Szívós itt, Szívós ott - szívás itt, szívás ott

2013. augusztus 07.

Kedves kis megemlékezést közölt Hagyó Miklós blogja az időközben – bár törvénytelenül, de érdemei elismerése mellett – alkotmánybíróvá tett Szívós Máriáról, akinek nem kis része volt abban, hogy a BKV-ügy vádlottjai 3-6-9 hónapot üljenek előzetes letartóztatásban. Az ő történetük is megerősíti azt, amit a sajátunkban tapasztaltunk: Szívós bírónő az érdemi vizsgálatot mellőzve, bizonyíték nélkül, fantáziáját (antipátiáját?) igencsak elengedve tette hűvösre a Fidesz számára fontos ügyek gyanúsítottjait. Hadd tegyem most közkinccsé a Sukoró-ügyben született döntéseit.  

Amikor 2010. szeptemberében Keresztes főügyész indítványozta letartóztatásunkat, egyetlen dologra hivatkozott: „alappal feltehető, hogy a gyanúsítottak az eljárás tárgyát érintő körben befolyással bíró kapcsolatrendszerüket mozgósítva a tényállás további felderítését tanúk befolyásolásával, bizonyítékok eltüntetésével megnehezítenék, meghiúsítanák.”

A büntetőeljárási törvény és a bírósági ítélkezési gyakorlat alapján az, hogy valakinek módjában áll pl. bizonyítékot eltüntetni, nem ok a letartóztatásra. Ahhoz az is kell, hogy konkrét adat legyen arra, hogy azt a múltban megtette vagy megkísérelte, illetve hogy dolgozik azon, hogy a jövőben megtehesse. Ilyen érveléssel, bizonyíték bemutatásával az ügyészség nem is próbálkozott.

Az első fokon eljáró bíró, Kovácsné Molnár Zita meghallgatta az ügyészt, aki felolvasta az írott indítványt. Én és Császy, valamint védőink, Zámbó Gyula és Kádár András hosszan bizonyítottuk, hogy a már a gyanúsítás is alaptalan, nemhogy a letartóztatás. Kérdést sem a bírótól, sem az ügyésztől nem kaptunk – praktikusan tehát az összes érvünk süket fülekre talált, sem a bíró, sem az ügyész nem reagált semmire sem. Kisvártatva a bíróság elrendelte a letartóztatást. A végzés indokolásának szövege 4 oldalon keresztül egy az egyben megegyezik a gyanúsításunk szövegével (copy-c, copy-v, különben idő sem lett volna begépelni), majd a következő hozzátoldás következik „ Az ülésen a gyanúsítottak védői az ügyészi indítvány elutasítását indítványozták. A védők a megalapozott gyanú fennálltát vitatták, továbbá álláspontjuk szerint a bizonyítási eljárás meghiúsításának veszélye nem áll fenn, mivel a nyomozás már hosszabb ideje folyik, a tanúkat meghallgatták és a bizonyítékokat lefoglalták. A bíróság, mérlegelve az ügyész és a gyanúsítottak védői által előterjesztett indítványokat, a gyanúsítottak előzetes letartóztatását elrendelte a fentiekben kifejtett okoknál fogva azzal, hogy a gyanúsítottak az eljárás jelenlegi szakaszában kerültek gyanúsítotti pozícióba, így a büntetőeljárás jelenlegi szakaszában a büntetőeljárás meghíúsításának a veszélye fennáll, figyelemmel a nyomozás irataira.” Ennyi.

Mivel e poszt tárgya Szívós Mária tevékenységének bemutatása, csak röviden időzzünk el azon, hogy a végzés indoklása még csak utalást sem tesz a gyanúsítottak személyesen előadott, mintegy másfél órás érvelésére, vagy arra, hogy még csak kísérlet sem történt a bizonyítékok fellelésére. Annyi van benne: figyelemmel a nyomozás irataira. Ekkorra a nyomozás iratai sok ezer oldalt tettek ki, s ezt a kupacot a bíró a rendelkezésére álló 1-2 óra alatt a bíró nem olvashatta el. Egyetlen kérdést sem tett fel az ügyésznek arról, hogy a kupacban hol vannak a bizonyítékok, melyek azok, és mit bizonyítanak. Annyit mondott: az ügyészség irataiban vannak valahol.

Valahol, mert a tárgyalóteremben nem volt előtte egyetlen aktacsomó sem. Ma pedig már azt sem tudjuk, milyen iratokat adott át az ügyészség a bíróságnak, mert kiderült – azokat a bíróság nem őrzi meg. Nem tudjuk, belenézett-e a bíró egyáltalán. Nem tudjuk, beleraktak-e az ügyészek mindent, vagy szelektáltak. Nem tudjuk, mit raktak az akta tetejére, és mit dugtak el a 3654. oldalon. Utólag ugyanis – mikor már szabadlábon meg akartuk nézni az iratokat - kiderült, hogy a nyomozási bíróhoz érkező iratokat a bíróság az ügyészségtől nem tételesen veszi át, hanem csak iktatószám szerint, senki nem rögzíti, mi van a fedlap alatt, majd a döntés után az egész kupacot visszakapják az ügyészek.

