Biztos, úr?

Nézem a tévében a parlamenti közvetítést, éppen Péterfalvi Attila számol be a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság tavalyi tevékenységéről. Büszkén számol be róla, hogy nem csak a jogelődök hátralékát dolgozták fel, de sikeresen birkóztak meg minden beadvánnyal.

Eggyel biztos nem. Napokon belül 1 éve lesz annak, hogy feleségemmel együtt beadványt írtunk Péterfalvihoz, amiatt, mert az ügyészség törvénytelenül kezelte és tette a nyomozati iratok részévé a számítógépem teljes tartalmát: céges üzleti terveket, szakmai felkészítőket, családi bejegyzéseket, orvosi adatokat, szakdolgozatokat, stb. - ráadásul mindkettőnkét. Kértük hogy állapítsák meg a jogsértést, és szabjanak ki büntetést az ügyészségre. Mivel a törvény szerinti összes határidő lejárt, a beadvány fél éves fordulónapján telefonon érdeklődtem: a kedves levakarás arról szólt, hogy nagyon dolgoznak az ügyön.

Azóta újabb fél év, összesen majd' egy év telt el. Se kép, se hang. Még csak arról sem kaptam papírt, hogy elrendelték a vizsgálatot. Értem én, hogy a statisztika mögé mindent el lehet bújtatni, így ez az egy ügy nem befolyásolja a beszámolót. De mindenesetre furcsa, hogy az évtized politikai kirakatperében menekül a NAIH attól, hogy vizsgálja az ügyészség tevékenységét. Nem is menekül, sunnyog.

Ennyit a pártatlanságról, a függetlenségről és mindennek látszatáról...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.