Tisztelt Törvényszék!

Bár a vádirat maga is tartalmaz egy történeti tényállást, az számos ponton túlterjeszkedik a vádon, sok fontos tényt viszont érdemtelenül elhallgat. Szeretném ezért a vádirat tartalmi keretei között az általam 2008-ban ismert, illetve utóbb a nyomozás irataiból megismert tényeket elmondani.

Joav Blum, külföldön élő magyar állampolgár a 2000-es évek közepén elhatározta, hogy üzleti tevékenységét Magyarországra is kiterjeszti. Más ingatlanok mellett 2007-ben megvásárolt egy 82 hektáros albertirsai földterületet is azzal a céllal, hogy azon – a 4-es út akkor már ismert nyomvonala mentén – a jövőben logisztikai parkot, vagy hasonló beruházást hozzon létre. A területet termőföldként – hosszú távon - ő maga sosem kívánta hasznosítani, azt 2007-ben és 2008-ban is mások, a korábbi tulajdonosok művelték. Néhány hónappal később Blum úr üzleti partnereivel együtt elhatározta, hogy a ferihegyi repülőtérhez közel eső, az új autópályával érintett ingatlanon egy nemzetközi mértékkel is jelentős turisztikai beruházást valósítanak meg. A konzorciumban az ingatlan biztosítása és a projektvezetés Joav Blum feladata volt, míg a finanszírozást – döntően amerikai hitelek révén – a nemzetközi üzleti életben ismert és elismert Lauder, Langhammer és Fischer urak vállalták magukra.

Ugyanebben az időben, 2007. nyarán Molnár Gábor, Sukoró község polgármestere kezdeményezte a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál, hogy a későbbi cserében érintett ingatlanok túlnyomó része, a 70-ből mintegy 60 hektár feletti rendelkezést az állam adja át a településnek, akár tulajdon-, akár ingyenes vagyonkezelési jog formájában. A kérelmet sem a Földalapkezelő, sem a KVI nem bírálta el, azt a szervezet év végi megszűnésekor is függőben tartotta. A nyomozás iratai között rendelkezésre áll a Földalapkezelő helyi vezetőjének nyilatkozata, mely szerint az ingatlan rendkívül elhanyagolt, a növényvédelmi hatóságtól komoly bírságok várhatóak, az ingatlanra az államnak nincs szüksége, ugyanakkor a fenntartására és gondozására sincs fedezet, tőle megszabadulni tehát indokolt.

Az Albertirsára tervezett komplex turisztikai beruházás, mely magában foglal hoteleket, sportcentrumot, szórakoztató központot és kaszinót is, értéke a tervek szerint 1 milliárd euró volt, és közvetlenül mintegy 3000 munkahelyet teremtett volna. Az üzleti modell arra épült, hogy a Közel-Keletről, Oroszországból, valamint Európából direkt a komplexumba érkező pénzes turistáknak Las Vegas-típusú élményt nyújtson, elérhetőbb áron és főleg sokkal rövidebb utazási idővel. A befektetők már a koncepció készítése közben tárgyalásokat kezdtek a magyar kormányzat turizmusért felelős szakembereivel, de mintegy 9 hónap alatt, 2007. őszétől 2008. tavaszáig semmilyen érdemi előrelépés nem történt.

Pedig nagy reményekkel futottak neki a tárgyalásoknak: sok tízmilliárd forintos támogatásban, közműfejlesztésben, sőt külön King’s City-törvény megalkotásában reménykedtek azért, hogy az egyedülálló projektet Magyarországon, és ne más európai országban hozzák létre. A szakértői egyeztetések során kiderült, hogy Pest megye területén nem fognak tudni hozzájárulást kapni a megfelelő kategóriájú kaszinó alapításához, ezért Blum úr alternatív helyszínt keresett a projektnek. Egyik munkatársán keresztül megtalálta őt egy üzletember, Görgicze Zoltán, akinek a Velencei-tó környékén voltak üzleti érdekeltségei és ingatlanjai.

