Bábolnai ítélet: alapos bíró, cinikus ügyész
A Tatabányai Törvényszék ítélete szerint minden, ami a bábolnai ügyben történt, nemcsak nem bűncselekmény, de törvényes és szabályos is. Mind a felszámoló, mind a ménes vezetője, mind én egy gazdasági kényszerhelyzetben, munkaköri kötelezettségeink betartásával, az általunk vezetett cég érdekei szerint, és az állami vagyon védelme érdekében cselekedtünk. A bíróság szerint nem utasítottam senkit a szerződés aláírására - de ez mindegy is, mert a szerződés nem okozott kárt, sőt hasznot hajtott.
Mindez éles ellentétben áll nemcsak Budai bugyutaságaival, hanem a feljelentésben foglaltakat mantraként ismétlő ügyészségi állításokkal. A vádat képviselő ügyész már november végén elkotyogta: kész a vádbeszéd. Nem zavarta sem az, ami addig elhangzott, sem az, hogy még vagy 10 tanú meghallgatása volt hátra - és hát nem tudhatta, mit fognak mondani.
A derék ügyésznő az ítélethirdetés előtti beszédében valóban ugyanazt olvasta fel, mint ami a vádiratban szerepelt. Annak ellenére, hogy a több, mint 30 meghallgatott tanú, a mintegy 90 órányi vallomás, és a tárgyi bizonyítékok is egyértelműen cáfolták őt. Mindez nem zavarta abban, hogy a koncepciójába illő egy-egy mondatot kiragadjon a vallomásokból, néhányat hazudjon, majd letöltendő börtönbüntetést kérjen ránk.
A bíróság ezzel szemben alaposan tanulmányozta a jogi hátteret, és a vallomásokat is. Mindenben a védelem álláspontját látta bizonyítottnak, egyetlen dolog kivételével: szerinte az adatok arra utalnak, hogy én ismeretem előzetesen a megállapodást. Ezzel továbbra is vitatkozom, szerintem a bizonyítékok egyértelműen mutatják, hogy nem - de végül is ez mindegy.
A bíró maga is értetlenségét fejezte ki, hogy az év gazdasági folyamataiból kiragadott esemény, a körülmények vizsgálata és a következmények elemzése nélkül hogyan lehetett a vizsgálat és a vád tárgya. Csak egy példa ennek illusztrálására: a vád szerint a 365 millió értékű szerződés meghatározó súllyal játszott szerepet abban, hogy a cég eredménye az üzleti terv-hez képest 430 millióval rosszabb lett. Azt meg nem nézik, hogy a terményárak összeomlása miatt a búza-kukorica készletet 460 millióval olcsóbban lehetett csak eladni, mint a tervben. Vagyis a világpiac összeomlása nélkül nem lett volna veszteség, sőt.
Alapvető különbség volt a bíró és az ügyész között abban is, hogy a jogszabályi hátteret milyen mélységig vizsgálták. Az ügyész addig, hogy az uniós támogatások kifizetését közvetlenül szabályozó rendeletekben van-e megállapodási kötelezettség. Azt állította: nincs. Ebben sem állított igazat, mert 3-ból 2 jogcím tekintetében van. A bíró azonban sokkal alaposabb volt. Azt is megnézte, hogy a háttér-jogszabályok alapján mi lett volna a következménye annak, ha nincs megállapodás. És kiderült: az, hogy a ménes a 3. jogcím esetén sem jut hozzá a pénzhez.
Elismerésemet kell kifejeznem a bírónak. Nem önmagában a döntés, és nem önmagában a bátorsága miatt. Hanem azért, mert kizárólag szakmai szempontokat vizsgált, és alaposan. Nem egyes eseményeket, vagy kiragadott mondatokat, hanem összefüggéseket, és komplett vallomásokat.
Pedig nagyon megijedtem, mikor a Handó-korszak hajnalán, január elején az ügyet elkezdő bíró eltűnt a színről, és a frissen a megyei bíróságra került úr kapta az ügyet. A miérteket a neten kerestem, s a google csak egyetlen hír kapcsán dobta ki a nevét: a szoci kormány alatt felmentette hűtlen kezelés vádja alól a tatabányai Fidesz frakcióvezetőjét. Na, ez tuti politikai kinevezett - gondoltam. Aztán elolvastam azt az ítéletet, és úgy láttam, ez egy korrekt és rendszerben gondolkodó pasi. A vád alapján ugyanis csak felmentő ítéletet lehetett hozni. Szóval élt a remény, hogy most is korrekt döntés fog születni, és íme.
Hasonló korrektség a tárgyalás másik állami szereplőjéről nem mondható el. Az ügyészi hozzáállást, szakmaiságot és mentalitást jól mutatták már a nyomozás körülményei is. Maga Budai adott arról tájékoztatást, hogy a meggyanúsításomra ügyészi utasításra - vagyis nem a rendőrség szakmai nekibuzdulása miatt - került sor. A vádban nekem felrótt szerepre semmilyen bizonyíték a nyomozás során nem volt. A bíróságon aztán előkerült a Ménesbirtok vezetőjének naplója, melybe feljegyezte telefonbeszélgetésünket. Az ő akkori naplójegyzete szerint a következőket mondtam: "Hallgatom, igazgató úr, mi a problémája? ... Nem dönthetek Ön helyett, nincs hatásköröm." Ez sem zavarta az ügyésznőt abban, hogy még az ítélet előtt is azt állítsa, utasítást adtam. Biztos ekkor sem figyelt, mert a tárgyaláson időnként Metropol újságot olvasott.
A hölgy mentalitását jól jelzi három momentum.
- Szóval most, a perbeszédek és az utolsó szó jogán tett vallomások után a bíró az ítélethirdetésig szünetet rendelt el. Ügyész: Milyen hosszú lesz a szünet? Bíró: 15 perc, negyed egykor folytatjuk. Ügyész: Akkor ebéd nem fér bele? ...
- Az ítélet előtti napon a bíró kérdéseket tett fel a legfontosabb tanúnak, az agrártámogatási hatóság igazgatójának. A bíró kérdése közben az ügyész hangosan beszólt: De hát ez hülyeség! Az ügyészi szerepfelfogásba ezek szerint a bíró lehülyézése is belefér.
- Egy régebbi tárgyalás elején a felek azt egyeztették, hogy aznap hány óráig folyjon a tárgyalás (az egyik vádlott és ügyvédje szekszárdi, a másik budapesti, a tárgyalás ugye Tatabányán). Az ügyész válasza a bírói kérdésre: "Hát, nekem fél 5-ig tart a munkaidőm." ...
Csak, tetszik tudni, a vádlottak meg 2 éve viszik minden nap haza és adják át gyerekeiknek a koncepciós eljárással, az ügyészi szakszerűtlenséggel és gátlástalansággal, az egzisztenciális problémákkal, a tervezhetetlen jövővel kapcsolatos indulataikat és félelmeiket.
És még legalább fél évig fogják is, mert, ugye, fellebbezni tetszett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
