíróság elé állítottak. Mindkét alkalommal megbilincseltek, a bíróság folyosóján pórázon hurcoltak.

A rendőrségi törvény, a vonatkozó magyar és nemzetközi bírósági határozatok, a rendészeti panasztestület döntései egybehangzóan tartalmazzák: a fizikai kényszernek az intézkedés céljával és az intézkedés alá vont személy magatartásával összhangban lévőnek, arányosnak kell lennie. Magyarul: ha elfut, bilincselhető, ha támad, gumibotozható, de ha csúnyán beszél, akkor nem lehet lelőni.

A bilincs alkalmazásáról rendőrségi jegyzőkönyv készült. Ebben a rendőrök korrekten leírták, hogy mindenben teljesen együttműködtem velük. Leírták azt is, hogy - ennek ellenére - bilincset alkalmaztak 3 okból: hogy tuti ne szökjek el, hogy tuti ne támadjam meg őket, és - a legszebb! - nehogy kárt tegyek magamban. Az illetékes parancsnok a jelentést kivizsgálta, egymondatos döntésével az intézkedést megfelelőnek, szükségesnek és arányosnak találta.

Én nem. Éppen ezért a 3 éves évfordulón feljelentést tettem a Fővárosi Főügyészségen többek között hivatali visszaélés és elöljárói intézkedés elmulasztása, vagyis az ellenőrzés formális volta miatt. A feljelentés kivizsgálása annak a Központi Nyomozó Főügyészségnek a hatáskörébe került, mely magát a bilincseléshez vezető koncepciós eljárást kitalálta és lefolytatta, a rabszíjon hurcolást végignézte - így nyilván pártatlan vizsgálat folyt.

Nos, Szabó Attila katonai ügyész a következőket állapította meg:  "A feljelentő állításából nem merül fel annak gyanúja, hogy ... az elöljárói kivizsgálás tényleg felületes, semmitmondó, formális volt. Azonban, ha a feljelentő állítása igaznak is bizonyulna, arra sincs konkrét, tényszerű adat, hogy az érdemi kivizsgálás elmaradása a rendőri intézkedést foganatosító rendőri egységnél akár a szolgálatra, akár a fegyelemre jelentős hátránnyal járt volna. Mivel a hivatkozott katonai vétség megvalósulásához az eredmény bekövetkezte is szükséges, és ennek még a gyanúja sem merült fel, ezért a feljelentést el kellett utasítanom."

Magyarul: a feljelentést anélkül utasították el, hogy a rendőrségi jegyzőkönyveket elolvasták, az érintetteket kihallgatták volna.  Ennél azonban sokkal megdöbbentőbb a mondat második fele. Az ügyészség szerint ha a parancsnok a jogtalan rendőri intézkedést valóban csak formálisan ellenőrizte, alaptalanul hagyta volna jóvá, az nem járt volna hátránnyal a szolgálatra és a fegyelemre. Az ügyészség itt nem kevesebbet állít, minthogy ha a rendőr valakit ok nélkül bilincsel meg, fúj le könnygázzal vagy lő le, és ezt a parancsnoka eltusolja, azzal nem mutat rossz példát, nem bomlasztja a fegyelmet, nem feszíti szét a testület morálját.

Elég szomorú, hogy Polt Péter ügyészsége ezt 2013-ban így gondolja. Hasonló határozatot talán 80-as évek elején írhattak le utoljára.

Majd elfelejtettem: panasznak helye nincs, mert nem vagyok sértett. Ja persze, biztos a rendőrség az...

Álomsziget: milliárdokat már bukott, de akár 100 milliárdot is bukhat az állam

2013. szeptember 24.

Immár nem csak a büntetőeljárásban, de a washingtoni választottbírósági perben is ügyesen ássa a saját sírját az Orbán-kormány Sukoró-ügyben. Pénteken olyan döntést hozott, mely önmagában is elég lehet arra, hogy a kiebrudalt befektetők megnyerjék a magyar állam ellen indított kártérítési pert.

Szinte minden családban van egy olyan rokon, aki senki által nem vágyott, felesleges, ám ehhez mérten drága ajándékokat vagdos hozzá a többiekhez. Minden budapesti közös rokona e téren Orbán Viktor, aki hol egy giga Rubik-kockát, hol egy sípályát hüttével, hol egy horthysta Kossuth-teret tuszkol le a mindennapi működési gondokkal küzdő főváros torkán. Most épp egy „közcélú közösségi teret.”

Pénteken is azzal ébredhetett, hogy ajándékoznia kell. Talán a sport- és szabadidős centrumnak nemrégiben kijelölt Margitszigeten felhúzandó létesítményekről vízionált, ébredéskor rögtön térképet és filcet ragadott, majd behívatta munkatársait. Mindenki egyetértőleg bólogatott; senki nem mert szólni, hogy Orbán Viktor nem a Margit-, hanem a szomszédos, magántulajdonú Hajógyári-szigetet karikázta be narancsszínű filccel. Inkább gyorsan megszavaztak 6 milliárd forintot arra, hogy megvásárolják a magántulajdonú szigetet. A lelkesedés akkora volt, hogy Fazekas és Varga miniszterek önként ajánlották erre a célra saját tárcájuk milliárdjait, valaki pedig olyan szemfüles volt, hogy azt is bevette a határozatba: a kreatív Lázár államtitkár majd találja ki és papírozza le, miért is volt minderre szükség. A jól végzett munka után az urak felálltak, és megtapsolták magukat. – Csak így születhetett az  1663/2013. számú kormányhatározat, mely az Álomsziget projekt befektetőit hozza különlegesen jó helyzetbe. Mert ha a kormány határozata szándékosan született volna meg ezzel a tartalommal, az a politikai cinizmus, a stratégiai dilettantizmus és a hűtlen kezelés tényállásának legszebb példája lenne – ez pedig nyilván kizárt.

Az állam még 2003-ban eladta a Hajógyári-sziget déli, 32 hektáros csücskét egy befektetőcsoportnak 4,6 milliárd forintért. Ugyanez a befektetőcsoport 2008-ban elnyert egy a főváros és Pest Megye területére kiírt kaszinókoncessziós jogot, s elkészült a nagy terv: a területen Álomsziget néven egy hatalmas, másfél milliárd eurós beruházással elkészülő idegenforgalmi, szórakoztató- és kaszinóközpont jön létre. Közben kiderült, hogy a terület egy részén található a Hadrianus-palota romja, melyet állami tulajdonban kellett volna tartani – így az állam a kérdéses ingatlanrészt 1,03 milliárd forintért visszavásárolta. A privatizáció óta eltelt években a beruházás nem haladt előre, ugyanakkor a befektető évi több százmillió forint bevételt ért el a meglévő épületek bérbe adásából. Mivel a most államosítandó területek vételára mindössze 3,6 milliárd forint volt, nyugodtan kijelenthetjük: egy rendes ingatlanprojekthez hasonlóan a befektetés az elmúlt 10 évben nagyjából megtérült.

