Vallomás IV. rész

Bárki mondhatja persze, hogy a Perfekting Kft., illetve az ott dolgozó szakértők álláspontja hibás volt.

Bárki mondhatja, kivéve az ügyészséget.

A példaként hozott ügy ugyanis nem ért véget a Perfekting értékbecslésével. Néhány hónappal később igazságügyi szakértőt is felkértünk a kérdéses, autópálya melletti mezőgazdasági ingatlanok értékének megállapítására, valamint a mezőgazdasági, illetve a fejlesztési szempontú értékbecslések véleményezésére. Az igazságügyi szakértő az ingatlan értékét már 3000 Ft/m2-ben állapította meg, és az autópályával érintettség, valamint a belterület közelsége miatt kizárólag a fejlesztési területként való értékelést tartotta elfogadhatónak. Az igazságügyi szakértői véleményen az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Intézetének pecsétje szerepel. Ez a szakvélemény is megtalálható a 26. kötetben.

Természetesen a nyomozás során ez a dokumentum is az ügyészség rendelkezésére állt. Természetesen az ügyészségnek a Magyar Állam szakértői intézetének véleménye sem volt jó, sőt azt említésre sem tartotta méltónak.

Kizárólag az a jó vélemény, melyet Keresztes Imre házi értékbecslője, a Treviso Kft. készített.

 6.

De a pest megyei ingatlanok tekintetében is lépjünk túl mindezen, hiszen a becslés az becslés. Nézzük hát a tényeket.

 Az M4-es autópálya építésére való felkészülés jegyében a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. 2008. tavaszán készíttetett egy összegző értékbecslést a Ceglédbercel-Albertirsa szakaszhoz szükséges területekről. Különös véletlen, hogy a NIF Zrt. is a Perfekting Kft-vel állt szerződésben, így ezt az értékbecslést is a Perfekting Kft. készítette. Ebben az szerepel, hogy a szántó és erdő művelési ágú ingatlanok értéke 300 Ft/m2, a gyümölcsös művelési ágúaké 400 Ft/m2. Csak emlékeztetőül mondom, hogy a Blum úrral kötött szerződésben 385 Ft/m2 szerepel a zömmel gyümölcsös művelési ágú ingatlanokra. Természetesen ez a dokumentum is fellelhető a nyomozás iratai között a 29. kötetben, de ez sem érte el az ügyészek ingerküszöbét. Mint ahogy az sem, hogy az iratok között szereplő magán- és közokiratok: kisajátítási határozatok és kisajátítást helyettesítő adásvételi szerződések ugyanezen a nyomvonalszakaszon szintén 300-400 Ft közötti vételárakat állapítottak meg.

 

Tisztelt Törvényszék!

 Mindezek után már csak az érdekesség kedvéért hadd mondjam el, hogy tegnap este néhány internetes oldalon megnéztem a Pest megyei gyümölcsösök aktuális árait. A nyomozási iratok között lévő értékbecslésekből megtanultam, hogy a piaci kínálati árat nagyjából 10%-kal kell lefelé korrigálni ahhoz, hogy korrekt összehasonlító adatokat kapjunk. A friss internetes adatok alapján a térségben a közút vagy autópálya közelségében lévő, de külterületi, mezőgazdasági ingatlanok, mint potenciális fejlesztési területek 385-4500 Ft/m2 árak találhatóak. A vitatott szerződésben lévő érték 385 Ft/m2.

 

7.

Röviden összefoglalva tehát, amit az ingatlanok értékéről tudhatunk:

• mind a sukorói, mind a pest megyei ingatlanok esetében az ügyészségtől független hatóságok közokiratai megerősítik a szerződéses értékek helyességét,
• mind a sukorói, mind a pest megyei ingatlanok esetében a nyomozás iratai között fellelhető piaci forgalmi adatok megerősítik a szerződéses értékek helyességét,
• mind a sukorói, mind a pest megyei ingatlanok esetében dokumentumok igazolják, hogy a Perfekting Kft. értékbecslése szakmailag és módszertanilag helyes volt,
• mind a sukorói, mind a pest megyei ingatlanok esetében az ingatlanok értékelési szempontjai, s a megállapított értékek teljes mértékben megegyeznek a Perfekting Kft. korábban, más ügyekben készített értékbecsléseiben szereplőkkel.

