dr. Handó Tünde részére

elnök

Országos Bírósági Hivatal

Budapest

Tisztelt Elnök Asszony !

A Fővárosi Törvényszék elnökétől a kapott tájékoztatás szerint a Központi Nyomozó Főügyészség benyújtotta a vádiratot az ún. Sukoró-ügyben. Ugyanezen tájékoztatás szerint a Fővárosi Törvényszék elnöke kezdeményezte Önnél, hogy a büntetőügy tárgyalására más törvényszéket jelöljön ki.

A történelmi tapasztalatok fényében nem lepődtünk meg azon, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének immáron vádlottként van ránk szüksége. Nem vonjuk kétségbe azt sem, hogy a Fővárosi Törvényszék általánosságban túlterhelt. A kezdeményezést mégis elhamarkodottnak és megalapozatlannak látjuk.

Nem tartjuk lehetségesnek, hogy a saját álláspontja szerint túlzott terhekkel küszködő Fővárosi Törvényszéknek a nyári ítélkezési szünet és a vezetői szabadságolások ellenére 24 órára sem volt ahhoz szüksége, hogy a 41 oldalas vádiratot, valamint a 40.000 oldalnyi iratanyagot megismerje, értékelje s ennek alapján Önnek megalapozott javaslatot tegyen. Rossz érzéseinket erősíti, hogy a kezdeményezésről szóló törvényszéki közleményben még a vádlottak számát sem sikerült helyesen megállapítani.

Sajnálatos módon a Bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 63.§ (1) bekezdése alapján Ön a döntése előtt az eljárás elvben egyenrangú szereplői közül csupán a bírósággal és az ügyészséggel köteles konzultálni, a vádlottakkal nem. Ezt már önmagában is az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartjuk. Mivel pedig sem a Törvényszék kezdeményezését, sem a vádiratot nem áll módunkban az Ön döntése előtt megismerni, az alábbiakban tájékoztatjuk Önt a kijelöléssel szembeni általános érvényű érveinkről.

1.

A Büntetőeljárásról szóló törvény 554/C. §-a szerint „Kiemelt jelentőségű ügyben az eljárást soron kívül kell lefolytatni. Az eljárás soronkívüliségét az eljárás minden részvevője a saját eszközeivel köteles biztosítani.” E kötelezettség tehát kétségkívül kiterjed a bíróság mellett a vádlottakra, és a sértettre is. A tárgyalás más bíróságra helyezése nagymértékben akadályozna bennünket, mint vádlottakat abban, hogy e kötelezettségünknek megfelelhessünk.

• Életvitelszerűen, valamint egzisztenciális okokból egyaránt Budapesten és vonzáskörzetében tartózkodunk. Amennyiben a várhatóan igencsak időigényes tárgyalás a fővároson kívül zajlana, az rendkívüli módon megnehezítené mind egzisztenciánk, mind családi kapcsolataink fenntartását és a gondoskodásunk alatt álló gyermekek nevelését – illetve bármilyen ezzel kapcsolatos váratlan nehézség veszélyeztetné a tárgyalás gyors befejezését.

• A területileg illetékes törvényszéktől eltérő bíróság kijelölése szükségszerűen jelentős anyagi többletterhet jelentene számunkra, ami nagymértékben csökkentené mind védekezési, mind családfenntartási képességeinket. Egy a jelenlegitől például 100 km-re lévő tárgyalási helyszínnel és 50 tárgyalási nappal számolva csak a megjelenésünkhöz szükséges üzemanyagköltség eléri a félmillió forintot fejenként. A fővároson kívüli helyszín kijelölése miatti többletköltségek ránk terhelése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot is sérti.