Görgicze urat természetesen nem a jószívűség hajtotta, amikor segítséget ígért Joav Blumnak a megfelelő ingatlan megtalálásában. Rögtön szerződést írtak alá, miszerint a szükséges mintegy 80-90 hektáros terület minden egyes hektárjának megvásárlása esetén Blum 1 millió forint sikerdíjat fizet Görgiczének. A Velencei-tó sukorói partján nem csak helyismerettel, de ingatlan-tulajdonrésszel is rendelkező vállalkozó természetesen a saját résztulajdonában álló 8 hektáros, valamint a mellette lévő, azzal fizikai egységet képező, de számos darabból álló állami földterületet ajánlotta Blum figyelmébe. A befektetőnek megtetszett az ingatlan, hiszen a beruházás kritériumainak infrastrukturális és földrajzi szempontból is megfelelt. Blum magyarországi jogászai, Bárd Károly ügyvéd vezetésével 2008. március-áprilisában elkezdték annak feltérképezését, miként juthatnának a kiszemelt ingatlan birtokába. Felvették a kapcsolatot a Pénzügyminisztériummal, ahonnan az MNV Zrt-hez irányították őket. Nem is csak úgy általában, hanem közvetlenül az ilyen típusú tranzakciókért felelős igazgatóhoz, Váry Andráshoz. Ő 2008. áprilisában és májusában több alkalommal találkozott Blum úr képviselőivel, és egyeztettek az ingatlanszerzési szándékról, a konkrét ingatlanok helyzetéről és a jogi lehetőségekről.

Ebben az időben, 2008. tavaszán 3 különböző befektetőcsoport 3 különböző helyszínen kívánt európai jelentőségű kaszinót létesíteni Magyarországon. Az Eurovegas nevű projekt helyszíne az osztrák határ menti Bezenye, az Álomsziget nevű projekt helyszíne a főváros, a King’s City színhelye pedig a Közép-Dunántúli régió lett volna. A másik két projekt lényegesen előrehaladottabb állapotban volt, konkrét helyszínnel, tervekkel, engedélyekkel és koncessziós joggal rendelkeztek. Minden józanul gondolkodó szakember számára egyértelmű volt, hogy nemhogy Magyarország, de még Európa sem bír el 3 ilyen nagyságrendű, egyszerre elkészülő kaszinóberuházást. Ezért mindenki számára világos kellett legyen, hogy az egyes projektek, illetve befektetőcsoportok egymás konkurensei. Attól tartván, hogy a konkurens kaszinók megpróbálják majd megakadályozni a területszerzést, Blum úr és jogászai a törvény által megengedett tranzakciós formák közül április végén már egyértelműen a versenyeztetés nélkülieket preferálták.

Blum úr munkatársának, Frank Richárdnak a személyes kapcsolatai, valamint Lauder úr személyes tekintélye révén a befektetőknek sikerült elérniük azt, hogy 2008. május 21-én Gyurcsány miniszterelnök protokolláris látogatáson fogadja őket. A miniszterelnök munkatársainak a Pénzügyminisztérium befektetőkkel kaszinó-ügyben már régóta tárgyaló szakállamtitkára, Markó Andrea azt javasolta, hogy az MNV Zrt-t is hívják meg a találkozóra. Ennek megfelelően a miniszterelnöki kabinetiroda azzal keresett meg engem, hogy képviseltessem az MNV-t a megbeszélésen. Fontos tehát hangsúlyozni: nem a miniszterelnök és az ő emberei találták ki, hogy legyen ott bárki az MNV-ből. Nem a miniszterelnök és emberei találták ki, hogy a vezérigazgató vegyen részt, hanem én döntöttem úgy, hogy kormányfői szinten személyesen képviselem a céget.

A találkozó előtt néhány órával derült ki, hogy a számomra teljesen ismeretlen téma az MNV számára nem ismeretlen, hiszen Váry igazgató úr és munkatársai már egy hónapja dolgoznak rajta. Kérésemre kaptam tőlük egy talán fél oldalas összefoglalót a helyzetről és a továbblépés lehetőségeiről. Ennek a felkészítőnek, vagy összefoglalónak a létezéséről az első kihallgatásom során is beszámoltam, de az ügyészség sem akkor, sem azóta nem érezte szükségét annak, hogy megpróbálja megszerezni. Persze ha meglenne, sokkal kevesebb butaságot lehetne állítani akár a parlamenti találkozón történtekről, akár az én szerepemről az egész ügyben.

Ugyanakkor - a vádirat határozott állításával szemben - én nem emlékszem arra, hogy megkaptam volna azt a felkészítőt, melyet a pénzügyminiszter apparátusa készített. Teljes mértékben kizárni sem tudom, hogy megkaptam volna, egyszerűen nem emlékszem rá. Tekintettel arra, hogy a másnapi programom anyagait általában egy dossziéban előző este megkaptam, az ominózus email pedig este negyed 10-kor érkezett a kabinetfőnököm emailjére, könnyen lehet, hogy az másnap reggelig nem jutott el hozzám. Azt sem tudom, s az ügyészség sem tartotta fontosnak kideríteni, hogy egyáltalán jártam-e május 20-án este negyed tíz és a 21-e reggeli parlamenti találkozó között az irodámban, s egyáltalán volt-e elvi lehetőségem megkapni az anyagot.

A parlamenti megbeszélésen a befektetők két pontban kértek segítséget a miniszterelnöktől: a Pest megyei és a sukorói ingatlanok elcserélése, valamint a kaszinókoncessziós pályázat kiírása tekintetében. A miniszterelnök kérdésére, a felkészítőm alapján úgy foglaltam úgy állást, hogy az államnak van lehetősége magánszeméllyel ingatlant cserélni, és az eljárás időigénye körülbelül 2 hónap. Mint azt már sokszor elmondtam, a megbeszélésen semmilyen döntés nem született, és a ma már ismert, egyébként szakszerűtlenül és pontatlanul megírt emlékeztetőt nekem soha senki nem küldte el.

 A parlamenti találkozót követően összehívtam az ügyben potenciálisan érintett szakmai vezetőket: az ingatlanügyi, a termőföldekkel foglalkozó és az értékesítési terület vezetőit, és azt kértem tőlük, hogy segítsék a Váry András által megkezdett és folyamatban lévő egyeztetéseket, és tárgyaljanak a befektetőkkel. A Váry András vezette igazgatóság már saját hatáskörében, a parlamenti találkozó előtti napon - amikor tehát nekem még az ügy létezéséről sem volt tudomásom – megkereste a sukorói ingatlanokat kezelő állami szervezeteket azzal a kérdéssel, hogy az ingatlanok értékesítése esetén le tudnának-e mondani vagyonkezelői jogukról.

 Június elején hivatalosan, írásban is megérkezett Blum úr cserekérelme, majd létrejött egy találkozó Blum úr és köztem, ahol jogászaink és munkatársaink jelenlétében áttekintettük a tranzakció lehetőségeit. Blum úr jelezte, hogy megrendelte az ingatlanok értékbecslését, de az MNV álláspontja az volt, hogy kizárólag a velünk szerződésben álló független értékbecslő véleményét tudjuk elfogadni. Blum úr ezt láthatóan nem értette, hiszen ő az MNV tulajdonában álló Reorg Zrt-t bízta meg a feladattal; egy olyan, jó szakmai hírnevű céget, mely igazgatóságának tagjai felett a kinevezési-, vezérigazgatója felett pedig a munkáltatói jogokat a Vagyontanács gyakorolta. Semmi okunk nem volt hát feltételezni, hogy az ő értékbecslésük nem lesz megfelelő. De olyan értékbecslőt akartunk, aki tőlünk kapja a megbízási díjat. Mindenesetre ezen a megbeszélésen egyetlen szám sem hangzott el, hiszen egyetlen érték sem volt még ismert. Az egyeztetések ezt követően szakmai szinten folytatódtak. Váry úr kezdeményezésére és adatai alapján Császy Zsolt megrendelte az értékbecsléseket a Perfekting Kft-től, és szintén Váry úr kezdeményezésére a Pest és Fejér megyei területi irodák helyszíni szemlét folytattak az ingatlanokon. Egyszerre, párhuzamosan folyt tehát a tranzakció szakmai lehetőségének és pénzügyi lehetőségének vizsgálata.

Június közepén, mialatt én pár napos szabadságon külföldön tartózkodtam, Markó Andrea vagyontanácsi tag sürgetésére Váry igazgató úr az általa végzett munka alapján előterjesztés-tervezetet készített a Vagyontanács számára a King’s City beruházásról. Ez az előterjesztés tartalmazta azt, hogy a csere jogilag lehetséges, mert az állam számára szükség van Blum úr ingatlanaira, illetve azok egy részére az M4-es út megépítéséhez. A munkarend szerint ezt a Bodnár Terézia vezérigazgató-helyettes által jegyzett anyagot megtárgyalta a Vezetői Értekezlet, melyet a távollétemben Somkuti vezérigazgató-helyettes úr vezetett. Tekintettel arra, hogy az előterjesztést annak szakmai és jogi hiányosságai miatt számos jogos kritika érte, elsősorban Benedek Fülöp agrárgazdasági vezérigazgató-helyettes részéről, azt az előterjesztő átdolgozásra, és a többi igazgatósággal, különösen a Nemzeti Földalapért felelős igazgatósággal való egyeztetésre visszakapta. Bodnár Terézia egyben kezdeményezte, hogy ha az eredeti előterjesztés nem is, de egy döntési javaslat nélküli tájékoztató az „egyebek” napirendi pont keretében kerüljön a Vagyontanács elé. Szabadságomról visszatérve ezt a javaslatot elfogadtam, és a döntést nem igénylő tájékoztatót aláírásommal elláttam. A tájékoztatót zárt borítékban minden vagyontanácsi tag megkapta, s az „egyebek” napirendi pont keretében Markó Andrea a készülő csere-tranzakció révén esetleg megvalósuló beruházás kormányzati támogatottságát és gazdaságfejlesztési hatásait ismertette.

A Vezetői Értekezlet lefolyt vitát megismerve úgy láttam, hogy az MNV csak akkor tud egységes, és szakmailag védhető pozíciót elfoglalni a tárgyalópartnerével szemben, ha a koordináció kikerül Váry igazgató úr kezéből. Ő ugyanis kiváló ismerője volt a saját szakterületének, de más igazgatóságok véleményére, sőt más szakmák jogszabályaira kevéssé volt fogékony. Elfogadhatatlannak tartottam például, hogy több hetes előkészítés után sem vették figyelembe a Nemzeti Földalapra vonatkozó előírásokat és a földtörvény rendelkezéseit, pusztán a saját szakterületi szabályaikat. Az ugyanis már a legelejét világos kellett volna legyen: az MNV semmilyen módon nem tud viszonyulni a King’s City projekthez, kizárólag a cserekérelemhez. Vagy le lehet bonyolítani egy szabályos cserét Blum úrral, vagy nem – de hogy ez milyen kapcsolatban van egy későbbi beruházással, az nekünk mindegy. Szóval a koordinációs hiányosságok miatt Császy urat kértem meg arra, hogy a potenciális tranzakció előkészítését koordinálja, és gondoskodjon az összes illetékes terület részvételéről. Azért őt jelöltem ki, mert bár Váry úr maga is jogász volt, de az MNV akkori belső szabályai szerint az értékesítési ügyekben Császy úr jogi álláspontja volt a mérvadó. Hangsúlyozom, hogy ez egy koordinációs szerep volt, és nem jelentett sem szakmai, sem döntéshozói hatáskörelvonást valamely szervezeti egységtől.

Császy úr koordinálásában, de jelentős részben az illetékes többi igazgatóság munkája alapján július közepére megérkeztek a szükséges hozzájárulások a vagyonkezelőktől, a tájékoztatás a NIF Zrt-től, elkészültek az értékbecslések és véglegesedett a tranzakcióban részt vevő ingatlanok köre. Július közepére az MNV valamennyi illetékes szakterületén az az álláspont alakult ki, hogy a csere jogilag, szakmailag és pénzügyileg is támogatható. Minderről a július 24-én tartott Vezetői Értekezletre előterjesztést is készítettek. Az anyag elkészítésének irányítója Váry András volt, tényleges készítője, szövegezője Váry igazgató úr egyik munkatársa, de az összeállításban részt vettek a földalapos munkatársak is. Császy úrral nem volt tökéletes az együttműködés, tőle nem minden részanyag érkezett meg.

Az előterjesztés címében még mindig a King’s City beruházást tartalmazta, holott a tartalma immár helyesen az MNV és egy magánszemély közötti lehetséges ingatlancseréről szólt. A szakmai vita során mind a két jogi vezetőnek: az értékesítésekért felelős Császy úrnak és a társaság vezető jogtanácsosának, Morvai úrnak is az volt az álláspontja, hogy a beruházásra történő legkisebb utalást is el kell hagyni két okból: egyrészt semmi közünk hozzá, másrészt a beruházás megvalósulása erősen kétséges – így ha az esetleg meghiúsul, mi viszont a tranzakció során hivatkozunk rá, kimeríthetjük a bíztatási károkozás fogalmát. Ezért a vita során konszenzus alakult ki abban, hogy a King’s Cityre való hivatkozásokat az anyagból ki kell venni.

Egységes volt az előterjesztők és a Vezetői Értekezlet résztvevőinek álláspontja abban, hogy a csere jogszerűen végrehajtható, hiszen az államnak szüksége van Blum úr ingatlanjaira a 4-es út megépítéséhez – erre az esetre pedig mind a vagyontörvény, mind a Földalapról szóló törvény lehetővé teszi a versenyeztetés nélküli értékesítést. Bár felvetődött, hogy a Sukoróra tervezett beruházás önmagában is indokolja a csere jogszerűségét, úgy döntöttünk, hogy nem a Magyar Állam, hanem kizárólag az MNV érdekkörében felmerülő indokok alapján vizsgáljuk a jogszerűséget – s az útépítés miatt a tranzakció jogszerűen lehetséges volt.

Időközben elkészültek az értékbecslések is. Vagy az értekezleten, vagy azt megelőzően megkérdeztem Császy úrtól, hogy a Reorg és a Perfekting értékbecslése hogyan viszonyul egymáshoz. Császy úr legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta, hogy a közbeszerzésen kiválasztott értékbecslőnk 1 milliárd forinttal kedvezőbb MNV-s pozíciót állapított meg, mint a saját tulajdonunkban lévő cég, s az egyeztetések során Blum úr beletörődött abba, hogy ezt az értéket fogjuk figyelembe venni. A NIF is megerősítette, hogy a pest megyei területek ára korrekt.

Így tehát számomra a döntési lehetőség a következőképpen nézett ki. Támogathatjuk a cserét. Ebben az esetben Blum úr megkapja, amit szeretne – lehetőséget egy jelentős gazdaságfejlesztési projekt megvalósítására. 30 hektár termőföldért és 40 hektár kivett területért, melyekre a Magyar Állam intézményeinek nincs szüksége, ad összesen 180 hektár mezőgazdasági, és 2 hektár kivett területet, valamint 300 millió forint készpénzt.

Persze nem kellett támogatnunk a cserét, maradhatott minden a régiben. Nincs semmilyen kötelezettségünk a szerződéskötésre, mint ahogy megszerezhető területek egy részére nincs szüksége az államnak. Ebben az esetben az állam jelentős mennyiségű készpénzt kell költsön arra, hogy egy hosszú jogi eljárás keretében megszerezze a nyomvonalhoz szükséges területeket, turisztikai beruházás meg vagy lesz máshol, vagy nem. Az MNV-nek bizonyosan sok millió forintot kell költenie a sukorói területek rendbetételére, és – nem utolsó sorban – a Nemzeti Földalapba tartozó termőföldeket kell eladnunk azért, hogy a költségvetési bevételi előirányzatunkat teljesítsük. És ez egy nagyon fontos elem, melyre soha nem tért ki az ügyészség, talán fel sem fogták. Az MNV-nek ugyanis törvényi kötelezettsége volt arra, hogy a Nemzeti Földalappal való gazdálkodás keretében földeket adjon bérbe és adjon el, hogy ebből évi 10 milliárd forint bevételt produkáljon. Tíz milliárd forintot, mely az életjáradéki program keretében több tízezer idős polgárnak jelent havi jövedelmet. Ez a tranzakció pedig nem csak 150 hektárral növelte a Nemzeti Földalap területét, de lehetőséget biztosított arra, hogy több száz hektár földet ne kelljen eladni – hiszen kapunk 300 milliónyi készpénzt is.

Világos volt, hogy az államnak nem muszáj pont akkor megszerezni a Pest megyei területeket, és nem muszáj megszereznie az egészet. De lehetőségünk volt rá. Az imént részletezett előnyök mellett az, hogy esetleg felesleges, M4-es melletti területekre cseréljük a bizonyosan felesleges M7-es melletti területeket, őszintén szólva nem okozott dilemmát. Egész egyszerűen a tranzakció jó volt az MNV-nek, jó volt az államnak, és jó volt Blum úrnak is. Nem volt okunk rá, hogy ne támogassuk. Meggyőződésem szerint akkor követtünk volna el hűtlen kezelést, ha a tranzakciót csak azért utasítjuk el, mert nem volt muszáj. Az MNV nem hatóság volt, hanem egy részvénytársaság: egy üzletre, gazdálkodásra létrehozott szervezet. Az állam gazdaságpolitikai céljait segítő gazdasági szereplő. Így hitem szerint a cserét a beruházás érdekében akkor is támogatnunk kellett volna, ha az MNV-nek semmilyen előnye nem származik belőle – feltéve, hogy hátránya sem származik. A konkrét esetben viszont sokkal többről volt szó, az MNV-nek konkrét, igen jelentős előnye származott az ügyletből.

Mindennek tudatában a Vezetői Értekezlet, majd egy héttel később a Vagyontanács támogatta a csereszerződés megkötését. A döntés egyben azt is jelentette, hogy elutasítjuk Sukoró polgármesterének egy évvel korábbi kérelmét, hogy a területeket ingyenesen megkaphassa. Bizony meglehetősen különös az egész büntetőeljárás már önmagában annak tükrében is, hogy a döntés erről az alternatíváról is szólt. Bár megtehettük volna, nem adtuk oda ingyen az ingatlanokat az önkormányzatnak, hanem több, mint egymilliárd forint értékben ingatlanokat és készpénzt kértünk érte Joav Blumtól. Ez végtelenül távol van a hűtlen kezeléstől.

Botrányosnak tartom, hogy mindezeket a szempontokat, mindezeket a motivációkat az ügyészség meg sem próbálta feltárni. Kizárólag azt szajkózzák – anélkül, hogy konkrétumot mondanának – hogy a tranzakció kizárólag a befektetők érdekét szolgálta, az államét nem. Ha legalább egyszer is megkérdezték volna valamely vádlottat, hogy személy szerint ő miért döntött úgy, ahogy - nyilván a többiektől is hasonló választ kaptak volna, mint amit én az imént elmondtam. De soha senkit nem kérdeztek meg. Nyilván csak nem akarták összezavarni a koncepció készítőjét.

Tisztelt Törvényszék!

Azt hiszem, épp itt az ideje annak, hogy a szóban forgó ingatlanokat valósághűen bemutassam. A Tisztelt Törvényszék munkájának megkönnyítése érdekében készítettem néhány grafikát is a lényeges információkról.

1.

A csereszerződésben lévő, Sukoró külterületén elhelyezkedő, összesen 70 hektárnyi ingatlan hosszan nyúlik el a Velencei-tó parti sávja és az M7-es autópálya között. Az elmúlt években a sajtóban megjelent képekkel ellentétben a terület nem rendezett, nem karbantartott, és nem rendelkezik felépítménnyel. (1. kép) Csak példálózó jelleggel kigyűjtöttem néhány képet, melyet a sajtó illusztrációként használt a témában. A nagy látószögű fényképen bejelöltem, hogy az illusztrációk valójában mely területeket ábrázolják. (2. kép) Jól látható, hogy még átfedés sincs a valódi csereingatlannal. Amit a sajtó ezidáig bemutatott, az a második szomszédban lévő evezőstelep, a mintegy kilométerrel arrább lévő Velence városi kemping, s a Velence városi strand területe az óriáscsúszdával. Ezzel szemben a ténylegesen elcserélt terület egy elhanyagolt, rendezetlen, felépítmények nélküli ingatlanegyüttes. (3. kép)

A terület túlnyomó része értéktelen, sőt természetvédelmi szempontból káros nyárfákkal és akáccal benőtt dzsumbuj. (4-5. kép) Kevéssé ismert, hogy 50 évvel ezelőtt még nádas volt, majd a Velencei-tó szabályozása, a lebetonozott part kiépítése után a tóból kikotort iszap lerakására használták. Tehették, mert a szárazra került terület talajszintje méterekkel a tó vízszintje alá került, egy óriási gödör lett. Egy része mára fel lett töltve, de jelentős részek még ma is gödrök, melyekben fel-feltör a tó vize, s mint a képeken is látható, nád és sás tenyészik. Aki azt állítja, hogy a terület természeti szempontból értékes, az még nem járt a környéken.

Az ingatlan nem határosak a Velencei-tóval (6. kép). A tó víztükrétől mintegy 2 méter széles lebetonozott part, és 10 méter széles füves terület választja el. Ez a parti sáva jogszabályok rendelkezése alapján eleve állami tulajdonban maradt volna, a Balaton partjához hasonlóan közcélú sétányként és a tó karbantartási területeként.

Hasonlóképpen minden alapot nélkülöz az az állítás, mely a kommunikációban, a nyomozati iratok jelentős részén, sőt a másodfokú polgári ítéletben is végigvonul: hogy a terület az országos ökológiai hálózat része. Az Országos területrendezési tervről szóló törvény definiálja az ökológiai hálózat fogalmát az országos jelentőségű természeti területek hálózataként. Az ökológiai hálózat részei a magterületek, pufferterületek és ökológiai folyosók. A törvény 13.§-a (2) bekezdése szerint az övezeteket a megyei területrendezési tervekben kell kijelölni. Fejér Megye területrendezési tervét az ingatlancsere után bő fél évvel, 2009. februárjában fogadta el a megyei közgyűlés jobboldali többsége. A kérdéses terület sem nem magterület, sem nem ökológiai folyosó, sem nem pufferterület. Ellenkezőleg: a szürke szín a beépített és beépítésre szánt, települési övezetet jelöli. (7-8. kép)

 

2.

A pilisi és albertirsai, a települések külterületén elhelyezkedő ingatlanok területe összesen 182 hektár. A telkek méretét és elhelyezkedését a 9. ábra mutatja. Bár a politikai kommunikációban egy értéktelen, félreeső romhalmazként jelent meg, valójában ez a sukoróinál 2,5-szer nagyobb terület. Másként fogalmazva: mint az a 10. képen, a két ingatlan egymásra vetített, méretarányos alaprajzán is látszik, a sárga színű sukorói terület 40%-a sincs az albertirsainak.

A két Pest megyei település határán található ingatlan mintegy 2 kilométer hosszan elnyúló, magas aranykorona értékű mezőgazdasági terület. A terület sarkában található egy épületekből, mázsálóból, benzinkútból és víztoronyból álló telephely. A víztorony és a szivattyú biztosítja a terület öntözését dréncsöves hálózaton keresztül. A szilva- és meggyültetvény már kiöregedett részeit kivágták, és a hivatalos besorolástól eltérően a földet szántóként hasznosítják. De az ingatlanok túlnyomó része azonban a mai napig gyümölcsös, amelyben az öntözőrendszer minden egyes fa közvetlen locsolására képes. A 11. ábrán jól látszik a kiépített telephely, valamint a gyümölcsös egy kis része is. Direkt olyan nagyítást választottam, melyen – még a műholdról is – minden egyes fa látszik. Márpedig ilyen gyümölcsfából a teljes területen – mintavétel alapján – mintegy 28 ezer darab van! Ez az értéktelen, szemétre való, félreeső gyümölcsös – hogy a hecckampányt idézzem.

Az ingatlanegyüttes az M4-es autóút nyomvonalába esik, az út a tervek szerint teljes hosszában, mintegy 2 km hosszan szeli át a területet. (12. ábra) Én személy szerint nem tudom, milyen állapotban volt az ingatlan 2008-ban. Kíváncsiságból azonban tavaly ősszel elautóztam oda, és megtekintettem. Először is megdöbbentem a méreteken, hiszen az egyik végéből nem lehet látni a másikat, csak a gyümölcsfák véget nem érő sorát. Másrészt, bár a szüret ideje már régen lejárt, egyes gyümölcsfákon még mindig rajta volt a termés. Harmadrészt pedig valakik dolgoztak bent, a kútból motoros szivattyú nyomta fel a vizet a hydroglobusba, vagy ki a földekre – működik hát az öntözőrendszer is. Az ingatlan egyáltalán nem azt a képest mutatja, mint amit az ügyészségi anyagok alapján én magam is vártam.

 

4.

A politikai kommunikációban, a polgári peres eljárásokban és a nyomozás során is számos alkalommal megfogalmazódott az a felvetés, hogy az MNV eljárása azért is volt csalárd, tisztességtelen és törvénytelen, mert a Nemzeti Földalapba tartozó területeket érintett a csere. A vádirat egyenesen úgy fogalmaz, hogy „a terület túlnyomó része a Nemzeti Földalapba tartozott”. Ez az állítás, és minden hasonló beállítás hamis és hazug.

A 2008-ban hatályos Nemzeti Földalapról szóló törvény alapján ”6.§ (1) A Nemzeti Földalapba tartozik az állami tulajdonban lévő termőföld, valamint a mezőgazdasági termelést szolgáló vagy ahhoz szükséges művelés alól kivett, állami tulajdonú terület.” A következő ábrán látható az ingatlan-együttesnek az autópálya melletti sávja, mely művelési ág szerint és a természetben is erdő. Ez tehát nem vitásan a Nemzeti Földalap része volt, összesen valamivel több, mint 11 hektár. Ezen kívül a 019/13 számú, mintegy 42 hektáros ingatlanból az erdő és a legelő alrészletek, összesen 10,5 hektár, mindösszesen tehát 21,5 hektár tartozott a Nemzeti Földalapba. Nem kis terület, de az elcserélt ingatlannak nem túlnyomó része, hanem 30%-a.

A félreértést, vagy torzítást az a nyilvánvaló tény okozza, hogy az ügyész urak a Nemzeti Földalapról szóló törvény alapfogalmaival sincsenek tisztában, és összekeverik a Nemzeti Földalapot a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettel. 2001-ben, mikor a Földalap, mint az állami termőföldek összessége létrejött, megalakult a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, mint költségvetési intézmény. 2008. január elsejével helyére a Nemzeti Földalap kezelőjeként az MNV Zrt. lépett. A 2001-es törvény világosan kimondta, hogy minden állami tulajdonú termőföldnek a Földalapba, tehát a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet tulajdonosi joggyakorlása alá kell tartoznia. Minden olyan ingatlant, melyben akármilyen kicsi rész termőföld volt, megkapott a földalapkezelő szervezet – hiszen csak egész ingatlanok mozoghattak, s a törvény nem adott idő arra, hogy a nem mezőgazdasági termelést szolgáló területeket külön helyrajzi számra tegyék és leválasszák. Megkapott mindent a földalapkezelő, majd megindult a csak részben mezőgazdasági hasznosítású ingatlanok megosztási folyamata. Ez 2008. nyaráig Fejér megyében nem fejeződött be, így a 019/13-as ingatlan egésze a tulajdoni lap szerint a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet vagyonkezelésébe tartozott. De attól még a töltés 30 hektárja nem volt, nem lehetett a Földalap része.

Csak a könnyebb megértés miatt hadd említsek egy ide vágó példát: a Központi Nyomozó Főügyészségnek kizárólagos nyomozati joga van a mentelmi joggal rendelkező személyek által elkövetett bűncselekményekben. Természetesen, ha 3 gyanúsított van, és abból csak egy parlamenti képviselő, akkor is az egész ügyben a KNYF nyomoz. De ettől még a másik két gyanúsított nem válik parlamenti képviselővé… Hasonlóképpen azért, mert a Földalapkezelőhöz tartozik egy terület, nem lesz a Nemzeti Földalap része.

Az adatokat valóban tanulmányozva könnyen megállapítható: az autópálya nyomvonalának 10 hektárját leszámítva, a sukorói földalapos terület 21,5 hektárját pedig beszámítva, a tranzakció révén a Nemzeti Földalap nettó 150 hektárral gyarapodott. A 13. ábrán látható teljes piros terület a Nemzeti Földalap bővülését mutatja. Ha pedig még mélyebbre ásunk az adatokban, és eljutunk a földhivatali kataszteri adatokig, akkor bizony azt is felismerhetjük: míg a sukorói ingatlanok aranykoronaértéke 78, addig a Pest megyeieké 4660 volt (ha a tervezett út alatti területet ebből kivonjuk, akkor is 4300). Olyannyira sikerült megkárosítanunk a Nemzeti Földalapot, hogy az 55-ször nagyobb aranykorona-értékű területtel gyarapodott.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.