 Az ügyészség egy szál, manipulált értékbecslésével szemben állnak a hatósági határozatok, és a konkrét ingatlanforgalmi adatok. Egyértelmű, hogy az ügyészség alapvető tényeket hallgatott el, s a vádirat összeállításához megrostálta, manipulálta a rendelkezésére álló adatokat és dokumentumokat. Egyszerűen kidobta mindazt, ami nem illett a politikai koncepcióba, s a házi értékbecslőjével csináltatott egy anyagot a megmaradt adatok alapján. De meggyőződésem, hogy ilyen értékbecslésre, és ilyen mértékű manipulációra legfeljebb ügyészi lemondást lehet alapozni, nem vádat.

 Tisztelt Törvényszék!

 A hűtlen kezelés 3. tényállási eleme, a szándékosság tekintetében természetesen egyetlen szó sincs a vádiratban. Nem csak azért, mert nem találtak semmit, hanem mert a Főügyészség a nyomozás 36 hónapja alatt egyszer sem tartotta fontosnak feltenni azt a kérdést, hogy a vádlottak vajon miért tették, amit tettek. Nem csak saját szakmai lelkiismeretüktől nem kérdezték meg ezt az ügyészek, de a tanúktól, sőt a gyanúsítottaktól sem. Az egész tényállási elem vonatkozásában egyáltalán nem folyt le bizonyítás. Csak egy állítás van: tudtuk, hogy az ingatlanok értéke nem valós. Még arra sem vette magának Keresztes Imre a fáradságot, hogy legalább a vádiratban tisztázza: szándékról, vagy eshetőleges szándékról van-e szó. Vagyis hogy kívántuk-e, akartuk-e, hogy az állam megkárosodjon, vagy csak elfogadtuk, nem érdekelt minket a döntésünk következménye.

 Egyetlen dokumentum sincs, ami alátámasztaná, hogy bármely vádlott abban a hitben kellett volna legyen, hogy az ingatlanok értéke nem valós. Egyetlen sem. Az ügyészség három dokumentumra szokott hivatkozni: az MNV Pest megyei területi irodájának feljegyzésére, Joav Blum és a pilisi-albertirsai eladó nénik közötti adásvételi szerződések adataira, valamint a Perfekting értékbecslésének valamiféle tervezetére. Ezekkel a következő baj van.

 1.

Az MNV Pest megyei területi irodájának 2008. június5-én kelt belső feljegyzésből azt a mondatot szokták az ügyész urak idézni, hogy „a környéken a termőföld átlagárak 450000-650000 Ft között mozognak.” Ez a nagy leleplezés, mert a csereszerződésben 3570000 Ft-os ár szerepel. Nyilván itt lekapcsolták a villanyt, mert a következő mondat már arról szól, hogy a feljegyzés készítője maga is „feltétlenül javasolja a részletes ingatlanforgalmi értékbecslés elkészíttetését”. És elsikkad az a tény is, hogy a területi irodák munkatársainak sem feladata, sem lehetősége, sem képzettsége nem volt az ingatlanok értékének megállapítása. Mint már elmondtam, bár nem lett volna kötelező, de az ingatlanok értékét független értékbecslővel állapíttattuk meg, miként azt a területi iroda maga is javasolta. A július 3-án, tehát a feljegyzés után egy hónappal elkészült független értékbecslés tartalmát a józan ész szerint semmiképp sem kérdőjelezheti meg a korábbi vélemény.

 2.

Ami a Joav Blum, valamint a pilisi és albertirsai földtulajdonosok ajándékozási és adásvételi szerződéseit illeti, azok egész egyszerűen nem álltak a döntéshozók rendelkezésére, tehát fogalmunk sem lehetett arról, hogy mennyiért vette Joav Blum a földeket. Mint láttuk, az ügyészség szerint már ő is eleve drágán vette. De határozottan szeretném kijelenteni, hogy ha tudtuk volna, az se jelentett volna semmit az értékbecsléshez képest. Mindenki tud a saját életéből, de legalábbis a környezetéből példákat hozni arra, hogy a legkülönbözőbb okokból az ingatlan-adásvételi szerződésekbe nem a tényleges összegek kerülnek. A vételár ráadásul nagyon sok dologtól függ: a vevő céljaitól, az ügy sürgősségétől, vagy éppen a járulékos költségektől. Például a konkrét esetben az adásvételi szerződés tartalmazza, hogy a vevő, Joav Blum át kell vállalja a korábbi tulajdonos által felvett támogatások és adókedvezmények visszafizetését is – ez nem része a vételárnak, de az ingatlanszerzés költségei között szerepel. A legfőbb érvem pedig az, hogy az ügyészség álláspontja, mely szerint a vételárat a korábbi vételár kellene meghatározza, tökéletesen ellentétes a piacgazdaság logikájával és a piac természetével.