Így aztán soha, egyetlen büntetőügyben, utólag sem derülhet ki, hogy valakit pontosan milyen információk mérlegelésével tartóztatott le a bíró. A Sukoró-ügy sem az iratkezeléssel, sem az ügyészi papírt szentírásnak vevő és annak alapján automatikusan letartóztató bírói gyakorlattal nem lóg ki a sorból, csak egy az abszurdisztáni ügyek sorában. Az igazi különbséget Szívós Mária színre lépése jelentette. Merthogy a letartóztatást természetesen megfellebbeztük, s az az általa vezetett bírói tanács  asztalára került.

Bírónőnk pedig nagyot alkotott. Ahelyett, hogy tanulmányozta volna az iratokat; ahelyett, hogy érdemben megvizsgálta volna a gyanúsítotti és védői érvelést; ahelyett, hogy konkrétumokat keresett volna – becsukta a szemét, nagyot álmodott, és kiegészítette az ügyészi érvelést. A következőket írta: „… különös jelentősége van annak a nyomozási tevékenységnek, amely a megbízók, segítők, felbújtók szerepének, illetve … gazdaságilag teljesen irracionális jogügyletek esetleges haszonélvezőinek feltárására irányul. E nyomozati tevékenység folyamatban van… Számos olyan konspiratív, a felderítést gátló, akadályozó tevékenység létezik (és a nyomozás jelenlegi szakaszában még várható), amely a gyanú szerint jól szervezett elkövetői kör teljes feltárását, azonosítását és eljárás alá vonását megakadályozza vagy megnehezíti.”

Előre is le kell szögeznem, hogy ilyen állításokat az ügyészség soha nem tett, azokra a nyomozati iratokban utalás sincs. No, de menjünk ezeken a veretes mondatokon sorban:

  1. Szívós Mária szerint az általunk elkövetett cselekménynek voltak megbízói és felbujtói – ezt rajta kívül csak a jobbos politikusok és médiájuk állította, Budaival az élen. Az ügyészség irataiban felbujtókra és megbízókra utalás sem volt, ilyen nyomozati tevékenység nem volt folyamatban.
  2. Szívós Mária rögtön ítéletet is hozott: megállapította, hogy a vitatott ügyben „gazdaságilag teljesen irracionális jogügyletek” történtek. Eltekintve attól, hogy ezt így még az ügyészség sem állította soha, és eltekintve attól is, hogy ebben a kérdésben a nyomozási bírónak semmilyen állásfoglalásra sem volt jogköre, tény: az aktában számos irat cáfolta (és cáfolja a mai napig) azt az ügyészi véleményt, hogy a csere nem volt értékarányos.
  3. Szívós Mária a csillagokból, csontokból vagy ki tudja miből megállapította azt, hogy majd a jövőben valakik konspiratív, felderítést gátló tevékenységet fognak elkövetni, de ennek mibenlétét elfelejtette részletezni.
  4. Szívós Mária az ügyészség nyomozási munkáját lepipálva rögtön átlátta azt is, hogy az elkövetői kör jól szervezett – ez ugye a büntetőjog nyelvén a bűnszervezetet jelenti (=maffiakormányzás). Ehhez képest még a vádirat is azt tartalmazza, hogy ki-ki külön-külön bűnözött.
  5. Szívós Mária szerint a konspiráció miatt nehézséget okozhat a teljes elkövetői kör azonosítása – ami ugye azért szép, mert ha kinyitotta volna az aktát, láthatta volna, hogy valamennyi kormányzati szereplő névvel és szignóval szerepel a döntés-előkészítő iratokon.

Amíg tehát az első fokú bíróság határozata sokkal inkább bizonyítéka a slendriánságnak, mint bármi másnak, addig a másodfokú döntés hemzseg a propagandisztikus, hazug, koncepciós elemektől. A döntés valódi indoklása az eddigi idézetteknél sokkal rövidebb, és a határozat végén található: „Az előzetes letartóztatáshoz fűződő közérdek [kiemelés SZ.M.-től] az ártatlanság vélelme ellenére nagyobb, mint az egyéni szabadság tiszteletben tartását előíró szabály.” Nem hiába függesztették ki a NYENYI-t a bíróságokon is…

 

PS: Az eredetileg 30 napra elrendelt előzetes letartóztatást Kovácsné Molnár Zita és Szívós Mária tanácsa 60 nappal meghosszabbította, majd Kovácsné újabb 90 nappal megtoldotta. A letartóztatás 109. napján másodfokon – Szívós Mária távolléte miatt – másik bírói tanács járt el, mely a letartóztatást megszüntette és kimondta: „Az I. fokú végzés … kritikai vizsgálat nélkül átvette az ügyészi indítványban foglaltakat …, a sérelmezett végzés általánosságokban fogalmaz … Az iratokból az is megállapítható, hogy a gyanúsítottak a nyomozó hatósággal szabadon is, az utóbbi három és fél hónapban is együttműködtek, a másodfokú bíróság az iratok áttanulmányozása során sem talált adatot arra, hogy a nyomozást bármilyen módon hátráltatták volna, vagy az szándékukban állna, ennek objektív lehetőségéről már nem is beszélve.”

Történetünk szereplői közül Császy Zsolt munkanélküli, Tátrai Miklós GYES-en van, Szívós Mária alkotmánybíró.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tatraimiklos.blog.hu/api/trackback/id/tr525447848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása