Vallomás V. rész - vége

A vádirat szövege

A valóság

7. alja

Külföldi befektetők

Joav Blum volt a többségi befektető és a földszerző – ő magyar állampolgár. A cégek szintén magyarországi bejegyzésűek és székhelyűek voltak.

9/2

Joav Blumnak, befektetőtársainak, illetve az őket támogató személyeknek 2008 áprilisában az általuk Sukoró területén a beruházás megvalósítása érdekében kiszemelt területek megszerzésének módja annyiban volt lényeges, hogy a területeket lehetőég szerint úgy biztosítsák a beruházás céljaira, hogy arról potenciális versenytársaik ne szerezhessenek tudomást.

Ez egy teljesen korrekt, és rendkívül fontos  mondat – akkor, ha a „potenciális versenytárs” fogalmat a kaszinó-beruházásra értjük. Világossá kell ismét tenni, hogy nem attól féltek, hogy valaki el akarja vinni előlük a földet, vagy hogy a verseny növelné a költségeket. Azonban tartottak attól, hogy a konkurens kaszinóberuházók valamilyen praktikával meghiúsítják a telekszerzést.

9/3

A Pénzügyminisztériumban folytatott tárgyalásaik során érdeklődtek először az iránt, hogy van-e lehetőség állami tulajdonú ingatlanok megvásárlására

Nem erről érdeklődtek. Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy eleve arra kerestek lehetőséget, hogy az állammal üzleteljenek, anélkül, hogy konkrét ingatlan lett volna a láthatáron. Ezzel szemben az igazság az, hogy miután Görgicze úr felhívta a figyelmüket a sukorói területre, arról érdeklődtek, hogy annak a konkrét területnek az állam tulajdonában lévő részét van-e mód megszerezni.

9/5

Bárd Károly ügyvéd a 2008. május 6. napján kelt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő akkori vezérigazgatójának, Tátrai Miklós I. rendű vádlottnak címzett kérelmében tájékoztatta az MNV Zrt-t

A vádiratból csak annak a ténynek az említése maradt ki, hogy én magam nem találkoztam ezzel a levéllel, azt a titkársági munkatársaim küldték tovább az illetékes Váry Andrásnak. A bejövő ügyfél-kérelmek előadóra szignálása nem tartozott a vezérigazgató napi feladatai közé. Mindez azért lehet érdekes, mert a vádirat szerint ezt követően korlátozódott a befektetők érdeklődése a csere felé. Tehát én tudtam a minden-megoldás-érdekel típusú igényről, majd később egy vállrándítással tudomásul vettem, hogy csak csere jöhet számításba. Ezzel szemben a valóság az, hogy amikor én az egész ügyről tudomást szereztem május 21-én, már csak a cseréről volt szó.

10/2

Joav Blum a nyílt pályázat, a verseny elkerülése, és a gyors, nem nyilvános ügylet érdekében a tóparti ingatlan-együttest ekkor már elsődlegesen csereügylettel kívánta megszerezni.

Ezzel a mondattal csak a kisebbik baj, hogy az ingatlanegyüttes nem tóparti, hanem a tóhoz legközelebbi része is 12 méterre van a víztől - bár valószínűleg egy családi ház megvásárlásánál sem mindegy, hogy a mellette lévő garázs a mi telkünkön van-e, vagy a harmadik szomszédban…

A mondat másik része az igazán érdekes. Az igaz, erről már sok szó esett, hogy a telekszerzésben a konkurens kaszinóberuházók rosszindulatú megjelenését Joav Blum szerette volna kizárni – ez volt az érdeke. A gyorsaságról szóló állítás tökéletesen valótlan, hiszen – mint már szó volt róla – a tranzakció lezárása, a bejegyzési hozzájárulás kiadása a szerződés aláírásától majd 5 hónapig, az MNV megkeresésétől számítva pedig 8 hónapig tartott. Szerintem ez bármilyen üzleti döntésnél, bármilyen beruházásnál botrányosan hosszú idő. És egyáltalán nem rövidebb annál, mintha más típusú eljárást, például pályázatot folytattunk volna le.

Abszurd a nyilvánosság kizárásáról szóló állítás is. Nem csak azért, mert mind a vagyontörvény, mind a nemzeti földalapról szóló törvény kimondja, hogy valamennyi, az állami vagyonra vonatkozó tranzakció adatai közérdekből nyilvánosak. A tárgyalásokról, a döntés előkészítéséről sok tucatnyi ember tudott, az előterjesztést is több tucatnyi ember ismerte az MNV-n kívül az FVM-ben és a PM-ben is, megkapta továbbá az ötpárti Ellenőrző Bizottság minden tagja és az ÁSZ elnöke. Nem mellesleg, magáról a döntésről az MNV aznap sajtóközleményt adott ki.

10/3

Joav Blum számára … további előny volt az is, hogy ezzel a móddal elkerülhető lehetett, hogy a Hajógyári szigeten tervező másik befektetői kör idő előtt tudomást szerezzen a tervezett beruházásról

A konkurens befektető kör Blumék kaszinó-létesítési szándékról már akkor tudomást szerezhetett, amikor megvásárolták a 2007. decemberi pályázat dokumentumait. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy kik voltak az Álomsziget-projekt tulajdonosai. A projekt honlapján (dreamisland.hu) található információkból szeretnék idézni: „Ki a tulajdonosi kör? – Az Álom Sziget Ingatlanfejlesztő Kft. többségi tulajdonosa a Magyar Külkereskedelmi Bank, az Óbuda Beruházási Kft. és a Plaza Centers, amelyek Magyarországon bejegyzett vállalkozások.” A Magyar Külkereskedelmi Bank elnök-vezérigazgatója ez időben Erdei Tamás volt. Az az Erdei Tamás, aki tagja volt a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanácsnak. Az az Erdei Tamás, aki a cseréről döntő vagyontanácsi ülést elnökölte, s aki a döntést aláírta.

Ezen információk birtokában nem csak logikátlan és értelmetlen, de végtelenül tisztességtelen is az ügyészség részéről a konkurencia előli titkolózásra hivatkozni és erre vádat alapozni.

10/3

A csereügylet az akkor rendelkezésre álló információk szerint mintegy két hónap alatt lebonyolítható volt, ugyanakkor a nyilvános pályázattal a területet legkevesebb hat hónap alatt lehetett volna tulajdonba venni

Ez az állítás megintcsak tényszerűen nem igaz. Egyik fele sem. Ebben az időben bárkinek arról lehetett információja, hogy egy egyszerű csereügylet lebonyolítása általában mintegy 2 hónapig tarthat. A konkrét ügyletről semmilyen információ nem lehetett, hiszen még az ingatlanok listája sem volt rögzített. Ismét emlékeztetni szeretnék rá, hogy az ügylet MNV-s lebonyolítása végül 8 hónapig tartott. De valótlan az az állítás is, hogy egy nyilvános pályázat időigénye hat hónap lett volna – ezzel szemben a reális időigény általában mintegy 90 nap volt.

Jóval később, amikor az ingatlanok köre véglegesedett, és a konkrét vizsgálat elkezdődött, kiderült, hogy az értékesítéssel párhuzamosan telekalakítási eljárást is le kellene folytatni – ez pedig minden időkülönbséget eltüntetett a különböző MNV-s eljárások között.

10/4

A befektetők mindezen szempontoknak megfelelően az ezt követő megbeszélésen jelezték az MNV igazgatójának, dr. Váry Andrásnak, hogy egyrészről a konkurencia miatt a nyilvános versenyeztetést el szeretnék kerülni, másrészről a megoldási módok közül csereügylettel kívánják megszerezni a kiszemelt ingatlan-együttest.

Ez egy rendkívül fontos, szinte kulcsmondata a vádiratnak. És meglepő módon – igaz.

Nem kevesebbet állít az ügyészség, hogy a csereigényéről Joav Blum már a parlamenti találkozó előtt döntött. Emlékeztetnék rá, hogy Váry igazgató úr már a parlamenti találkozó előtt, amikor csak ő és csapata ismerte az ügyet, a csereigény ismeretében elküldte megkereséseit az állami ingatlanok vagyonkezelőinek. Teljességgel értelmetlen és iratellenes tehát azt a kérdéskört firtatni, hogy a parlamenti találkozót követően Tátrai Miklós miként befolyásolta az MNV eljárását, miért csak a cserével foglalkozott az MNV, stb… Ugyanis semmi sem változott az én május 21-e reggeli tudomásszerzésem, és a miniszterelnöki találkozó alapján sem. Az MNV apparátusa addig is egy csereügylet lehetőségét vizsgálta, és azt követően is.

10/6 – 11/1

A találkozó célja a befektetők oldaláról az volt, hogy egyértelmű kormányzati támogatást kapjanak a Sukorón lévő, a Magyar Állam tulajdonában álló ingatlanok csere útján történő megszerzéséhez… 2008. május 21. napján az Országház Nándorfehérvári termében szakmai egyeztetésre került sor a beruházás tárgyában. …

Mindezt a világon semmi sem támasztja alá. Semmilyen szakmai egyeztetés nem folyt – nagy baj lenne, ha ilyeneket a miniszterelnöknek kellene vezetni. A résztvevők egybehangzó vallomásai szerint protokolláris találkozó volt, melyen semmiféle döntés nem született.

11/2

… a beruházók a kaszinólétesítési engedéllyel, és a velencei tavi helyszín tulajdonba vételével összefüggésben, valamint az állami ösztönzők mértékének és típusának kérdésében igényelték a kormány állásfoglalását.

A beruházók semmiben sem kérték a kormány állásfoglalását, s a kormány nem is foglalt állást semmiben. A befektetők a miniszterelnöknek akarták bemutatni a projektet – ez ez ilyen nagyságrendű beruházás esetén bevett gyakorlat. A befektetők a parlamenti egyeztetésen nem kértek semmilyen beruházásösztönzési támogatást, sőt a miniszterelnök konkrét kérdésére nemleges választ adtak.

A beruházók egyik lényegi kérése az volt, hogy a beruházás céljára kiszemelt ingatlan-együttes tulajdonjogát ingatlancsere útján szerezhessék meg. Indokként arra hivatkoztak, hogy el szeretnék kerülni a pályázat esetén szükségszerűen megjelenő versenytársakat. Álláspontjuk szerint ezen a módon biztosan és gyorsan hozzájutnak az igényelt földterülethez. A befektetők tartottak attól, hogy nyilvános pályázat esetén esetleg nem ők lennének a nyertesek.

Ezen állításokat tartalmilag korábban már megcáfoltam. Ami miatt most mégis vissza kell rájuk térni, az az, hogy mindez egyáltalán szóba sem került a megbeszélésen. Egyetlen résztvevő sem tett ilyen vallomást, nem tudom, az ügyészség honnan vette az információkat. De biztosan nem a nyomozati iratokból, mert azok között nincs ilyen tartalmú. A miniszterelnöknek a beruházók valóban röviden indokolták a csere iránti igényüket: azzal, hogy az ugyanilyen célra korábban megszerzett területek alkalmatlanná váltak a beruházásra, ugyanakkor az állam azokon tervezi átvezetni a 4-es főutat.

13/2

A találkozón részt vevő Tátrai Miklós I. rendű és Markó Andrea III. rendű vádlottak a találkozón elhangzottak, ismertetettek hatására a továbbiakban a befektetők kérésének megfelelően a beruházás céljára kért állami tulajdonú ingatlanok kizárólag csere útján történő értékesítését támogatták, a következőkben megjelölt törvényi rendelkezések ellenére

Ez esetben a vádirat készítői hatalmas csúsztatnak: nem arról volt ugyanis szó, hogy konkrét tranzakciót, értékesítést támogattunk volna (hiszen még az ingatlanok köre és értékes sem volt ismert), hanem azt, hogy az MNV érdemben, megoldást kereső szemlélettel foglalkozzon a cserekérelemmel. Teljes kifordítása a történteknek az a megfogalmazás is, hogy mi „kizárólag a csere útján történő értékesítést támogattuk” – a helyzet éppen fordított volt. Mire én magam belekeveredtem a történetbe május 21-én, a kezdeményező fél, Joav Blum már azon az állásponton volt, hogy őt kizárólag a csere érdekli. Nem én döntöttem így, hanem ő. Az pedig szerintem kicsit sem életszerű, hogy ha valaki cserekérelemmel fordul hozzánk, akkor a kérelem érdemi elbírálásának megkezdése helyett megpróbálunk vele más értékesítési módokról tárgyalni.

13/3

Az állami vagyonról szóló 2007.évi CVI. törvény 35.§-ának (1) bekezdése szerint az értékesítést végzőnek a vagyon tulajdonjogának átruházását – ha törvény, vagy annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet kivételt nem tesz – versenyeztetéssel kell megkísérelnie.

Ez igaz. Csakhogy ugyanebben a törvényben rögtön a következő sor úgy szól: „35.§ (2) bekezdés: mellőzni lehet a versenyeztetést a) a magyar állam tulajdonában lévő társasági részesedés vagy ingatlan cseréje esetén.” Ez persze teljesen logikus is, hiszen a csere fogalmából az következik hogy az én tulajdonomban álló konkrét dolgot egy másik konkrét dologra cserélem, ami értelemszerűen másvalaki tulajdonában van. De egy konkrét másvalaki tulajdonában. Erre a tranzakcióra pályázatot kiírni legfeljebb egy Bolond Istók-féle történetben lehetne.

13/4

A cselekmény idején hatályos Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény 13.§-ának (1) bekezdése szerint az MNV Zrt. a Nemzeti Földalapba tartozó termőföldvagyont a földrészlet nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladásával, illetve nyilvános pályázat útján haszonbérbe adásával vagy vagyonkezelésbe adásával hasznosítja.

Ugyanezen § (4) bekezdése azonban a következőket tartalmazza: „vonalas infrastrukturális létesítmények, továbbá közérdekű cél megvalósítása érdekében történő eladás, csere, illetőleg haszonbérbe adás esetén az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni”. Vagyis a konkrét ügyletre a versenyeztetési kötelezettség nem vonatkozik.

Két ilyen eset már nem lehet véletlen. A tudatos csúsztatással, a Törvényszék tudatos félretájékoztatásával az ügyészség célja nyilvánvalóan az, hogy a vádlottak kötelességszegését igazolja. De az egész vádról mindent elmond, ha már a vád alapvető elemének igazolásához is ilyen hatalmas hazugságokra van szükség.

13/6

A 2008. május 21. napján tartott találkozón a befektetők, valamint képviselőik – értékelésük szerint – a kitűzött céljaikat elérték a miniszterelnöknél.

Nem tudom, hogy itt milyen kitűzött célokra gondol az ügyészség, s hogy ez a mondat milyen logikai összefüggésben vannak az előtte és utána lévő szöveggel. Erős a gyanúm, hogy a vádiratnak abból a verziójából felejtették bent, amelyben még Gyurcsány Ferenc is szerepelt.

Mindenesetre tény: a befektetők elérték, hogy találkozhassanak a miniszterelnökkel, elérték, hogy a miniszterelnök megismerje a projektet, és elérték, hogy a miniszterelnök felkérte az állami szereplőket az egyeztetések folytatására. Ennyi történt.