 Való igaz, s ebben egyet kell értsek az ügyészséggel, hogy valamennyi termőföld adásvétel esetén az államot elővásárlási jog illeti meg, s a szerződő felek 2008-ban az MNV Zrt. számára meg kellett küldjék az erről szóló értesítést. Az ügyészség különös súllyal rója fel, hogy nem éltünk az elővásárlási joggal a pilisi ingatlanra, hiszen akkor olcsóbban szerezhettük volna meg. De azt a tényt már elhallgatja, hogy a tökéletesen egybehangzó tanúvallomások szerint sem 2008-ban, sem az azt megelőző években sem élt soha az állam ezzel a jogával. Mégpedig két okból: egyrészt sosem volt rá költségvetési keret, másrészt a 15 napos jogvesztő határidő alatt még döntésre sem lehetett előkészíteni az ügyeket. Több tíz-, de talán több százezer termőföld adásvétel, csere és ajándékozás történik évente az országban, és soha nem volt arra hivatali kapacitás, hogy ezeket egyenként, az aktában és természetben is megvizsgálva, az állam mérlegelje az elővásárlást. Ez teljes fizikai képtelenség. Így aztán – még jóval az MNV Zrt. megalakulása előtt az a gyakorlat alakult ki, hogy az ilyen értesítésekre, felhívásokra az állam egyáltalán nem reagál, e jogával nem él.

 Nem tudjuk, hogy vajon érkezett-e valaha is a törvénynek megfelelő értesítés az MNV-be, s ezt valamiért az ügyészség sem tartotta fontosnak vizsgálni. Ha érkezett volna, a sorsa minden bizonnyal ugyanaz lett volna, mint a sok ezer többinek. A Vagyontanács tagjaira, de még a középvezetőkre is igaz, hogy sem így, sem úgy nem juthattak hozzá az információhoz A volt pénzügyminiszter, Oszkó Péter, akit nem lehet azzal vádolni, hogy az érdekemben lenne elfogult, nos, ő is azt vallotta a Fejér Megyei Bíróságon tett vallomásában, hogy „a pilisi ingatlanok szerzési értéke csak az ügyészségi vizsgálatból jutott a vagyonkezelő tudomására.”

 3.

Ami az értékbecslés tervezetét illeti: már a nyomozati szakban is számtalanszor elmondtam, hogy én soha, semmilyen ügyben egyetlen értékbecslés-tervezetet sem láttam. Nem volt semmilyen feladatom az értékbecslésekkel, kizárólag akkor, ha azok már egy tranzakciós előterjesztés részei voltak. Mivel pedig a tervezet nem, csak a végleges értékbecslést ismertem, abból nem is vonhattam le következtetést annak helytelen tartalmára vonatkozóan. Árulkodó, hogy az egész büntetőeljárás során soha meg sem próbálta az ügyészség alátámasztani azt az állítását, hogy az értékbecslés bármely tervezetét ismertem volna. Állítás van, bizonyítás nincs. S bár ez azért így elé sovány, hadd szolgáltassak én nemleges bizonyítékokat.

 A polgári perben a Fővárosi Ítélőtábla számára készített, az alperes fellebbezésére 2012. március 17-én készített érdemi ellenkérelmében a felperes Magyar Államot képviselő dr. Bártfai Beatrix ügyvéd a következőket állítja: „Mint az a perbeli adatokból ismert, a Perfekting Kft. által elkészített ún. közbenső értékbecslés nem került a Vagyongazdálkodási Tanács tagjai elé, azt ők nem ismerték. Ennek pedig azért van jelentősége, mert a képviseletre és döntésre jogosultak csak a végleges értékbecslés ismeretében hozták meg döntésüket. … A felperes nem ismerhette fel az értékaránytalanságot, mert rendelkezésére olyan értékbecslés állt, amely értékarányosnak mutatta a szerződést… A Perfekting által készített értékbecslés első verziója csak dr. Császy Zsolt rendelkezésére állt, aki azonban a perbeli bizonyítékok alapján a felperesi oldalon más tudomására nem hozta.” Itt tehát nem kevesebbről van szó, mint ennek a büntetőeljárásnak az állítólagos sértettje, a Magyar Állam azt állítja: a Vagyontanács tagjainak, köztük Markó Andreának és Tátrai Miklósnak semmi alapja sem volt az értékbecslések megkérdőjelezésére. A Magyar Állam nevében ráadásul az az ügyvéd állította ezt, aki a jelen perben a Magyar Állam sértetti képviselője. Hát ha már a sértett szerint sem lehetett szándékosság, akkor az ügyészség igazán felfedhetné, hogy szerinte miért van…

 4.