• Mint vádlottak természetesen minden erőnkkel azon leszünk, hogy a kitűzött tárgyalásokon azok helyszínétől függetlenül részt vegyünk, és érvényesítsük védekezéshez való jogunkat, bizonyítsuk igazunkat. Azonban védőink még a szakmai-etikai szabályok megtartása mellett is mérlegelési helyzetbe kerülnek. Reális esélyét látjuk annak, hogy egy új, kijelölt tárgyalási helyszín az eljárásban kezdettől fogva részt vevő, az ügyet ismerő ügyvédeinket annak megfontolására fogja késztetni, hogy ellássák-e továbbra is védelmünket. A megbízást évekkel ezelőtt valamennyi fél abban a tudatban írta alá, hogy az esetleges bírói szakra - a nemzetközi egyezményekkel és a hazai jogszabályokkal összhangban – a Fővárosi Törvényszéken kerülhet sor. Amennyiben egy vidéki tárgyalássorozat bármely ügyvéd számára munkaszervezési vagy más okból nem lesz vállalható, az általuk felhalmozott ügyismeret és személyes tapasztalat óhatatlanul elvész, s ez védelmünk ellátásában jelentős fennakadást okoz. A jelenlegi védői megbízások fenntartását veszélyezteti az is, hogy a fővároson kívüli tárgyalási helyszín miatti ügyvédi többletköltségeket mi magunk nem tudjuk átvállalni, a védők pedig nem kötelezhetők ezek viselésére. A védelmünk ellátásának ilyen mérvű megnehezítése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, és az ugyanezen cikk (3) bekezdésében foglalt védelemhez való jogot is súlyosan csorbítja.

A fentiekben jelzett észrevételeink pénzügyi-technikai jellegűnek tűnhetnek, meggyőződésünk szerint azonban alapvető jogok érvényesülését érintik. E szempontok figyelmen kívül hagyása mind jogállami elvekbe, mind nemzetközi egyezményekbe ütközik. A bírósági intézményrendszer megfelelő működtetése a Magyar Állam kötelezettsége, így a munkaszervezési hiányosságok pénzügyi következményeit is az államnak kell viselnie - még akkor is, ha büntetőhatalmát kívánja velünk szemben érvényesíteni.

2.

A munkatársaitól származó információk szerint Ön az ügy áthelyezéséről úgy fog dönteni, hogy a vádiratot, illetve a nyomozati iratokat nem látja. Ezért felhívjuk Elnök Asszony figyelmét arra, hogy a nyomozati szakban több, mint 150 tanú meghallgatására került sor, közülük – a Fővárosi Törvényszék július 26-i közleménye szerint – 120 meghallgatását a vádirat is indítványozza. A nyomozási iratokból megállapítható, hogy a tanúk szinte kivétel nélkül Budapesten és vonzáskörzetében élnek, mint ahogy a védelem által indítványozni kívánt tanúk többsége is. Megítélésünk szerint ilyen nagyszámú tanú utaztatása nem csak milliós nagyságrendű többletkiadással terheli a bíróságok költségvetését, de rendkívüli módon megnehezíti a tárgyalás gyors lefolytatását is – ami hivatalosan az egész áthelyezés célja lenne.

3.

A büntetőeljárás tárgyát képező szerződés, valamint annak keletkezési körülményei az elmúlt 4 év kétségkívül legnagyobb politikai vihart, médiaérdeklődést és közfigyelmet kiváltó közügyévé váltak. Mind a politikai viták, mind a büntetőeljárás eddigi fázisai alapvetően a fővárosban zajlottak, s ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az országos és a nemzetközi sajtó is folyamatosan, nagy terjedelemben számolt be valamennyi fejleményről. Véleményünk szerint azzal, hogy a bírósági szak esetlegesen Budapesten kívülre kerül, a tárgyalás nyilvánossága jelentős mértékben sérül. Részben általános ismereteink, részben személyes tapasztalataink alapján tudjuk: sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi médiumok nem rendelkeznek olyan vidéki tudósítói hálózattal, anyagi és technikai háttérrel, hogy a közvélemény eddigi tájékoztatási színvonala fenntartható legyen. Tekintettel pedig arra, hogy az ellenünk folyó eljárás, a velünk kapcsolatos alaptalan vádak példátlanul nagy és folyamatos nyilvánosságot kaptak, elemi érdekünk, hogy a védekezésünk is azonos nyilvánosság mellett hangozhasson el. Álláspontunk szerint mindezek alapján az áthelyezéssel a nyilvános tárgyaláshoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő, az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogaink jelentősen sérülnének. Különösen visszás helyzetet eredményezne, hogy miközben a nyomozati szakban a Magyar Államot képviselő ügyészség egyoldalú, és több esetben valótlan tájékoztatása uralta a sajtót, a bírói szakban a Magyar Államot képviselő bíróság akadályozná meg, hogy a védekezés azonos lehetőséget kapjon.

Álláspontunk szerint a lehető legszélesebb körű nyilvánosság biztosítása a tárgyalás során a bírói szervezetnek is érdeke. A kijelölés jogintézménye már önmagában is sok támadásra ad alapot, a deklaráltan politikai elemeket is tartalmazó ügyekben való, - mint levelünk elején utaltunk rá – valódi mérlegelés nélküli használata pedig csak erősíti a kritikákat. A bíróságok tekintélyének megóvásában, az eljárás – reményeink szerint – tisztességes voltának demonstrálásában kulcsfontosságú elem, hogy a nyilvánosság ne csak elvi, hanem gyakorlati síkon is biztosított legyen.

Végezetül a széles nyilvánosságot különösen fontosnak tartjuk azért is, hogy az ítélettel kapcsolatos társadalmi elvárások idejekorán megfogalmazódhassanak, és az igazságügyi miniszter ne csak utólag, a jogerőre emelkedést követően tudja azokat képviselni, hanem már az eljárás során is.

Tisztelt Elnök Asszony!

Az Országos Bírósági Hivatal honlapján megtalálható tájékoztatás szerint „…aggodalomra nincs ok: a kijelölés csak a bírósági eljárás időtartamát, s nem a tényleges bírói döntést befolyásolja.” Mi azonban úgy látjuk, hogy míg semmi garancia nincs az eljárás gyorsítására, önmagában a kijelölés, illetve annak fentebb részletezett következményei jelentősen csorbíthatják a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jogot - s ily módon bizony alapvetően befolyásolhatják a tényleges bírói döntést is.

Meggyőződésünk, hogy ebben a büntetőeljárásban a politika már eddig is sokkal nagyobb súllyal volt jelen az egészségesnél. Bizonyosságot nyert az is, hogy az eljáró hatóságok már eddig is sok esetben törvényellenesen jártak el. Dokumentált tény, hogy a nyomozást végző Központi Nyomozó Főügyészség eljárása során számos jogszabályt megsértett, s a vádat is a törvényes határidőt követően emelte. A Fővárosi Bíróság jogerős döntése szerint egyes gyanúsítottak úgy töltöttek 109 napot előzetes letartóztatásban, hogy annak törvényes feltételei egyetlen percig sem álltak fenn. Egyértelmű az is, hogy az iratbetekintés megtagadásával a Fővárosi Törvényszék jelenleg is súlyosan sérti a vádlottak jogait.

Nem szeretnénk, ha az eljárás érdemi bírósági szakára e tekintetben a gyanú legkisebb árnyéka is vetődne – akár közvetlenül a kijelölő döntés, akár az eljárási szabályok megsértése, akár a nyilvánosság korlátozása, akár a vádlottak védekezésének megnehezítése miatt. Ez senkinek: nekünk, Önnek és a bírói szervezetnek sem lehet érdeke.

Ezért kérjük Önt, hogy a Fővárosi Törvényszék túlterheltségét más módon próbálja csökkenteni, s jelen ügyben a kijelölési indítványnak ne adjon helyt.

Bízunk benne, hogy a döntés csak szándék kérdése, nem erőé.

 Üdvözlettel:

Budapest, 2012. augusztus 6.

             dr. Császy Zsolt                                       Markó Andrea                                              Tátrai Miklós