Ehhez képest semmi sem indokolja, hogy az állam 4 milliárdot fizessen. Az ingatlanpiaci válság ellenére 10%-kal többet annál, mint amennyiért eladta. Úgy tesz át az adófizetők zsebéből a befektető zsebébe 400 millió forintot, hogy azt sem a tisztesség, sem a piac, sem a logika nem követeli meg, sőt.

A kaszinókoncessziós jogot az Álomsziget befektetői azzal nyerték el, hogy vállalták: legkésőbb 2012. július 1-től évi 1 milliárd forint koncessziós díjat fizetnek. Ha ezt nem fizetik, vagy a projektet nem valósítják meg, a szerződést az állam jogosult egyoldalúan felmondani. Egy 2009-es szerződésmódosítás szerint ha rendben fizetik a díjat, a beruházás befejezésének határideje 2015-re csúszhat, de 600 millió forint késedelmi kötbért kell fizetni az állam számára. Mivel a kaszinó ügyében egy kapavágás sem történt, az állam jelenleg másfél évi koncessziós díjat és a kötbért követelheti a befektetőn, összesen 2,1 milliárd forintot. De miként a gazdasági miniszter leveléből kiderül, a kormány eddig egyetlen fillért sem próbált meg behajtani.

A mostani kormánydöntés pedig azt tartalmazza, hogy az állam fizet 1 milliárdot, hogy megszűnjön a koncessziós szerződés. Ez már önmagában is botrány, a befektető ezen az ágon még 3 milliárd ajándék forintot kap ahelyett, hogy behajtanák a tartozását és felmondanák a szerződését. De a döntés indoka legalább ennyire botrányos. Úgy szól, hogy mivel az állam 4 milliárdért megveszi a tervezett kaszinó alatti földeket, a kaszinót nyilván nem lehet megcsinálni, így szegény befektetőt kompenzálni kell. Ez nettó hülyeség. Ha valaki eladja a telkét, akkor tudja, hogy arra nem fog már házat építeni, de van az a vételár, aminél ez megéri.

A kormány most arra hivatkozik, hogy a kaszinóprojekt helyszíne a koncessziós szerződés szerint a Hajógyári-sziget, tehát ha ott nem valósulhat meg, akkor sehol. Ez megint nem igaz, hiszen a pályázat alapján az egész régióban bárhol megépíthető lenne a kaszinó, csak a szerződés e pontját kellene módosítani. A King’s City esetében a kormány pont azzal érvel a nemzetközi bíróságon, hogy a régióban bárhová vihették volna a kaszinót, ha már bukták a sukorói telket. Márpedig a két pályázat egyforma volt.

Sukoró esetében az ügyészség közbelépett, megakadályozta, hogy a bejelentett helyszínen kaszinó épülhessen. Az állam 3 év pereskedés után visszaadta a befektető telekre kifizetett, perköltséggel csökkentett pénzét, őt magát 3 évig büntetőeljárás alatt tartotta, a koncessziós szerződést a megvalósítási határidő lekésése után azonnal felmondta, és pert indított az 1 milliárdos kötbér megfizetése érdekében.

Az Álomsziget magától dőlt be, majd az állam segítő kezet nyújt a befektetőknek. A telekre kifizetett pénzt 10% kamattal önként visszaadja, büntetőeljárást nem indít, a koncessziós szerződést másfél évvel a határidő után sem mondja fel, a 2 milliárdos követelését nem hajtja be, sőt még a nehéz helyzet miatt 1 milliárdos bánatpénzt is fizet.

Mindezt úgy teszi, hogy a sukorói befektetők által indított per a nemzetközi választott bíróságon másfél hónap múlva fordul élesbe. A tét nem kicsi: a befektetők 100 milliárd forintot követelnek a magyar államtól azért, mert nem jóhiszeműen és tisztességesen járt el velük szemben, ellehetetlenítette a beruházást és ezzel számukra kárt okozott. A mostani Álomsziget-döntés alapján nehéz lesz cáfolni, hogy igazuk van.    

Veres János vallomása

2013. augusztus 23.

A volt pénzügyminiszter - szintén az összefoglaló előadás lehetősége nélkül - kérdésekre válaszolva a következőket mondta:

Magyarországnak előnye származott volna a Sukoróra tervezett kaszinóberuházásból, de a politika megakadályozta, hogy megvalósuljon a beruházás, amely Magyarországnak hosszú időn át jelentős adóbevételeket, a régióban pedig új munkahelyeket és élénkülő idegenforgalmat biztosított volna. Minden régiónak szüksége lenne hasonló projektekre, s azokat a kormánynak természetesen támogatnia kell. Egy évi fix 900 millió forintos koncessziós bevételt és több milliárd forint adóbevételt generáló beruházás hasznosságának megállapításához nem kell magas iskolai végzettség. Az volt a kérdés, hogy a nullához képest akarunk-e több költségvetési bevételt és munkahelyet.

A parlamenti találkozó jegyzőkönyve korrekt, hiszen a pénzügyminiszter egyszemélyi döntése volt - és az a mai napig - hogy kiír-e, és milyen feltételekkel koncessziós pályázatot. Az ő minisztersége idején minden esetben konkrét komolyan vehető befektetői igényre írtak ki pályázatot, de az minden érdeklődő számára nyitott volt. Az eddig meghallgatott valamennyi tanúhoz hasonlóan állította: semmilyen összefüggés nem volt a telekcsere és a koncessziós pályázat között, hiszen a pályázat nem írta elő konkrét ingatlan meglétét - a létesítményt a nyertes befektető a 3 közép-dunántúli megye területén belül bárhol kialakíthatta volna.

Bár akkoriban az MNV telekcsere eljárásáról nem volt érdemi információja, most, az időközben megismert információk birtokában is körültekintőnek és szabályosnak és az állam érdekében állónak ítéli mind az MNV, mind a vádlottak munkáját. Ha bármely vállalkozó azzal keresi meg az MNV-t, hogy egy munkahelyteremtő beruházáshoz telket szeretne cserélni, akkor az MNV-nek kötelességszerűen segíteni kellett ebben. Ugyanígy dolga volt az MNV-nek az is, hogy az állam feladat ellátáshoz felesleges ingatlanokat hasznosítsa.

