A bátor kormánybiztos

Van a magyar kormányban egy közmegbecsülésnek örvendő, felkészült és alapos jogász. Történetünkben nevezzük mondjuk Gyulai Budának. Munkaköre és esküje alapján elfogulatlanul és tárgyilagosan vizsgálódik az előző kormányokhoz kötődő ügyekben. Tevékenységének az ad különös súlyt, hogy állításait a nyomozóhatóságok lényegében tényként kezelik, és a feljelentéseinek gyanúsításba konvertálásakor szinte csak fejlécet cserélnek a papírokon.

Nos, ez a kiváló ember 2009-ben feljelentést tett amiatt, mert két bábolnai állami cég egymással kötött egy szerződést 365 millió forint értékben. Szerinte ugyanis ezzel az államot 365 millió forint kár érte. Természetesen a tények az ügyészséget nem zavarták, és az ügy már bíróság előtt van, én vagyok az egyik vádlott. De Gyulai Buda ettől olyan lelkes lett, hogy bement egy-két tévéstúdióba, nyilatkozott egy-két újságnak, és nekifutásból azt mondta, hogy ezt a tenger sok pénzt én vittem haza, az én bankszámlámra került. De ha nem, akkor egy hozzám közel álló személy bankszámlájára (na erre már a feleségem is felkapta a fejét...).

Annak rendje és módja szerint személyiségi jogi pert indítottam: mutatná meg azt a bankszámlát nekem is, vagy vonja vissza vádjait. Persze az első, 2011. novemberi tárgyalásra csak ügyvédje érkezett, aki érdemi nyilatkozattételre nem volt felhatalmazva. Így a bíróság megjelenési kötelezettséggel beidézte Gyulai Budát a múlt hétre, 2012. március 8-ra. De hát amilyen véletlenek vannak, és amilyen tervezhetetlen a nagy emberek élete, pont azon a napon kellett neki külföldön képviselni a magyar nemzetet, így csak egy igazolást küldött maga helyett. (Az nem derült ki, hogy egy hetes parlamenti államtitkárként vagy elszámoltatásilag volt halaszthatatlan a tapasztalatok exportálása.)

Ki-ki megítélheti, mihez kell nagyobb emberi bátorság és politikai kvalitás: belebeszélni valamit minden elé tett mikrofonba és elszaladni, vagy vállalni a tévedéseket, elnézést kérni és a kasszához fáradni.

Hogy az állampolgári kötelezettségek teljesítéséről (idézésre megjelenés) ne is beszéljünk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.