Garamhegyi: törvénymódosítást is kezdeményeztem volna
A Sukoró-ügyben a Törvényszék május 16-án újabb 6 tanút hallgatott meg. Az akkoriban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen és a turisztikai államtitkárságon dolgozó tisztviselők egybehangzóan azt vallották, hogy a beruházók szándéka és tervei komolyak voltak és a fejlesztés léptéke csak az Audi- és Mercedes gyáréhoz lett volna mérhető, az ország turisztikai vonzereje jelentősen bővült volna, és a projekt - ha megvalósul - az állam számára rendkívüli mértékű bevételeket termelhetett volna.
Az ügyészség egyik kedvenc csúsztatása az, hogy mivel a 4-es út építése uniós pénzből volt tervezve, eleve hülyeség volt a csere, hiszen "ingyen" lett volna meg a telek. Ezt azonban a meghallgatott szakemberek világosan cáfolták, és elmondták: az uniós pénz ugyanolyan közpénz, ugyanúgy a költségvetés része, és ugyanúgy kell vele spórolni, mintha a magyar adófizetők adták volna össze. Ha pedig egy-egy projekt költsége alacsonyabb, mint a tervezett - például mert kevesebb pénzt kell területszerzésre fordítani - akkor a felszabaduló forrásokat más, a régióban lévő projektre költik. Magyarul az uniós pénz nem leveszik, hanem több fejlesztés valósulhat meg... Remélhetőleg ezt az igencsak alapvető összefüggést az ügyészségnek is sikerült megértenie.
A ma meghallhatott két tanú megerősítette a korábbi vallomásokat, hogy az ügyészség által a sukorói 1 milliárd eurós beruházás konkurenciájaként feltüntetett, 1 millió eurós fehérvári kártyaterem ügye mind szakmailag, mind üzletileg olyannyira kidolgozatlan volt, hogy azzal az állam oldalán nem volt mit kezdeni, nem volt miről egyeztetni sem.
A nap, sőt talán az eddigi tárgyalási napok legfontosabb kihallgatása során a Törvényszék Garamhegyi Ábel volt külgazdasági szakállamtitkárt, beruházásösztönzési kormánybiztost hallgatta meg. Ő kategorikusan kijelentette, hogy az ügyészség álláspontjával szemben a kormányzati apparátusnak igenis az volt a feladata, hogy segítse, ösztönözze a külföldi tőke magyarországi beruházásait. Ennek keretében pedig tárgyaljon, keressen jogszerű megoldást, és - ha a projekt mérete azt indokolja - kezdeményezzen jogszabály-módosítást. Elmondta azt is, hogy egy-egy konkrét beruházás miatt számos esetben került sor - minden kormány alatt - jogszabályok módosítására; a konkrét ügyben erre nem volt szükség, de ha az MNV azt jelezte volna, hogy az ingatlancserének jogi akadálya van, ő maga kezdeményezett volna törvénymódosítást - ez volt ugyanis a dolga. (Mennyire más ez így, mint Orbán a buszon...)
Egyebekben a beruházás kormányzati és az ingatlanügy MNV-s kezelése semmiben sem tért el a szokásostól, ugyanilyen mechanizmusok működtek akár az Audi-, akár a Mercedes-gyár Magyarországra vonzása kapcsán. Vallomása alapján megoldódott még egy "rejtély", melyet az ügyészek elfelejtettek feltárni. Budai Gyula nyomán ugyanis még a vádirat is tartalmazza, hogy a Vagyontanács ülésén hosszú percekre kikapcsolták a magnót, és ott bizony csúnya dolgok történhettek. Hát most Garamhegyi elmondta, hogy ő, meghívott vendégként hosszan beszélt a beruházás nemzetgazdasági hatásairól, de ezek szerint nem nyomta meg a mikrofon gombját. Hát ennyi a nagy leleplezés.
Újabb nap telt el, s újabb 3, súlyosnak tűnő ügyészi állítás hullott a semmibe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