Teljesen szabályosan, jogszerűen, sőt rutinszerűen az MNV a sukorói telkeket az önkormányzatnak ingyen is átadhatta volna, hiszen volt ilyen kérelem a polgármestertől, és számos hasonló döntés született az akkori és a jelenlegi kormány alatt is. Az önkormányzat pedig rövid időn belül - akár pénzért, akár ingyen is továbbadhatta volna a telket a befektetőnek.

Sőt: ha az lett volna az MNV álláspontja, hogy a cserének jogi vagy vagyongazdálkodási szempontból akadálya van, a pénzügyminiszter - a kormány támogató álláspontjának ismeretében - az MNV tulajdonosaként írásos utasítást adott volna arra, hogy azt mégis hajtsák végre. De erre nem volt szükség, mert a csere önmagában is jogszerű és ésszerű volt. 

Gyurcsány a politikai gyávaságról

2013. augusztus 22.

Császy Zsolt azon kérdésére, hogy vajon a nyomozás elrendelése után, 2009-ben a kormány miért nem állt ki a projekt mellett, Gyurcsány a következőt válaszolta: „A politikai gyávaság és inkompetencia megítélése nem ezen eljárás tárgya.”

A kihallgatás befejeződött.

Gyurcsány: Ingyen is oda kellett volna adni a telket

2013. augusztus 22.

Adtam Bajnainak utasítást, hogy általános miniszteri felelősség alapján koordinálja, szervezze, segítse a beruházást. Másnak semmilyen utasítást ebben az ügyben nem adtam. Tisztességes embereket, a kormány céljaival összhangban, tisztességesen és szakszerűen eljáró embereket vádolt meg az ügyészség.

Ingyen is oda kellett volna adni a telket a beruházáshoz. Ha Tátrai azt mondta volna, hogy nem lehet jogszerűen megoldani, könnyen lehet, hogy törvényt is módosítottunk volna. Azzal is előállhatott volna az MNV, hogy adjuk oda ingyen, azt is érdemben megfontoltuk volna. Drámája ez Magyarországnak, hogy egy ilyen beruházás kapcsán néhány százmillió forinton utólag vita folyik. Vannak ennek a történetnek pozitív és negatív hősei.

Ezek a befektetők nem pitiáner ügyeskedők voltak. Laudernek nem nehezebb bejutni az ovális irodába, mint a magyar miniszterelnökhöz. Lauder neve önmagában is biztosíték volt arra, hogy ez egy jó szándékú, tisztességes, az ország javát szolgáló beruházásról van szó.

Gyurcsány: "Miért kellett volna szembe menni a haza érdekével?"

2013. augusztus 22.

Gyurcsány az emlékeztetőről

 Az emlékeztető vállalt határidőket tartalmaz, de nem elvárt eredményeket. Eddig a határidőig kellett eldönteni, hogy a jogi megalapozottsága a cserének fennáll-e, és hogy a kaszinókoncessziós pályázat kiírható-e.

Kovatsis ügyész „Gyurcsány úrnak” szólítja a volt miniszterelnököt, aki ezt nehezményezi. „Ha azt akarja, hogy Kovatsits úrnak szólítsam, akkor hívjon nyugodtan Gyurcsány úrnak. De ha ügyészként kérdez, akkor szólítson miniszterelnök úrnak, mert nem Gyurcsány Ferencként, hanem miniszterelnökként vagyok itt.”

Gyurcsány az alkalmasságról

A Markó Andrea és Tátrai Miklós felkészültségére vonatkozó kérdésre Gyurcsány a következőket válaszolta: „Kormányomat alkalmas emberekből állítottam össze, mindkét kolléga rendkívül felkészült szakember. Örülnék, ha az ügyészség is ilyen emberekből állna. De az alkalmasság nem csak szakmai, hanem morális kérdés is. A vádlottakkal szemben az ügyészség morálisan is alkalmatlan. Az igazság az, hogy Ön igaztalanul vádolja ezeket az embereket.”

Gyurcsány az elvi hozzáállásról

Az nem baj, ha a befektető jól jár a befektetéssel. Az a jó üzlet, ha a befektető és az állam is jól jár. Az a dolga az állam képviselőinek, hogy megvizsgálják, szolgálja-e a befektetői szándék a közjót is. Ha igen, a kormány örüljön együtt a befektetővel. Az ügyészséget az zavarja, hogy a befektető jól járt. De azzal, hogy az ügyészség megalapozatlan eljárása miatt az országot nagyon komoly veszteség érte munkahelyekben, adóbevételekben, turizmusban. Remélem, hogy akik a beruházás meghiúsításában közreműködtek, egyszer egy másik törvényszék előtt fognak állni.

Ha a befektető cserélni szeretne, az az államapparátus dolga, hogy megvizsgálja, az lehetséges-e. Mivel a befektető csereigényt jelentett be, azt kellett vizsgálni, ez volt Tátrai Miklós dolga. De a Vagyontanácsnak dolga és lehetősége volt bárhogyan dönteni: támogathatta és ellenezhette is a cserét. Tátrainak lehetősége volt arra, hogy a Vagyontanács számára bármilyen javaslatot készítsen. De ha mindenki azon az állásponton volt, hogy az ügy támogatandó és jogszerűen megoldható, akkor miért kellett volna a hazája érdekével szembe mennie?

Címkék: bíróság 1 komment

Gyurcsány itt van, de nem mondhat összefoglaló vallomást

2013. augusztus 22.

Eddig minden egyes tanú kihallgatása úgy kezdődött, hogy a bíróság felkérte őket, mondják el összefoglalóan és egybefüggően, amit az ügyről tudnak. Erre Gyurcsány Ferenc nem kapott lehetőséget, a bíróság rögtön kérdéseket intézett hozzá.

Az első kérdéscsokor természetesen a vádhoz igen kevéssé kapcsolódó, elhíresült Nándorfehérvári termi találkozóra vonatkozott. A miniszterelnök elmondta, hogy a találkozó protokolláris volt, a befektetők kérésére történt, azt demonstrálandó, hogy a kormánynak fontos a beruházás.

A döntést érdemi, mérlegelő döntés-előkészítő munkával kell megalapozni, mely vonatkozik a közcélúságra és az értékarányosságra is. Gyurcsány szerint a megbeszélésen én kérdésre válaszolva azt mondtam, hogy a vizsgálatot követően, amennyiben a csere feltételei fennállnak, a kormány elvi támogatásának ismeretében fogunk döntést hozni. A kaszinókoncesszió tekintetében pedig Markó Andreától olyan vállalás hangzott el, hogy a Pénzügyminisztérium kész kiírni a kérdéses régióra vonatkozó, bárki számára nyitott pályázatot. A bíróság most éppen Bajnai szerepéről kérdezi Gyurcsányt.

Nem hiába dolgozott az ügyészség: Gyurcsány a bíróság előtt!

2013. augusztus 22.

Na nem úgy, de ez végül is mindegy. Végre lendületet vesz az elszámoltatás :)

A mai kihallgatással az ügyészség válláról lekerül a teher, hiszen az alapvető elvárásokat teljesítik. Ma végre elkészülhetnek azok a vágóképek az éppen induló választási kampányra, melyek a volt miniszterelnököt a bíróságon  ábrázolják. Kis szerencsével még néhány bv-őr is rákerülhet a felvételekre a folyosón. Jöhetnek az öles szalagcímek, miszerint Gyurcsánynak a bíróság előtt kell számot adnia tetteiről. 

És nincs kétség, ő számot is fog adni. Már jó előre beharangozta, hogy legalább annyira fogja elküldeni az ügyészséget a fenébe, mint azt gyanúsítotti kihallgatásán tette. Nyilván erős politikai beszédet fog mondani, és a nagy ellenzéki jelöltkeresési szerencsétlenkedés közepén ismét nyilvánvalóvá válik: ő az egyetlen számottevő politikus, aki közérthetően tud és akar harcot vívni az orbáni rendszerrel, aki világosan elküldi őket a fenébe. Gyurcsány tehát csak nyertesen jöhet ki a mai napból, és nyilván ez a célja is.

Mindkét oldal begyűjti tehát a politikai hasznokat, és és ezzel szinte véget is ér a felhajtás az ügy körül. A fővárostól messze, az érdektelenségbe telepített büntetőügy már rég ellaposodott, a lakájmédia szerint is kudarc, és rendszerint a Hír TV tudósítóján kívül senkit nem is érdekel. Hogy mikor és hogyan lesz vége, szinte érdektelen. Csak a semmi tartson ki tavaszig.

Szent István intelmei

2013. augusztus 21.

"Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess!" - idézte a nemzeti ünnepen Orbán Viktor Szent István intelmeit, szerencsére szabad téren, így nem szakadt rá a mennyezet. Azt mar csak remélem, hogy Budai és Polt is ott ült a nézőtéren.

Levelező tagozat

2013. augusztus 21.

Mint a Magyar Nemzet és a Hír TV már hétfőn beszámolt róla, sem Joav Blum, sem Oszkó Péter nem jelenik meg az e heti tárgyaláson. Ezt az imént a bíróság is bejelentette. Azonban amit a körülményekről mondott, tökéletes mértékben eltér attól, amit a tanúk a sajtóban kommunikálták. 

Minden út Szegedre vezet

2013. augusztus 16.

A Fidesz büntetőjogi ámokfutásának egyik első lépése volt, amikor Hagyó Miklós peréhez időzítve lehetővé tették, hogy Handó Tünde jelölje ki az eljáró bíróságot. Választása az illetékességgel rendelkező Fővárosi Törvényszék helyett a Kecskeméti Törvényszékre esett. A másodfokon eljáró bíróság a 10 évvel ezelőtt létrejött Szegedi Ítélőtábla lesz.

Hunvald György perében a Fővárosi Törvényszék járt el, a másodfok a Fővárosi Ítélőtábla lett volna. Azonban a tábla sajátságos összeférhetetlenségi hivatkozását elfogadva a Kúria abban az ügyben is a Szegedi Ítélőtáblát jelölte ki.

A Sukoró-ügyet az illetékes Fővárosi Törvényszékről Handó Tünde szubjektív alapon helyezte a Szolnoki Törvényszékre. Az Országgyűlés a nyáron fogadta el azt a törvénymódosítást, mely 10 év után átírja az Ítélőtáblák illetékességi területét, s a Szolnoki Törvényszéket a Szegedi Ítélőtábla alá rendeli.

Így fordulhat tehát elő, hogy a fideszes elszámoltatás 3 emblematikus ügyében 3 konkrét beavatkozásnak/döntésnek köszönhetően másodfokon nem a törvényes bíróság, vagyis a területi illetékességgel bíró Fővárosi Ítélőtábla jár majd el, hanem a hatalom által kijelölt Szegedi Ítélőtábla - a jogállamiság nagyobb dicsőségére...

Budai és Karas

2013. augusztus 16.

A korrektség kedvéért hírt kell adnom arról is, hogy Budai Gyula kifizette a rá kirótt kártérítést a Bábolna-ügyben. 

Hogy a macerálást unta meg, vagy tényleg csak most kapta meg az ítéletet, vagy éppen ügyvédje, a médiahatósági elnökké váló, Karas Mónika akarta lezárni a kényes ügyeket - a csoda tudja. A nyilvános bocsánatkérésre, amire Budainak szintén 15 napja van, egyelőre nem került sor. De a történet a kormánybiztos számára minden bizonnyal előbb lezárul, mint az én számomra.

Hiába bukta ugyanis el a nagy elszámoltató jogerősen a polgári pert, hiába mondta ki a bíróság az ő feljelentésére indult büntetőügyben 13 hónappal ezelőtt, hogy semmiféle bűncselekmény nem történt, Polt Péter ügyészsége fellebbezett a döntés ellen. S bár a törvény szerint legalább 3 havonta 1 tárgyalási napot kellett volna tartania a másodfokú bíróságnak, 13 hónap arra sem volt elég, hogy az első tárgyalást kitűzzék. Budai tehát begyűjtötte a politikai hasznot 2010-ben, kifizette amit kellett 2013-ban (töredékét az én ügyvédi költségemnek), és még én járok ki tudja meddig bíróságra - mert a bíróságok sem tartják be a törvényeket...

Ami pedig Karas Mónikát illeti: róla számos médium megírta, erősen negatív felhanggal, hogy az elmúlt években csak jobboldali ügyfeleket képviselt. De ezzel szerintem semmi baj sincs. Számos olyan, polgári perekkel foglalkozó ügyvéd van, akit egyes szakmák, érdekkörök mindig megtalálnak, mások pedig sosem. Sok olyan ügyvéd van, aki meg csak baloldali politikusokat vagy lapokat képvisel. Mivel a jogi képviselet bizalmi ügy, kár ezen meglepődni.

Az már sokkal érdekesebb, hogy morálisan mennyire vállalható a Hír TV és a Magyar Nemzet sokszor tendenciózus, szándékosan jogsértő és a politikai ellenfeleket lejárató cikkeit, fotóit, hazugság-kampányait védeni. Nem jelent meg a sajtóban, de jó fél évvel ezelőtt - mintegy varázsütésre - Karas Mónika vette át Budai Gyula összes hazudozás-ügyi perét is, így ő képviseli Budait nem csak ellenem, de képviseli például Szilvásy, Juhász Ferenc és mások ellen is. Mindez már  jogosan veti fel a morális azonosulás kérdését.

Én többször találkoztam vele is és a munkájával is: Budai mellett a Magyar Nemzetet és Fellegi Tamást is képviseli ellenem. Meg kell valljam, soha nem lépett át a korrektség határán, soha nem fűtötte a meggyőződés, soha nem akarta erőből lesöpörni az ellenfelet, és a folyosón is megismerte az embert. Mindez üdítő kivétellé tette más, általam ismert, ellenoldali ügyvédek-ügyészek között.

Szóval Karas Mónika csak tette a dolgát, megkockáztatom, tudva, hogy nyerhetetlen ügyeket képvisel. Védte a védhetetlen a megbízó érdekei szerint Valószínűleg ezért is esett rá a miniszterelnök választása.

Kerki: a sokadik pofára esés

2013. augusztus 13.

Bár az MTI egy kellően agitációs- és propaganda-irányultságú hírben hozta tudomásunkra, hogy a moszkvai ingatlaneladás miatt már Oroszországban is büntetőeljárás indult, a tények pont a közleményben sugalltak ellenkezőjét mutatják. Az orosz számvevőszék és ügyészség szerint ugyanis az épületet a magyar állam valós áron adta el, és a második adásvételnél volt túlárazás.

Budai nem fizet - mehet a végrehajtó a minisztériumba?

2013. augusztus 07.

Immár több, mint két hónapja, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen is megállapította: Budai Gyula hazudott, amikor azt állította, hogy közpénz került hozzám. Az ítélet szerint az M1 Az Este, illetve a TV2 Tények című műsorában elnézést kell kérjen, valamint 1 millió forint kártérítést kell fizessen. Minderre az ítélet kézbesítését követően 15 napja van.

Én július 15-én kaptam meg az írásos ítéletet - felteszem, Budai is akkortájt kellett megkapja. A 15 nap másfélszeresen eltelt, se bocsánatkérés, se pénz nem érkezett. Lehet, hogy a nagy elszámoltató direkt nem veszi át az ítéletet, és ugyanígy lehet az is, hogy egyszerűen nem hajtja végre. Egyelőre könnyen teheti, mert a nyári ítélkezési szünet miatt augusztus 20-ig a fű sem nő a bíróságokon. De nyár végén kiderül minden. A postás elől bujkálhat ugyan, de a végrehajtó elől nem sokáig. Furcsa lesz, amikor ősszel a bírósági végrehajtó tiltja le az államtitkári fizetést. De így legalább Budai történelmet írhat - még ha nem is úgy, mint eredetileg gondolta...

Szívós itt, Szívós ott - szívás itt, szívás ott

2013. augusztus 07.

Kedves kis megemlékezést közölt Hagyó Miklós blogja az időközben – bár törvénytelenül, de érdemei elismerése mellett – alkotmánybíróvá tett Szívós Máriáról, akinek nem kis része volt abban, hogy a BKV-ügy vádlottjai 3-6-9 hónapot üljenek előzetes letartóztatásban. Az ő történetük is megerősíti azt, amit a sajátunkban tapasztaltunk: Szívós bírónő az érdemi vizsgálatot mellőzve, bizonyíték nélkül, fantáziáját (antipátiáját?) igencsak elengedve tette hűvösre a Fidesz számára fontos ügyek gyanúsítottjait. Hadd tegyem most közkinccsé a Sukoró-ügyben született döntéseit.

Törvényszék: kokik és sallerek az ügyészségnek

2013. június 04.

Komoly koki- és sallerosztás volt a moszkvai kereskedelmi képviselet ügyében: a Budapest-környéki Törvényszék tárgyalásra alkalmatlannak tartotta, és kiegészítésre visszaadta a moszkvai ügy vádiratát. Az ügyet tárgyaló tanács a szükséges iratok becsatolásáig a büntetőeljárást felfüggesztette.

A május 30-án hozott végzés három lényeges állítást tartalmaz.

Egyrészt azt, hogy a 3 éves nyomozás során az ügyészség nem tisztázta, hogy az értékesítéshez felhasznált értékbecslést ki készítette, s az korrekt és valódi-e, vagy hamis. Márpedig a törvényszék szerint ennek a kérdésnek a tisztázása nélkül az ügy érdemben nem bírálható el –így az ügyészség kapott 5 hónapot arra, hogy a válaszokat külföldi hatóságoktól beszerezze.

Mindez valóban alapkérdés. De alapkérdés az is, hogyha mindezt meg sem kísérelték a nyomozás elején tisztázni, akkor milyen alapon állította Keresztes Imre éveken át, hogy az értékbecslés hamis. És persze az is tisztázásra vár, hogy a 2009. november 30-án elrendelt nyomozásban miért annak lezárása előtt 2 héttel, 2013. január 14-én jutott a főügyész eszébe minderről megkérdezni a Cusman&Wakefield értékbecslő cég angliai központját.

A bíróság hiányolja az Oroszországba küldött jogsegélykérelmekre várt válaszokat is, bár maga is leszögezi, hogy az épület továbbértékesítési folyamatának ismerete bár szükséges lehet, de nem elengedhetetlen a vádlotti cselekmények elbírálásához. Ez – az egyébként teljesen szakszerű – álláspont azért is súlyos kritika az ügyészség felé, mert a vádirat a magyar államot ért kárt kizárólag abból vezeti le, hogy azt az orosz (szerintük) drágábban vette.

A törvényszék véleménye meglehetősen sarkos az ügyészség eljárásának jogszerűségével kapcsolatban is. Hiányolja ugyanis az aktából a vádlottak – akkor még gyanúsítottak – indítványainak és panaszainak elbírálásáról szóló ügyészi határozatokat. Ezek pótlására is határidőt adott az ügyészségnek, de ezzel megoldhatatlan feladat elé állította Keresztes Imrét. Ilyen határozatok ugyanis - nincsenek. Vádlott-társaimnak a nyomozás kiegészítésére és/vagy megszüntetésére vonatkozó indítványairól a KNYF nem hozott határozatot. Az enyémet legalább elutasították – ez esetben a törvényszék a panaszom legfőbb ügyészségi elbírálását hiányolja. Ezt az iratot meg is fogja kapni, kár, hogy a dátuma későbbi, mint a vádemelésé…

A Törvényszék végzése azzal zárul, hogy kimondja: az iratok hiánya a védekezéshez való jogot sérti, így nem tehet mást, mint felfüggeszti az eljárást. Hát ennyire jutott Keresztes főügyész az Elszámoltatás egyik kiemelt ügyében, 3 és fél év alatt.

NIF: Császy nem manipulált, korrektek az adatok

2013. június 04.

A május 24-i tárgyalási napon végre a vádiratnak egy igazán lényeges, és konkrétumokat tartalmazó részére tértünk rá: a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. eljárására. A vád szerint Császy kolléga több alkalommal, levélben és telefonon presszionálta a NIF munkatársait, hogy adják írásba: a 4-es út átmegy Blum albertirsai földjein, azokra  400 Ft/nm áron tesznek vételi ajánlatot hónapokon belül, és hogy az autópálya melletti területek értéke a korábbi 3-4-szeresére szokott növekedni. Császy nyomásgyakorlása azért volt különösen erős, merthogy ő akkor a NIF felügyelő bizottságának is tagja volt.

A NIF volt vezérigazgatója, akkori és jelenlegi NIF-es alkalmazottak teljesen egyöntetűen mondták el: az akkor írásban adott információkat legjobb szakmai ismereteik alapján állították össze, és ma is aláírnák - a tartalma megfelel a rendelkezésre álló tényadatoknak. Császy senkit sem presszionált, senkitől sem konkrét eredményt kért, hanem azt kérdezte: mik lesznek/lennének az értékek, ha a NIF vásárolna; eljárása pedig szakszerű, szakmailag alátámasztható volt.

Ami a konkrét értékeket illeti: a NIF számára készült szakértői anyagok azt tartalmazták, hogy térségben egy négyzetméter gyümölcsös reális ára 400 Ft, így ők valóban ennyiért tettek volna ajánlatot, de ha azt a tulaj nem fogadja el, a bíróság a kisajátítási eljárásban magasabb árat is megállapíthatott volna. Emlékeztetőül: az MNV a cserénél 385 Ft-on vette figyelembe Blum földjeit.

A vallomások alapján tehát összedőlt a vádirat maradéka is: ha ugyanis a NIF levelei nem manipuláltak, Császy Zsolt sem bűnözhetett. Az általa önszorgalomból begyűjtött NIF-es adatok ugyanis megerősítették az MNV értékbecslőjének számait. Minden rendelkezésre álló, nem manipulált adat a szerződéses értékek helyességét támasztotta alá. Ha esetleg minden szakember tévedett (és csak az ügyészség okos) az baj, de erre vannak a polgári jog eszközei. Csak komoly perverzióval lehet ebből bűncselekményt csinálni - de sikerült...

Legfőbb Ügyészség: a vevő sem tudta, hogy olcsón vesz

2013. június 04.

Természetesen a Legfőbb Ügyészség is elutasította a moszkvai ügyben tett bizonyítási indítványaimat. Nincs ezen mit csodálkozni, még egyetlen ügyben sem láttak megalapozottnak egyetlen gyanúsítotti indítványt sem. De azért a legújabb határozat tartogat néhány csemegét.

Ugye az ügy arról szól, hogy a magyar állam az ügyészek szerint túl olcsón adta el az épületet annak a Diamond Air nevű cégnek, melyet az orosz állam jelölt ki a vásárlásra. Ennek kapcsán indítványoztam, hogy – ha már a 3 éves nyomozás alatt erre nem került sor – legalább pótlólag hallgassák ki az állítólag irgalmatlan haszonhoz jutó Diamond Air igazgatóját (aki aláírta a szerződést) és tulajdonosát, valamint a vevőt kijelölő orosz kormánytagokat. Most azt állítja a Legfőbb Ügyészség, hogy „A Diamond Air ügyvezetőinek és tulajdonosának, továbbá az Orosz Föderáció minisztereinek a nyomozás adatai alapján nem volt tudomása bűncselekmény elkövetéséről”. Ez azért, lássuk be vicces. Miközben itt hivatalnokok tucatjai dolgoztak azon, hogy a vevő jól járjon és milliárdokat tehessen zsebre, ő erről nem is tudott, s ezt azóta sem vette észre. Életszerű történet…

Érdekes szakasza lesz a tárgyalásnak, amikor erre, és a magyar szereplők motivációjára kanyarodunk rá. Ha az eladó tudta, hogy „áron alul” ad el, de a vevő nem, akkor ebben mi volt a jó? Kinek és miért volt ez érdeke? Nyilván maradunk a bevett formulánál, hogy tulajdonképpen meggyőződésből bűnöztünk.

A legszebb azonban az, hogy Keresztes főügyész május 7-én benyújtotta a bíróságra a vádiratot. A bizonyítási indítványaimat a Legfőbb Ügyészség május 8-án utasította el. Érdemes itt bármit komolyan venni? Már látszat sincs…

Garamhegyi: törvénymódosítást is kezdeményeztem volna

2013. június 04.

A Sukoró-ügyben a Törvényszék május 16-án újabb 6 tanút hallgatott meg. Az akkoriban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen és a turisztikai államtitkárságon dolgozó tisztviselők egybehangzóan azt vallották, hogy a beruházók szándéka és tervei komolyak voltak és a fejlesztés léptéke csak az Audi- és Mercedes gyáréhoz lett volna mérhető, az ország turisztikai vonzereje jelentősen bővült volna, és a projekt - ha megvalósul - az állam számára rendkívüli mértékű bevételeket termelhetett volna.