Mindazokat az állítólagos célokat, amelyeket az ügyészség telepített e vádirattal a befektetőkhöz (egyértelmű támogatás a cseréhez, a verseny elkerülése, kormány-állásfoglalás a beruházás pénzügyi támogatásáról, stb.), kétséget kizáróan nem érték, nem is érhették el.

13/7-8

Tátrai Miklós beosztottainak egyértelművé tette, hogy a sukorói ingatlanok hasznosítása során az ingatlanok csereszerződés keretében történő értékesítésén kívül egyéb hasznosítási módot nem fognak vizsgálni, feladatuk kizárólag arra irányulhat, hogy a csere jogszerűségét igazolják, az ahhoz szükséges intézkedéseket megtegyék … Az MNV munkavállalói már 2008. május végétől kizárólag azzal foglalkoztak, hogy a befektetők az ingatlanokat csere keretében szerezhessék meg. Annak érdekében, hogy a csere jogszerűségének igazolására jogalapot biztosítsanak, Tátrai Miklós eljárásának megfelelően megkezdték annak vizsgálatát, hogy mivel biztosíthatják az elvárt eredményt.

Ezek első hallásra valóban súlyos állítások. De valójában, még ha így történtek volna az események, akkor sem történt volna semmi törvénytelen. Az MNV vezérigazgatójának ugyanis kétségkívül törvényes joga volt arra, hogy az apparátus döntés-előkészítő munkájának irányt szabjon, utasításokat adjon. Azt ugyanis az ügyészség sem állítja, hogy jogalap nélküli, törvényességet nélkülöző döntés előkészítését kértem volna. Csak azt állítják: kértem, hogy „a jogszerűség igazolására jogalapot biztosítsanak”. Ezzel szerintem semmi gond nincs – leszámítva, hogy nem igaz.

Emlékeztetni szeretnék rá, hogy Blum úr kezdeményezésére az MNV eljárása már áprilisban elkezdődött. Egy hónappal korábban, mint hogy én magam tudomást szereztem volna róla. Az egészeljárás éppen abban, és kizárólag abban tért el bármely más cserekérelem elbírálásától, hogy  vezérigazgató nem csak a már döntésre előkészített anyaggal találkozott, hanem a miniszterelnöki tárgyalás miatt már menet közben értesült az ügyről.

Nincs olyan nyomozati adat, hogy az MNV eljárásának bármely tekintetben, különösen a jogalap, illetve a jogalap biztosítása tekintetében új irányt szabtam volna. Teljes mértékben összhangban a cserét kezdeményező magánszeméllyel, azt kértem és vártam el, hogy minél gyorsabban dőljön el, lehetséges-e a csere, és milyen feltételek mentén. E tekintetben tehát é magam is nyilvánvalóvá tettem, hogy a csere lehetőségét kell vizsgálni. Mi mást? Erre kaptunk indítványt, kérelmet – és nyilván csak létező kérelmet tudunk elbírálni. Szükségesnek tartok emlékeztetni arra, hogy az MNV-nek semmilyen konkrét terve, célja a sukorói ingatlanokkal nem volt. Nem volt olyan MNV-s saját álláspont, vagy érdek, melyet a csere-indítvánnyal szemben képviselni kellett volna.

Mindezek fényében teljes mértékben hazug, minden alapot nélkülöző az a vádirati beállítás, miszerint az MNV eljárásának az volt a célja, hogy a csere létrejöjjön. Nem. Az MNV eljárásának célja a csere jogszerűségének és célszerűségének vizsgálata, és a döntés előkészítése volt.

Nem volt elvárt eredmény, elvárt cél. Helyesebben volt: az, hogy Egyetlen adat sincs arra, hogy bárki befolyásolta volna az MNV jogi és szakterületi munkatársait az álláspontjuk kialakításában. A szakmai javaslatokba egyetlen vezetői szint sem nyúlt bele, azokat nem változtatta meg. Bár a több hónapos előkészítési folyamatban voltak olyan pillanatok, melyekben úgy látszott, a csere nem kivitelezhető és a kérelmet el fogjuk utasítani, végül a teljes apparátus meggyőződése szerint jogszerű megoldás született.

14/1-2

A csere jogalapjának biztosítása érdekében először azt vizsgálták, hogy van-e lehetőség a birtokösszevonásra hivatkozni. Azt követően, hogy egyértelművé vált, hogy a csere nem alapozható birtokösszevonásra, mivel annak a feltételei nem állnak fenn, elkezdték vizsgálni, hogy a csere alapítható-e a 4.sz főút nyomvonalára.

A vádirat ezen állításaival megint súlyosan csúsztat az ügyészség. A valóságban ugyanis az történt, hogy a szóban már május első felében történt, cserekérelem alapján az MNV földalapért felelős igazgatósága május 27-én kereste meg a területi irodát azzal, hogy a szokások szerint végezzék el az ingatlan helyszíni szemléjét, s a vizsgálat – megint csak szokás szerint - térjen ki a legtipikusabb csereindok, a birtokösszevonási cél vizsgálatára is. Megjegyzem, a birtokösszevonási cél vizsgálata azért volt ez esetben is szükséges, mert a Nemzeti Földalapról szóló törvény egyedül ezt a jogcímet nevesíti akként, hogy a csere akkor is lehetséges, ha nem áll az állam érdekében. Nem jogcím-keresgélésről van tehát szó, hanem egy kötelező rutinvizsgálatról.

Ez történt tehát május 27-én. Aznap érkezett meg az MNV Bárd ügyvéd úr levele, melyben arról ad hivatalos tájékoztatást, hogy a 4es út nyomvonala érinti Joav Blum albertirsai ingatlanjait. Nehéz lett volna ezt, mint cserejogcímet korábban vizsgálni, minthogy tudtunk volna róla. Amikor a földalap igazgatója megrendelte a birtokösszevonási célú vizsgálatot, nem tudhatta, hogy pár órával korábban vagy később egy másik igazgatóságra megérkezik Blum úr levele, melyben egy másik cserejogcímet fog megjelölni – s majd ezt is vizsgálni kell.

Az egymásutániságot tehát nem Tátrai Miklós ordas szándéka eredményezte, hanem az óra és a naptár. Ezekre azért nem volt sok befolyásom. És persze nem én rendeltem meg az egyes jogcímek vizsgálatát, hanem a törvény írta elő, illetve a kezdeményező partner kérte.

14/3

A kiszemelt földterület túlnyomó része a Nemzeti Földalapba tartozott.

Tényszerűen a sukorói 70 hektárból 21,6 ha, vagyis a terület 30%-a tartozott a nemzeti földalapba. Ez csak különösen unortodox matematikával nevezhető túlnyomó résznek, valójában igencsak kisebbségről van szó. Ugyanakkor a megszerzett pest megyei területek 93%-a, 170 hektár került volna a Földalapba.

14/4

Tátrai Miklós I. rendű vádlott utasítása értelmében a feladatok koordinálásáért dr. Váry András igazgató volt a felelős, az előkészítés során készült előterjesztéseket pedig dr. Váry András és dr. Császy Zsolt II. rendű vádlott társelőterjesztőként jegyezték.

Váry András igazgató úr nem az én kijelölésem, hanem az SZMSZ és a munkaköri leírása alapján volt illetékes. Ő volt az, akit Bárd ügyvéd úr a PM instrukciói alapján megkeresett, s aki az ügyet 2008. áprilisától kezelte. Én éppen akkor és azzal avatkoztam be mindebbe, amikor a korábban elmondottak szerint július elején Császy urat kértem meg a fokozott koordinációra.

Nem igaz az sem, hogy Váry és Császy doktor urak az előkészítés során készült előterjesztéseket társelőterjesztőként jegyezték volna. Császy úr kizárólag a 2008. júliusi, végleges előterjesztés készítésében vett részt. A korábbi vezetői és vagyontanácsi előterjesztéseket Váry András igazgató úr, és főnöke, Bodnár Terézia vezérigazgató-helyettes jegyezte. Császy úr két okból nem: egyrészt nem volt illetékes, másrészt kórházban volt.

15/1

A vádirat szerint Császy és Váry urak kezdetben az előkészítés során kialakult feladatmegosztás szerint jártak el.

Ezzel szemben semmiféle ad hoc megoldásra nem volt szükség, mindkét igazgató szigorúan az SZMSZ és a munkaköri leírása alapján járt el.

15/2

A csere jogszerűségének igazolásához elsődleges volt, hogy a NIF Zrt. megfelelő állásfoglalást adjon. … Mivel az első állásfoglalás ennek a célnak nem felelt meg, Császy úr átvette a feladatot Váry úrtól, s úgy is, mint a NIF FB tagja. Császy Zsolt a NIF feljegyzését több alkalommal átdolgoztatta oly módon, hogy a cserét alátámasztó adatok bele-, az az ellene szólók kikerüljenek. … A válasz ily módon nem tartalmazta többek között azt sem, hogy az esetek döntő többségében nem kerül sor a teljes ingatlan megvételére, kizárólag az útépítéshez szükséges területrész kerül megszerzésre, valamint azt sem, hogy a közútberuházással összefüggésben egyetlen terület megszerzésére sem került még sor.

Nem szeretném különösebben Császy urat védeni, majd megteszi ő maga. De mivel a folytonos manipulálás az ügyészség fő vádja valamennyiünkkel szemben, hadd mondjam ki ismét: az ügyészség hazudik. Ismét.

Az első, június 16-i levelében a NIF azt írta, hogy az ingatlanokat érinti a nyomvonal, és augusztus-szeptemberben kezdődik a területszerzés. Ezt a levelet még Váry úr kapta.

A második levél, mely már Császy Zsolt színre lépése után, július 22-én jött, három többletinformációt tartalmazott, és semmit nem vett el a korábbiból. Tartalmazta azt, hogy az út megépülését követően a környező területek értéke általában megnövekszik. Ez az információ nem befolyásolt semmit, nem volt jelentősége. Tartalmazta azt, hogy a NIF maga 300-400 Ft-os áron szerzi meg. Ez már fontos adat, hiszen igazolja az MNV számára készített értékbecslés helyességét, lévén, hogy abban ugyanezen értékek szerepelnek. Szerintem helyes és felelősségteljes magatartás volt Császy Zsolt részéről, hogy a NIF-fel is kontrolláltatta a mi értékbecslésünket.

És végül, ez a bizonyos második levél tartalmazza azt, hogy a NIF csak az építéshez szükséges területeket szerzi meg. Ez az információ, bár szintén nem bírt jelentőséggel, de éppen ellentétes a manipulációs váddal. Hiszen felhívja a figyelmet arra, hogy az államnak nem szükséges a teljes területet megszereznie.

A Vagyontanács tagjai az első levelet a júniusi, a másodikat a júliusi előterjesztés részeként megkapták.

16/2

A csereügylettel összefüggésben dr. Császy Zsolt II. rendű vádott, Benedek Fülöp vezérigazgató-helyettes és Váry András igazgató tevékenységét Tátrai Miklós I. rendű vádlott felügyelte.

A vádirat megint azt a látszatot kelti, mintha valamiféle egyedi, különleges helyzetről lenne szó. Ezért le kell szögeznem: speciálisan a csereügylettel összefüggésben senkit és semmit sem felügyeltem. Ugyanakkor az SZMSZ alapján valóban én voltam Benedek vezérigazgató-helyettes úr közvetlen főnöke, valamint Császy úré is, bár nem II. rendű vádlotti, hanem igazgatói minőségében. Ugyanakkor az SZMSZ és a munkaköri leírások alapján Váry igazgató úr felettese nem én voltam, hanem Bodnár vezérigazgató-helyettes asszony.

16/3

A Pest megyei területi iroda feljegyzése, melyben még június elején megállapította, hogy a termőföld-árak Albertirsa környékén 450.000-650.000 Ft között mozognak hektáronként, jó viszonyítási alapot biztosított az ingatlanok értékének meghatározásához, illetve az értékbecslések ellenőrzéséhez és elfogadásához.

Ez teljesen téves megállapítás. Egyrészt sem akkor nem tudtuk, sem most nem tudjuk, hogy a Pest megyei iroda milyen információk alapján írta le ezeket a számokat. Másrészt az MNV területi irodáinak sem feladat,- sem hatásköre nem volt arra, hogy ingatlanok értékét megállapítsa. Szakképesítéssel sem rendelkeztek erre.

A már ismertetett jogszabályok alapján az MNV-nek az volt a kötelezettsége, hogy független értékbecslővel értékeltesse az ingatlanokat. Ezt megtettük. A független értékbecslés jellegéből adódóan a megbízó nem az abban szereplő értékeket ellenőrzi és fogadja el, hanem a szerződés szerinti teljesítést. Ha befolyásoltuk volna az érték meghatározását, azzal sértettünk volna szabályt.

De a jogtól függetlenül sem gondolom, hogy egy nem szakértő által bemondott ellenőrizetlen eredetű összeg alapján kellene felülvizsgálni egy felsőfokú végzettséggel és szakképesítéssel rendelkező független értékbecslő szakvéleményét.

16/4

… már 2008. júliusát megelőzően nyilvánvalóvá vált, hogy a csereszerződés megkötésére az eredetileg felajánlott albertirsai ingatlanokkal nincs lehetőség, mivel azok értéke a megszerezni kívánt sukorói területekhez képest rendkívül alacsony, és ezért az MNV Zrt. belső eljárásrendjére is tekintettel cserére nem kerülhet sor. Annak érdekében, hogy a csere mégis megvalósulhasson, Joav Blum a pilisi 99 hektáros ingatlant is csereként ajánlotta fel. Az ingatlant július 7-én ajándékozással, illetve július 15-én 125 millió forintért szerezte meg Blum, tulajdonjogát a földhivatal július 24-én jegyezte be.

Érdemes ennél a szövegrésznél hosszabban időzni, hiszen a cserefolyamat egyetlen, némiképp joggal bírált eleméről van szó.

Kétségtelen tény, hogy Blum úr az ingatlan tulajdonjogát az MNV-vel folytatott tárgyalások alatt szerezte meg. De a vádirat következetesen hallgat róla, hogy arra már fél évvel korábban előszerződést kötött, s a cserekérelem benyújtásától kezdve számolt az ingatlan cserébe vonásával. Nem igaz a vádiratnak az a sugallata, hogy a kedvezőtlen értékbecslések utáni fejvesztett kapkodásban kerültek volna a képbe a pilisi ingatlanok.

Azokat Blum úr írásban és hivatalosan valóban csak az értékbecslések elkészülte után ajánlotta fel. De valójában már a kezdetekkor. Az iratok bizonyítják, hogy 2008. májusában egyszerre rendelte meg a Reorg Zrt-től mindhárom ingatlan: a két albertirsai és az egy pilisi értékbecslését.

A nyomozás során beszerzett adatok igazolják, hogy Váry igazgató úr munkatársa már június 5-én lekérdezte a pilisi ingatlan adatait a földhivatal információs rendszeréből. Június 11-én Váry András levélben tájékoztatta Markó Andreát a cserekérelem elbírálásának állásáról, s ebben már tényként rögzíti a pilisi ingatlan felajánlását.

A nyomozás iratai igazolják azt is, hogy Váry igazgató úr már június 9-én a pilisi ingatlanra vonatkozóan is kért a NIF-től információkat a nyomvonallal érintettségről, s azokat június 16-án megkapta, majd a június 18-i Vezetői Értekezlet és a június 24-i Vagyontanács elé tárta.

Ugyanakkor az MNV az albertirsai ingatlanokról csak június 25-én rendelte meg a saját értékbecslését – azt megelőzően tehát senkinek fogalma sem lehetett arról, hogy Fehérvári Zsolt milyen értéket fog majd megállapítani. Egyszerűen nem igaz, hogy kizárólag a folyamat végén szuszakoltuk bele a cserébea pilisi ingatlant, hiszen szinte a kezdetektől benne volt.

Teljességgel hamisak azok az ügyészi állítások is, melyek szerint bármiféle MNV-s belső szabályzat valamilyen értékkülönbséghez kötötten tiltotta volna a cserét. Nem volt olyan belső szabály, ami tiltotta volna. Ezért semmiféle szükség nem volt arra sem, hogy akár a cserealap növelésével, akár más módon a két halmaz közti értékkülönbözet, a készpénzben fizetendő rész csökkenjen. Természetesen lehet szubjektív határt húzni, én például azt képviseltem, hogy bármely cserénél 50% alatt kell legyen a készpénzben teljesítendő rész – de ez nem jogszabály vagy belső utasítás, hanem vélemény.

És végezetül: Blum úr jól láthatóan nem az MNV menet közbeni felszólítására, hanem a folyamat elején, magától dobta be a pilisi ingatlant a tranzakcióba.

16/5

Császy Zsolt eseti megrendeléssel megrendelte a Perfekting Kft-től az értékbecsléseket. Az átadott iratokból Fehérvári Zsolt IV. rendű vádlottnak, az értékbecslést készítő személynek tudomása volt arról, hogy a megrendelt értékbecslések csereügylethez szükségesek.

Természetesen Fehérvári Zsolt védelme sem az én dolgom, ő is meg fogja védeni saját magát. De kénytelen vagyok rámutatni, hogy a nyomozás iratai között nincsen olyan, mely azt bizonyítaná, hogy a Perfekting Kft. az MNV-től tájékoztatást kapott arról, hogy akár a sukorói, akár a pilisi, akár az albertirsai ingatlanok értékbecslésére csere miatt van szükség.

Ráadásul szegény Fehérvári Zsolt nem is lehetett „az” értékbecsléseket készítő személy, hiszen külföldön volt akkor, amikor a pilisi ingatlan értékét egy munkatársa meghatározta. De ahogy Császy Zsolt kórházi kezelése, vagy az én szabadságom, úgy ez a tény sem befolyásolja a vádat…

17/4

Az értékbecslések első munkaanyaga szerint az albertirsai ingatlanok összértéke 433.250.000 Ft, sukorói ingatlanok összértéke pedig 2.140.225.150 forint volt. Császy Zsolt felszólította Fehérvári Zsoltot az értékbecslések jelentős átdolgozására annak megalapozása végett, hogy az ingatlancsoportok közötti értékkülönbözet mértéke a csere megalapozását lehetővé tegye. Császy felszólítására Fehérvári mindkét ingatlancsoportot érintően indok leírása nélkül, okiratok alapján, ellenőrizhetetlen szempontok szerint, szakmailag indokolatlanul, valótlan tartalommal átdolgozta értékbecsléseit, amelynek következtében az albertirsai ingatlanok értékét 382.600.000 forintra, míg a sukorói ingatlanok érték-megállapítását 1.085.259.750 forintra csökkentette.

Amint azt korábban elmondtam, semmi sem bizonyítja, sőt minden nyomozási adat és bírósági ítélet világosan cáfolja, hogy az értékbecslési munkafolyamat közbenső állomásairól, adatairól és ismerettel bírtam volna.

De olyan mértékű valótlanság és butaság van ebben a néhány mondatban, hogy kénytelen vagyok mégis reagálni rá – hiszen az egész politikai kampánynak és a vádnak ez az egyik kulcseleme.

Szóval. Ha az ügyészség szerint azért kellett átdolgozni az értékbecsléseket, hogy azok megalapozzák a cserét, jó lenne azt is tudni, hol a határ, amihez igazodni kell. Mi az az érték, mi az az összeg, ami elfogadható? Ki mondja ezt meg? A Vagyontanács? A vezérigazgató? Nyilván nem, mert akkor szerepelne az ellenem emelt vádban. Akkor Császy Zsolt találta ki? Úgy gondolta, hogy az eredeti különbség sok lenne a Vagyontanácsnak, de 662.009.750 forint jó lesz? Hogy jött ki ez a szám? Ha ez volt a cél, csak kellene legyen magyarázat is… De nincs.

Tényszerűen valótlan, hogy a két munkafázis között az értékek megváltozása indok nélkül, szakmailag szükségtelenül, valótlanul, ellenőrizhetetlen módon került volna sor. Vallomásaikban, részben okiratokat is csatolva mind Császy Zsolt, mind Fehérvári Zsolt logikus, következetes magyarázatát adták a változások okainak. Ezzel nyilván lehet vitatkozni, az ügyészség nyilván lehet jobb értékbecslések szakkérdéseiben is. De nem igaz, nem valós, iratellenes a negatív jelzők áradata.

És korántsem mellékesen fel kell vessek egy matematikai problémát. Ha az volt a cél, hogy az értékkülönbözet csökkenjen, akkor miért változott lefelé mind a két ingatlan értéke? Az albertirsainak felfelé kellett volna… De tény, hogy Blum ingatlanának értékét az értékbecslő 51 millió forinttal, 12%-kal csökkentette. Miért is? Hogy illeszkedik ez a tény a koncepcióba? Azért vette lejjebb az értéket, hogy a sukoróit még jobban meg kelljen hamisítania? Életszerűtlen, logikátlan, messziről bűzlő az egész feltételezés, miként maga a vád is az.

18/4

Az MNV Zrt Pest megyei területi irodája a termőföldcsere kérelmek ügyintézésének eljárásáról szóló 17/2008 sz. vezérigazgatói utasítás előírásainak megfelelően az értékbecslő felkérését megelőzően elvégezte az említett albertirsai ingatlanok helyszíni szemléjét, a megjelölt pilisi ingatlanon azonban nem tartott helyszíni szemlét, erre vonatkozóan nem intézkedtek, ennek hiányában folytatták az ügyintézést.

Mindez tény. De tény az is, egyik vádlottnak sem tartozott feladatkörébe sem a területi irodák utasítása, sem a helyszíni szemlék megrendelése. Ez persze majdnem mindegy, az ügyészség által hivatkozott 17/2008. számú vezérigazgatói utasítás egyáltalán nem vonatkozott a konkrét ügyletre. Hiába akarja az ügyészség – persze megint konkrétumok nélkül – azt a látszatot kelteni hogy szabálysértés történt – a hivatkozott utasítás tárgyi hatálya nem terjedt ki az adott ügyre. Figyelemre méltó azonban a megfogalmazás: tulajdonképpen ők sem állítják, hogy az utasítást be kellett volna tartani – csak azt, hogy nem volt betartva. Ha a csúsztatások művészetét tanítanák valahol, ez a szöveg vizsgamunka lehetne.

19/3

A vezetői értekezlet alapján Tátrai Miklós 21/21/nvt/2008.07.30 számon a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács részére készített előterjesztést. Az előterjesztésben már nem szerepelt a Pest megyei iroda tájékoztatása, szerepelt azonban a NIF levele.

Ez az újabb csúsztatás azt sugallja, hogy Tátrai Miklós megváltoztatta az előterjesztést. A valóság azonban az, hogy természetesen a vezérigazgató semmiféle előterjesztést nem készített. A szabályoknak és a szokásoknak megfelelően a vezetői értekezleten megbeszélt változtatásokat kellett és lehetett az anyagon átvezetni. Ezt a munkát természetesen az illetékes ügyintéző végezte felettese, Váry igazgató úr irányításával. A vezérigazgató dolga annyi volt, hogy miután a végleges előterjesztést az ügyintézők, igazgatók, vezérigazgató-helyettesek aláírták, ő is rárakja a szignóját. Nyilvánvalóan képtelenség azt várni, hogy a két értekezlet között a vezérigazgató hasonlítsa össze a Vezetői Értekezlet Vagyontanács elé kerülő több ezer oldalnyi irat egyezőségét. Ez nem az én feladatom volt.

21/2

Joav Blum az Albertirsa 0188/2. sz. ingatlant 2007. május 15-én 31.00.000 Ft-ért, a 0188/3 sz. ingatlant 2007. augusztus 1-én 68.643.000 forintért, míg a Pilis 0188/2 sz. ingatlant 2008. július 1-én 125.000.000 Ft-ért vásárolta meg. Az ingatlanok piaci összértéke tehát 225.453.000 Ftot tett ki.

A vádiratnak ez az állítása jogi, logikai és közgazdasági szempontból is blőd.

Egyrészt a 2007. májusi és 2008. júliusi 1 Ft-nak nem ugyanaz az értéke. Azokat tehát nem lehetett volna szimplán összeadni, hanem valamilyen értéknapra korrigálni kellett volna jelenérték-számítással, diszkontálással vagy bármilyen má módszerrel. Bár ez lenne a legnagyobb baj a vádirattal, de az ügyészségnek a piaci folyamatok iránti érzéketlenségét tökéletesen mutatja.

Teljes mértékben a szakmaiságit nélkülöző, piacgazdaság-ellenes, és így még jelen pillanatban is alaptörvény-ellenes az a megközelítés, amely egy ingatlan értékét a valamikori szerzési árral azonosítja. Ha ez így lenne – sosem lehetne drágábban eladni, mint amennyiért vettük – akkor az árak sosem változnának. Ráadásul azt is kellene feltételeznünk, hogy a piac szereplőinek céljai, vagyoni helyzete, árérzékenysége, egész magatartása, informáltsága is azonos, sőt még magának a piacnak a helyzete is konstans. De ha ez nincs így, akkor minden áru kinek-kinek különböző összeget ér – a történeti összehasonlítás tökéletesen értelmetlen.

És végül teljességgel szakszerűtlen és tényszerűtlen ez a levezetés azért is, mert a konkrét ingatlanra Blum úr nem csak vételárat fizette ki, hanem sok milliónyi illetéket is, továbbá visszafizette az eladó beruházási támogatását és adókedvezményét. Ezeket miért ne érvényesíthetné teljes joggal a továbbadás árában?

Ha már hűtlen kezeléssel váol az ügyészség, jó lenne legalább az értékszámítás alapfogalmaival tisztában lennie.

22/1

Az MNV Zrt. ingatlanvagyonért felelős vezérigazgató-helyettese, Bodnár Terézia által küldött, 2008. június 17. napján kelt feljegyzésében foglalt, Tátrai Miklós állásfoglalását tartalmazó feljegyzés szerint az értékesítési igazgató által vezetett terület feladata az értékbecslések felülvizsgálata és elfogadása.

Elképesztő számomra, hogy ha az érdekei úgy kívánják, akkor az ügyészség az MNV belső utasításaira hivatkozik, ha pedig úgy, akkor ignorálja azokat.

Az értékbecslési szabályzatot az egész szervezet számára érvényes vezérigazgatói utasítással adtam ki, s abban történetesen az szerepel, hogy. Teljesen mindegy, hogy Bodnár Terézia miként próbált munkától és felelősségtől szabadulni – az ő értelmezése nem írhatja felül az utasítást. Ha pedig nekem lett volna közlendőm Császy Zsolttal, bizonyosan nem a vezérigazgató-helyettes asszonnyal üzentem volna.

Kihallgatásaim során is elmondtam, hogy amit Bodnár Terézia írt, az soha nem volt a véleményem, ráadásul ellentétes a hatályos szabályzattal is.

22/3

Kettős beosztásukból adódóan a Tátrai Miklós és Markó Andrea által ismert adatok jelentősen meghaladták a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács többi tagjának rendelkezésére álló adatokat.

Ezt az állítást semmilyen tény sem támasztja alá. Én magam kiárólag ugyanazokat az iratokat és előterjesztéseket láttam, melyeket a Vagyontanács valamennyi tagja megkapott.

22/4

Tátrai Miklóst munkatársai tájékoztatták az ügy állásáról részben szóban, részben előterjesztések formájában.

Ez az állítás is valótlan. Nyilván kaphattam szóbeli tájékoztatást az eljárás során, de semmi sem igazolja ezek tartalmát és forrását sem. Semmi adat nincs arra, hogy ha kaptam szóbeli információt, az eltérő, vagy több lett volna, mint amit a többi vagyontanácsi tag is kapott. És konkrétan nem iga, hogy engem előterjesztések formájában tájékoztattak volna, hiszen kizárólag a Vagyontanács elé kerülő előterjesztéseket kaptam meg én is.

22/5

A csereingatlanok értékének megállapításához szükséges és lényeges körülményekkel Tátrai Miklós és Markó Andrea tisztában voltak, azokat szándékosan figyelmen kívül hagyták annak érdekében, hogy a szerződés megköthető legyen, így megszegték kötelezettségeiket.

Nemhogy akkor nem voltam, de ma sem vagyok tisztában azzal, mik azok a bizonyos lényeges körülmények. Egyáltalán nem tudom, hogy mennyi a sukorói ingatlan közművesítési költsége, és végképp nem tudom, hogy a pest megyei ingatlanokat helyesebb-e termőföldként beszámítani, mint fejlesztési területként, vagy fordítva. Fogalmam sincs. De nem is volt a dolgom, nem is volt a kötelezettségem, hogy tudjam. Nem véletlen, hogy a törvény független értékbecslőre hárította mindennek felelősségét. Az lett volna kötelességszegés, ha indoklás nélkül más árat fogadunk el, mint amit ő mond. De nem ez történt.

23/1

A Pest megyei területi iroda és a NIF által megjelölt árak , valamint a Joav Blum által kifizetett vételár figyelembe vétele jelentősen kisebb forgalmi érték megállapítását eredményezte volna.

Egyrészt az tényszerűen nem igaz, hiszen a NIF által mondott ár 300-400 Ft/m2, melyből a 300 Ft szántóra, a 400 Ft gyümölcsösre vonatkozik. A mi szerződéses árunk a gyümölcsösökre … volt.

Másrészt persze lehet mondani egy sor olyan adatot, melyet az értékbecslés készítésekor a vonatkozó jogszabályok és a szakma szabályai szerint nem kell figyelembe venni. A bemondás (ld. pest egyei iroda), és a  korábbi ár nem értéket befolyásoló tényező. Egyetlen, a nyomozás során keletkezett vagy beszerzett értékbecslés vagy igazságügyi szakértői vélemény sem vett figyelembe ilyen szempontokat, nyilván nem véletlenül. Em értem, nekünk miért kellett volna.

Harmadrészt sokadszor kell hangsúlyoznom, hogy nem tudtuk, Joav Blum mennyiért vette meg az ingatlanokat.

23/1

Tátrai Miklós és Markó Andrea a Császy Zsolt által biztosított adatok alapján elfogadták az értékbecslésekben foglalt valótlan forgalmi értékeket, nem intézkedtek a rendelkezésre álló, eltérő adatok alapján megállapítható forgalmi értékek között meglévő igen nagy különbségek tisztázása érdekében

Úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani: a döntéskor egyetlen olyan apró adat volt, mely ellentétes az értékbecsléssel: a területi iroda levele, melyben arról tájékoztat, hogy a környéken a termőföldek általában 45-65 Ft/m2 áron mozognak. Ez tehát nem a konkrét ingatlanra vonatkozó érék, hanem egy nem ismert adatokon nyugvó tájékoztatás.

Ezzel szemben állt a konkrét ingatlanra vonatkozó hivatalos értékbecslés, a NIF azzal egybehangzó tájékoztatása és a Reorg értékbecslése, mely ezeknél lényegesen magasabb értékeket tartalmazott. Egyszerűen nem igaz tehát, hogy olyan adatok lettek volna a birtokunkban, melyek között érdemi különbség lett volna.

Az pedig számomra kezelhetetlen állítás, hogy ha két értékelés között eltérés van, akkor valamelyik valótlan, hamis. Az eltérést szakmai véleménykülönbségnek hívják. Magam is látom, hogy az ügyészégen nem lehet eltérni a kijelölt iránytól, de azért más szakmákban ez létező fogalom. Ezen az alapon a rendelkezésünkre összes szakértői vélemény közül legfeljebb az egyik lehet jó, a többi, beleértve az ISZKI-ét is, hamis.

23/2

Tátrai Miklós és Markó Andrea kötelességszerű, gondos eljárás esetén meg kellett ismerjék a Pest megyei ingatlanok ellenértékeként Joav Blum által fizetett vételárat, mert azok lényeges piaci előzményi adatok, a megismerésük a szakszerű, megalapozott és gazdaságossági szempontból alátámasztott megfelelő döntés meghozatalához szükségesek voltak, azonban ennek érdekében nem tettek semmiféle intézkedést, ezzel szemben elfogadták az albertirsai és pilisi valótlan értékeket.

Ez megint egy jól hangzó, ám üres frázispuffogtatás az ügyészség részéről. Ugyanis nem volt rá szabály, és soha, egyetlen tranzakció esetében sem volt gyakorlat az MNV-ben, hogy tanulmányozzuk az adott ingatlanra korábban, mások által kötött adásvételi szerződéseket, aok árait. Egyetlen esetben sem volt ez viszonyítási alap. Hogy miért nem, azt már részletesen indokoltam logikai, jogi és közgazdasági szempontból is, ráadásul nem is ismertünk ilyen adatokat.

Nem igaz, hogy az adott ingatlan korábbi vételára a szakma szabályai szerint „lényeges piaci előzményi adat” volna – ennek okait már említettem. Nem véletlen, hogy valamennyi általam ismert ingatlan-értékbecslés, beleértve a konkrét ügy során jelenleg rendelkezésre álló értékbecsléseket és szakértői véleményeket is, az összehasonlító adat fogalmát éppen ellenkezőleg tartalmazza. Nem a konkrét ingatlan régebbi ára, hanem egy hasonló ingatlan jelenlegi ára az összehasonlító adat.

Mindebből következően semmiféle intézkedést senkinek nem kellett volna tennie.

23/3

A Pilis 0188/2 sz. ingatlannal kapcsolatosan mind Tátrai Miklós, mind Markó Andrea tudott arról, hogy annak Joav Blum általi megvásárlására mikor került sor, és tudták azt is, hogy a Magyar Államot elővásárlási jog illeti meg.

Ami tény: az ingatlan tulajdoni lapja szerepelt a vagyontanácsi előterjesztés mellékletei között. Tény az is, hogy a felelős döntéshez a Vagyontanács tagjai elvben valamennyi aznapi előterjesztés valamennyi mellékletének valamennyi oldalát egyformán, alaposan át kellett tanulmányozzák. Több ezer oldalt. Ennek életszerűsége nyilvánvalóan kétséges, de elismerem, elvben így kellett legyen.

Csakhogy: az ügyészség állításával ellentétben a tulajdoni lap nem a tulajdonszerzés időpontját mutatja, hanem a bejegyzését. Számos esetben a bejegyzésre hónapokkal, évekkel a tulajdonszerzés után kerül sor. Említhetném például a vád tárgyává tett ügyet is, amelyben a földhivatali bejegyzés hónapokig húzódott. Ráadásul a tulajdonszerzés időpontja sem azonos a szerződéskötés időpontjával: számos adásvételi szerződés megkötésének időpontja korábbi, mint a hatályba lépésé. De attól még a felek kötelezettségei fennállnak és rögzítettek. Indokolatlan tehát a tulajdoni lapra hivatkozni, mert az a vád tekintetében semmit sem bizonyít.

Végezetül: nem vagyok büszke rá, de én bizony nem tudtam arról, hogy az államot minden termőföld-adásvételnél elővásárlási jog illeti meg. Az ügyészség szerint tudtam – de hát nem tudtam. Az MNV tevékenységére vonatkozó alapvető jogszabályok, melyeket azért illik ismerni a vezérigazgatónak, ilyen szabályt nem tartalmaztak. Soha ilyen üggyel nem találkoztam, az MNV soha ilyen joggal nem élt. A konkrét előterjesztés kapcsán sem a földalapos, sem a jogi munkatársak nem jeleztek ilyet. Akkor honnan is kellett volna tudnom?

23/4

Tekintettel azonban arra, hogy a Pilis 0188/2 sz. ingatlan Magyar Állam általi megszerzésének célja nem az M4 autópályához kapcsolatos területszerzés volt, hanem a befektetők által megvalósítani kívánt beruházás elősegítése, ezért Tátrai Miklós és Markó Andrea a fenti adatokat figyelmen kívül hagyták, megszegve ezzel jogszabályban rögzített kötelezettségüket.

Ez az állítás semmivel sem alátámasztott, és megint jogi alapfogalmakat kever össze. A szerződés jogalapja, és a szerződő felek célja ugyanis nem azonos.

Az MNV-nek joga volt bármilyen befektetés megvalósulásának segítése, ha az nem sértette a vagyongazdálkodási érdekeket. Akár arra is lehetőségünk lett volna, hogy segítsük és szeressük a Sukoróra tervezett beruházást. De ez még nem tette volna lehetővé a cserét – az ugyanis már jogalap kérdése. A jogalap pedig az M4-es út megépítése volt. Ha a nyomvonal nem szelte volna keresztbe Blum úr ingatlanjait, akkor a csere nem lett volna lehetséges.

Így aztán jogilag közömbös, hogy mit akart és mit gondolt az MNV Zrt. bármely vezetője. De a vádirat állításával szemben pont az volt az álláspontunk, hogy nem szabad sehogyan sem viszonyulnunk a beruházáshoz, mert azzal nincs dolgunk.

Mindebből következően ez esetben sem történt semmiféle kötelességszegés.

24/1-3, 25/1

A pilisi ingatlanról készített értékbecsléshez olyan tulajdoni lap került mellékelésre, mely szerint az ingatlan tulajdonosa Trón Miklósné. Tátrai Miklós és Markó Andrea ezt áttanulmányozta, ennek ellenére nem jelezték a Vagyontanács többi tagjának, hogy az ingatlan tulajdonosa Trón Miklósné és nem Joav Blum. Az ellentétek tisztázására lehetőségük lett volna Joav Blum és Trón Miklósné meghívására a Tanács ülésére. Tátrai Miklós és Markó Andrea kötelezettségszegése következtében az ellentét nem került tisztázásra, s az MNV nem élhetett elővásárlási jogával.

Az MNV-t mind ingyenes, mind visszterhes átruházás esetén elővásárlási jog illette meg a földterület vonatkozásában. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagjának jogszabályi kötelezettségként előírt fokozottan gondos, valamint a törvényeknek, ügyrendjének, illetve a részvényesi jogk gyakorlója rendelkezéseinek megfelelő eljárása esetén meg kellett volna ismernie és jogosult volt megismerni a Joav Blum és Trón Miklósné közötti szerződéseket,az azokban rögzített értékeket, illetve vételárat. Tátrai Miklós és Markó Andrea az elővásárlási jog gyakorlásának, illetve az elővásárlási jogot megalapozó szerződésekben rögzített értékek, vételárak megismerésének elmulasztásával belenyugodtak abba, hogy azzal a kedvezőbb értékű jogviszony megkötésének lehetőségét az arra jogosulttal, Trón Miklósnéval elmulasztják.

Valószínűleg a vádirat e témában rögzített vagdalkozásait maga az ügyészség sem érti. Azt írják ugyanis, hogy egy a vagyontanácsi tagok mindegyike számára azonos tartalommal kiosztott iratot Tátrainak és Markónak kellett volna áttanulmányozni. Tehát nem korábban tudtak valamiről, az iratból kellett volna felismerniük a problémát. Miután pedig felismerték, Tátrai és Markó kellett volna hogy szóljon a többieknek. Ez nyilvánvalóan nonszensz. A Vagyontanács valamennyi tagjának jogai és kötelezettségei, felelőssége azonos volt. Ha Tátrai és Markó tevékenysége kötelességszegő lett volna, akkor a többi szavazó tanácstagé is. Ők azonban meg sincsenek említve a vádiratban.

Kétségkívül lehet azon lovagolni, hogy az előterjesztés mellékletei között szerepelt az értékbecslés, annak mellékletei között pedig egy július 3-i dátumot viselő tulajdoni lap. Amint azt már mondtam korábban, a vádirattal ellentétben nemhogy bizonyosság, de adat sincs arra, hogy Tátrai vagy Markó eljutott annak felismeréséig, hogy azon a tulajdoni lapon Trón Miklósné szerepel. Soha senki nem kérdezte, hogy szóban vagy írásban kaptunk-e ettől eltérő, frissebb információt. Mert például az előterjesztés szövege azt tartalmazza, hogy az ingatlan igenis Blum úr tulajdonában van. És már csak utalni szeretnék arra a korábban elmondott tényre, hogy a szerződéskötés és a bejegyzés időpontja nem azonos, így aztán ez a tulajdoni lap semmiféle következtetés levonására nem volt alkalmas.

De teljesen mindegy, eljutottunk-e a felismerésre. Egyedül a döntés napjának tényei érdemesek figyelemre. A nyomozás, és most már a bíróság rendelkezésére álló okirati bizonyítékok, a tulajdoni lapok alapján a földhivatal Joav Blum tulajdonjogát július 16-án bejegyezte. A jogszabályok szerinti elővásárlási jog gyakorlására ugyanis a bejegyzés előtt, a szerződéskötés és a bejegyzés között van lehetőség. A július 16-i bejegyzésre tekintettel július 30-án tehát nem volt mit felismerni, nem lehetett elméletben sem semmilyen kötelességet megszegni, hiszen az MNV-nek nem volt semmilyen jogi lehetősége az elővásárlási joggal élni.

Az egész, a pilisi ingatlant érintő vádirati fejtegetés tökéletesen alaptalan, felesleges, hazug.

25/3

Tátrai és Markó a csere feltételeinek megállapíthatósága érdekében nem vonták kétségbe a sukorói ingatlancsoportra készített értékbecslésben meghatározott értéket sem, holott az értékbecslések szakmaiságát és eredményét súlyosan kétségessé tevő, általuk ismert adatok alapján ez kötelességük lett volna.

A vádirat egy nagyon pikáns eleméhez érkeztünk. Az előző oldalakon az ügyészség legalább hosszú és fantáziadús kísérletet tett arra, hogy alátámassza a vádat a pest megyei ingatlanok tekintetében.

Az imént idézett mondatocska még ahhoz képest is nagyon sovány. A sukorói ingatlanok mintegy 732 millió forintos hűtlen kezelését ugyanis ez az egy mondat hivatott bizonyítani a 41 oldalas vádiratban. Persze minden konkrétum nélkül. Miért is kellett volna kétségbe vonni az értékbecslést? Mik a súlyosan kétségessé tevő adatok? Honnan kellett volna tudnunk ezekről? Mi teszi, és főleg mi tette 2008. július 30-án kétségessé a sukorói értékbecslés szakmaiságát és eredményét?

Legalább egyetlen konkrét tényt szeretnék majd hallani az ügyészség képviselőjétől. Mert Keresztes Imre kijelentése bizonyítéknak édeskevés.

25/3

Tudták azonban azt, hogy a csere megalapozhatóságának hiányában nem teljesülhet az eljárás fő célja, vagyis az, hogy a vevő versenyeztetés nélküli átruházási móddal jusson hozzá a sukorói ingatlanokhoz.

Tekintettel arra, hogy a hűtlen kezelés szándékos és célzatos bűncselekmény, el kellene végre döntse az ügyészség, hogy mi volt a vádlottak célja. Hol az olcsóságot, hol a gyorsaságot, hol a titkosságot emlegetik – itt éppen a versenyeztetés mellőzését.

A helyzet az, hogy ha az állítás igaz lenne is – a versenyeztetés mellőzése lehet ugyan jogsértő, de önmagában bűncselekmény megállapítására nem alkalmas. De mindegy is; csak azt kérem, legalább e tekintetben tisztázzuk végre, mi a vád.

25/4

A Perfekting Kft. az általa készített értékbecslésekben a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/1997 PM rendelet 2.§-ának (4) bekezdésében, és a termőföld hitelbiztosítéki értéke meghatározásának módszertani elveiről szóló 54/1997 FM rendelet 3.§-ának (4) bekezdésében foglaltak ellenére a forgalmi értéket kizárólag egyetlen módszerrel állapította meg.

Mint az a hivatkozott jogszabályok címéből is látszik, azok nem általában az ingatlanok értékének, nem is az aktuális forgalmi értékének, hanem speciálisan a hitelbiztosítéki értéknek a meghatározására vonatkoznak. Vagyis nem az MNV által megrendelt feladatra. Íme tehát két újabb jogszabály melyet állítólag nem alkalmaztunk, bár nem is kellett alkalmazni.

Tényszerűen sem 2008-ban nem létezett, sem azóta nem létezik olyan jogszabály, mely előírná az értékbecslések készítésének módszertanát.

De a vádiratban nem csak a jogszabályi hivatkozás hamis, maga a tényállítás is. Ugyanis a Perfekting Kft. a sukorói termőföld és nem-termőföld ingatlanokat is két módszer szerint értékelte: összehasonlító módszerrel és maradványérték-számítással.

26/1

Markó Andrea és Tátrai Miklós kötelességüket megszegve, annak ismeretében adták le igen szavazatukat, hogy az előterjesztésben megjelölt útépítéshez az albertirsai és pilisi ingatlanok területének csak csekély hányadára volt szükség.

Kicsit sem világos hogy miért és mennyiben jelent kötelességszegést, hogy az út csak átszeli, és nem lefedi az ingatlanokat. A vagyontörvény kifejezetten lehetővé tette, hogy az MNV az állam javára bármilyen ingatlan tulajdonjogát megszerezze. Nem csak azokét, melyek egy útépítés során le lesznek aszfaltozva. A konkrét döntés során a Vagyontanács valamennyi tagja úgy látta, hogy a tranzakció egészében, összességében az állam érdekét szolgálja.

Ráadásul az általam jegyzett vagyontanácsi előterjesztés az „érinti” szót használja, s az előterjesztés tartalmazza az érintettséget pontosan mutató helyszínrajzokat is. Ezekről minden tanácstagnak egyformán tudomása volt. Nem értem, miért megint Markó Andrea és én lettünk vol