És ha már én magam megfordítottam a bizonyítás irányát és magamra húztam a bizonyítás terhét, szeretném mindhárom, az előbbiekben már megcáfolt ügyészi állítást együttesen is megcáfolni. Ebben nem más lesz segítségemre, mint a Fejér Megyei Bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla, sőt maga a Kúria.

 Mint ismeretes, a polgári perben a Fejér Megyei Bíróság 2011. december 16-án első fokú, 2012. június 13-án a Fővárosi Ítélőtábla jogerős, 2012. november 13-án a Kúria felülvizsgálati ítéletet hirdetett. A Ptk. 236.§-ának rendelkezései szerint a szerződés megtámadására alapesetben egy évig van lehetőség, vagyis a szerződés 2008. július 30-i aláírási dátumára tekintettel 2009. július 30-ig. Az MNV azonban jóval később, csak november 19-én támadta meg a szerződést arra hivatkozva, hogy szintén a Ptk. 236.§-a szerint a szerződések megtámadásának határideje az egy éves határidőn túl is nyugszik a tévedés felismerését követő 90 napig. Azzal, hogy az első fokú bíróság a keresetet befogadta, az eljárást lefolytatta és érdemi ítéletet hozott, elismerte, hogy a megtámadás lehetősége nyugodott 2009. szeptember 21-ig, az ügyészség értékbecslésének mint új információnak a megismeréséig. Magyarul: az MNV, az MNV-s döntéshozók korábban nem voltak olyan információk birtokában, ami alapján megkérdőjelezhették volna a Perfekting Kft. értékbecslését. Ha lett volna okuk és alapjuk már 2008-ban kétségbe vonni az értékeket – például a területi iroda feljegyzése, a korábbi szerződések, az értékbecslés tervezete vagy bármi más adat alapján - akkor, a keresetet be sem lehetett volna fogadni, illetve az eljárást meg kellett volna szüntetni.

Bár az első fokú döntés indoklását mind a tábla, mind a Kúria jelentősen megváltoztatta, az ítéletet magát, vagyis a szerződés érvénytelenségének megállapítását helyben hagyta. És legfőképpen: ítéletet hozott.

 A Kúria tehát már állást foglalt: a szerződés megkötésekor semmi sem utalt arra, hogy az értékek ne lennének valósak, a Vagyontanács tagjai ilyen információval nem rendelkeztek. Keresztes Imrét ez sem zavarta a vádemelésben, és persze erről a jelentéktelen tényről a Tisztelt Törvényszéket is elfelejtette tájékoztatni. Nem véletlen, hogy meg sem próbált bizonyítékokat felsorakoztatni. De sokkal tisztességesebb lett volna legalább a Kúria döntésének ismeretében szép csendben visszavonni a vádiratot.

  

Tisztelt Törvényszék!

 Mivel megítélésem szerint egyértelműen bemutattam az első három tényállási elem hiányát, sem szükségesnek, sem lehetségesnek nem látom azt, hogy a negyedikkel, vagyis az ok-okozati kapcsolattal foglalkozzam. Annál inkább sem látom értelmét, mert az egész vádban egyetlen konkrétum sincs, amivel legalább a látszat szintjén megpróbálnának ok-okozati kapcsolatot teremteni a tényállási elemek között. Ha lenne kötelességszegés, lenne vagyoni hátrány és lenne szándékosság is, önmagában még ez sem lehetett volna elég a vádemeléshez.

 A vád abszurditását éppen az összefüggések hiánya okozza. Elpufogtatnak mindenféle patront arra, hogy egyes tényeket sarkukból kifordítva itt is – ott is szabályszegést láttassanak. De az alapvető magyarázatok hiányoznak. Miért következik a pályáztatás elmaradásából a vagyoni hátrány? Miért következik a szabályok állítólagos megsértéséből a szándékosság? Miért jelenti az értékbecslés állítólagos problémája egyben azt is, hogy arról mi tudtunk? Mi az események láncolata: a valódi időbeli sorrendje és logikai összefüggései? És főként: mi lett volna a szereplők motivációja a bűncselekmény tudott, szándékos elkövetésében?

 Ezekre a kérdésekre az általam elmondott tények alapján semmilyen válasz sincs. A vádirat valóságos párhuzamos világot teremt azzal, hogy a feketét fehérnek, az igent nemnek állítja be, majd a fikcionált események jogszabályba ütközését vizsgálja. Mindezek szükségesnek tartom, hogy az egyenként és összességükben is valótlan állításokra tételesen reagáljak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.