Az ügyészség egyik kedvenc csúsztatása az, hogy mivel a 4-es út építése uniós pénzből volt tervezve, eleve hülyeség volt a csere, hiszen "ingyen" lett volna meg a telek. Ezt azonban a meghallgatott szakemberek világosan cáfolták, és elmondták: az uniós pénz ugyanolyan közpénz, ugyanúgy a költségvetés része, és ugyanúgy kell vele spórolni, mintha a magyar adófizetők adták volna össze. Ha pedig egy-egy projekt költsége alacsonyabb, mint a tervezett - például mert kevesebb pénzt kell területszerzésre fordítani - akkor a felszabaduló forrásokat más, a régióban lévő projektre költik. Magyarul az uniós pénz nem leveszik, hanem több fejlesztés valósulhat meg... Remélhetőleg ezt az igencsak alapvető összefüggést az ügyészségnek is sikerült megértenie.

A ma meghallhatott két tanú megerősítette a korábbi vallomásokat, hogy az ügyészség által a sukorói 1 milliárd eurós beruházás konkurenciájaként feltüntetett, 1 millió eurós fehérvári kártyaterem ügye mind szakmailag, mind üzletileg olyannyira kidolgozatlan volt, hogy azzal az állam oldalán nem volt mit kezdeni, nem volt miről egyeztetni sem.

A nap, sőt talán az eddigi tárgyalási napok legfontosabb kihallgatása során a Törvényszék Garamhegyi Ábel volt külgazdasági szakállamtitkárt, beruházásösztönzési kormánybiztost hallgatta meg. Ő kategorikusan kijelentette, hogy az ügyészség álláspontjával szemben a kormányzati apparátusnak igenis az volt a feladata, hogy segítse, ösztönözze a külföldi tőke magyarországi beruházásait. Ennek keretében pedig tárgyaljon, keressen jogszerű megoldást, és - ha a projekt mérete azt indokolja - kezdeményezzen jogszabály-módosítást. Elmondta azt is, hogy egy-egy konkrét beruházás miatt számos esetben került sor - minden kormány alatt - jogszabályok módosítására; a konkrét ügyben erre nem volt szükség, de ha az MNV azt jelezte volna, hogy az ingatlancserének jogi akadálya van, ő maga kezdeményezett volna törvénymódosítást - ez volt ugyanis a dolga. (Mennyire más ez így, mint Orbán a buszon...)

Egyebekben a beruházás kormányzati és az ingatlanügy MNV-s kezelése semmiben sem tért el a szokásostól, ugyanilyen mechanizmusok működtek akár az Audi-, akár a Mercedes-gyár Magyarországra vonzása kapcsán. Vallomása alapján megoldódott még egy "rejtély", melyet az ügyészek elfelejtettek feltárni. Budai Gyula nyomán ugyanis még a vádirat is tartalmazza, hogy a Vagyontanács ülésén hosszú percekre kikapcsolták a magnót, és ott bizony csúnya dolgok történhettek. Hát most Garamhegyi elmondta, hogy ő, meghívott vendégként hosszan beszélt a beruházás nemzetgazdasági hatásairól, de ezek szerint nem nyomta meg a mikrofon gombját. Hát ennyi a nagy leleplezés.

Újabb nap telt el, s újabb 3, súlyosnak tűnő ügyészi állítás hullott a semmibe. 

Sukoró-tárgyalás: csak a vádról nincs szó

2013. május 15.

Reggel óta tart a tárgyalás, az ebédszünetig szó sem esett a vádról. Az ügyészség képviselője először azt indítványozta, hogy eljárási hibák miatt kerüljön sor több mint 10 tanú újbóli meghallgatására. A nyilvánvalóan időhúzási célú indítványt a bíróság elutasította.

Fél 10 óta a Pénzügyminisztérium volt főosztályvezetőjét hallgatja meg a bíróság, a tanút még mindig az ügyészség kérdezi. A kérdések között egyetlen olyan sem volt, amely az MNV telekcsere eljárását érintette volna. Nándorfehérvári terem Gyurcsánnyal, kaszinópályázat 2009-ben, dolga-e a Pénzügyminisztériumnak Magyarországi befektetéseket segíteni - ezeket a kérdéseket rágjuk órák óta. Hogy a vádlottak mit csináltak 2008. nyarán, arról ezidáig egy árva szó sem esett. Időhúzás a köbön :(

Frissítés: 14.15-kor, a 6. órában elhangzott az első kérdés a váddal kapcsolatban:

"Tátrai Miklós: Volt-e ismereted 2008-ban az MNV csereeljárásáról?

Tanú: Nem."

Sukoró: cafatokban a vád

2013. május 09.

A tárgyalás jegyzőkönyve

Megérkezett a Szolnoki Törvényszéktől a Sukoró-per januári és márciusi tárgyalásának jegyzőkönyv-tervezete (az elütések/elhallások miatt pontosítások még át lesznek vezetve rajta).

A szó szerinti jegyzőkönyv is alátámasztja: a vád már a tárgyalás legelső szakaszában romba dőlt.

Mint a blog olvasói közül sokan emlékezhetnek rá, a vád egyik sarokpontja az, hogy F. Zsolt értékbecslő megküldte Császy Zsolt MNV-igazgatónak a sukorói értékbecslés tervezetét, majd az ő instrukciói alapján azt átdolgozta, és az árat csökkentette. A jegyzőkönyv 153. oldalán Császy Zsolt mutatja be (és bizonyítja kórházi iratokkal), hogy a kérdéses időpontban nem is volt munkaképes; a 219. oldalon pedig F. Zsolt igazolja (például közokirattal), hogy amikor az ügyészek szerint vadul manipulált, akkor nem is tartózkodott Magyarországon…  Akiket tehát megvádoltak, azok akkor és ott biztos nem bűnözhettek.

Az értékbecslő vallomásában elmondja azt is, hogy az MNV munkatársait nem ismerte, a pilisi értékbecslést nem ő készítette, a sukorói értékbecslés végleges verzióját pedig nem is ismerte, az azokon szereplő aláírás a kollégáié. A 227. és 229. oldalon kifejti, hogy másik kétszáz(!) ingatlant értékbecsült Albertirsán és térségében az állam megbízásából, ugyanilyen négyzetméterárat állapított meg, és ezekből sosem volt probléma. Teljesen érthetetlen, hogy mit keres szegény ebben az ügyben – illetve hát nagyon is érthető: ahogy azt a vallomásomban is elmondtam, a koreográfia szerint az ő megfelelő vallomása is kellett volna a Gyurcsány elleni vádemeléshez.

A jegyzőkönyv 272-301. oldalai a Miniszterelnökség volt munkatársainak, valamint Blum tanácsadójának vallomásait tartalmazzák. Ők teljesen egybehangzóan vallották, hogy

·         a Gyurcsány-Lauder találkozót a befektetők kérték,

·          rendszeresek voltak az ilyen találkozók a kormányfő és befektetők között,

·         a földcsere kérdését a befektetők vetették fel

·         a találkozón semmilyen döntés nem született.

 

A vádirat sarokpontja az is, hogy az MNV nem élt elővásárlási jogával Blum pilisi ingatlanára. Az illetékes földhivatalok vezetői világosan elmondták: az állam soha nem élt a törvényben elvi lehetőségként biztosított elővásárlási joggal, de a konkrét esetben nem is volt ilyen lehetőség. Amikor a cseréről szóló döntés megszületett, nem volt az államnak elővásárlási joga.

A Pénzügyminisztérium köztisztviselői szintén egybehangzóan vallották, hogy az ügyészség sugalmazásával szemben semmilyen összefüggés nem volt a telekcsere és a kaszinókoncesszió között. A kiírt kaszinópályázat azonos volt a korábbi pályázatokkal, és még a megkötött szerződés alapján is 3 megye területén bárhol megépülhetett volna a kaszinó. (329. oldal) A kaszinó-pályázatot értékelő bizottság titkára mindehhez hozzátette azt is: ha a pályázat beadásakor még egyáltalán nem rendelkezik a befektető ingatlannal, akkor is érvényes lett volna a pályázata, akkor is nyerhetett volna. (356-358. oldal)

Emlékezetes, hogy a Gyurcsány elleni ügyészi gyanú és politikai vád vezérmotívuma az volt, hogy a miniszterelnök a cseréről szóló „döntésével” a versenytársakhoz képest előnybe hozta Lauderéket a kaszinópályázaton. A „konkurenciát” azonban maga az ügyészség teremtette meg azzal, hogy ráfogta egy tökéletesen inkompetens üzletemberre, hogy az ő rózsaszín álmait keresztezte volna a sukorói beruházás. Ezt azonban nagyon világosan cáfolta az érintett úr is. Kijelentette: nem volt konkurenciája az ő terveinek a sukorói beruházás – sőt, még arról is szó volt, hogy az ő tervezett biznisze, egy kártyaterem beköltözne a King’s Citybe… (339. oldal) A tanú kihallgatásának jegyzőkönyvét csak erős idegzetűeknek ajánlom. 18-as karika, a köznyugalom megvalósítására súlyosan alkalmas tartalom! A főügyésznek önmagában ez alapján el kellene ásnia magát (335-352. oldal)

A bíróság kihallgatta azt az üzletembert is, akinek a létezéséről az ügyészség nem szívesen vesz tudomást: ugyanis ő büszkén vallja, hogy a sukorói területet – saját haszna érdekében – ő ajánlotta Blum figyelmébe. Vallomása sziklaszilárd abban is, hogy a beruházóknak nem önmagában az állami terület megszerzése volt a célja, hanem egy annál lényegesen nagyobb, sok tulajdonoshoz kötődő ingatlanegyüttesé. (372. oldal)

Alig kezdődött meg tehát a tárgyalás, szinte semmi sem maradt meg a vádirat állításaiból. Akár abba is lehetne hagyni az egészet. De ehelyett jön még egy csomó érdektelen tanú, ősszel majd a politikai celebek – valamikor a legvégén pedig az egyetlen fennmaradt konkrétummal: a telkek értékével is foglalkozunk.

Kerki: viccek egy vádemelés kapcsán

2013. május 07.

"Megy a székely az esztenán a fiával, jó darabon nem szólnak egy szót sem, majd a gyerek a kisbaltával hátba vágja az apját. Az öreg csodálkozva hátrafordul: Fiam, ez most vicc volt, vagy komoly. Komoly, édesapám. Akkor jó, mert viccnek erős lett volna." - ez a régi vicc jutott eszembe, mikor a sajtóból értesültem arról, hogy Keresztes főügyész vádat emelt a moszkvai ingatlanügyben. 

Már az is, hogy előbb szólnak a sajtónak, mint a vádlottaknak, önmagában megkérdőjelezi az eljárás tisztességét. De hát ennél sokkal többről van szó. A vádiratot ugye még nincs módunk ismerni, csak az ügyészi közleményt. Ebből az derül ki, hogy vádat kellett emelni, bár erősen homályos, hogy miért. A főügyész arra hivatkozik, hogy az ingatlan 23 millió dollárért kelt el, miközben nem sokkal később 108 millióért adták tovább az orosz államnak. Ez tény. De.

Semmilyen okirat nem igazolja, hogy a 108 millió a reális ár, és nem az orosz állam fizetett túl sokat. Mindegy is: az ügyészség által hivatkozott 108 millió nem a magyar állam által eladott épület ára, hanem: az elbontandó épület, a később megszerzett telek, az azóta megfizetett adók (pl. áfa), az orosz ügynök jutaléka, stb. A közlemény - és nyilván a vádirat is - mindezt nemes egyszerűséggel elhallgatja. Egyetlen adat sincs arra, hogy a magyar állam által eladott épületet az orosz állam drágábban vette volna meg.

Mint ahogy azt is, hogy a magyar állam az épületet csak annak adhatta el, akit az orosz kormány kijelölt. Nem volt szabad piac, nem volt szabad verseny. Csak egy forgalomképtelen ingatlan. A vádirat összes többi hablatyolása összeesküvésről és bűnpártolásról már csak a hab ezen a tortán.

Azt, hogy értékkülönbség van, a főügyész találta ki, majd erre a fikcióra egy 3 éven át tartó nyomozást, a Fidesz pedig egy egész elszámoltatási kampányt épített. Persze, erre a célra biztos jó az ügy. Hiszen a tárgyalás majd szeptemberben indul, s a választási kampány alatt minden bizonnyal sor kerülhet majd az egész Gyurcsány-Bajnai kormány bírósági kihallgatására. Kell ennél több? Láthatóan nem volt hiábavaló a kitüntetés 2 évvel ezelőtt.

A hír olvastán beszéltem a vádlott-társakkal. A borzasztó az, hogy a teljesen abszurd és törvénytelen eljárás utáni  vádemelés már szinte ki sem hozott senkit a sodrából. Velük beszélgetvén egy másik vicc jutott eszembe: "Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - viccelődött Rákosi elvtárs a kulákokkal. Jól vagyunk, jól vagyunk - viccelődtek a kulákok Rákosi elvtárssal." 

süti beállítások módosítása