Folytatódik a Sukoró-ügy, de nem adják ki a jegyzőkönyveket sem

Épp egy hónap múlva kezdődik a Sukoró-per másodfokú tárgyalása, melyről a Kétfarkú is kedvesen megemlékezett:

A másodfokú bíróság számára bő 120 oldalas fellebbezést adtunk be, nem irigylem őket kicsit sem. A 7 éve tartó eljárás rengeteg felesleges, önismétlő, értelmetlen, logikátlan, funkció nélküli iratából kihámozni a lényeget, embert próbáló feladat. A következő napokban-hetekben itt a blogon is belecsapunk a lecsóba, és szépen sorba vesszük az egész eljárás, és az első fokú ítélet unortodox, abnormális elemeit. Jócskán ad ez munkát nekünk.

És a munkát nem könnyítik meg a bíróságok sem. Nyolc hónapja (8 hónapja!) hiába kérjük, nem kapjuk meg a saját büntetőeljárásunk iratait.

A törvény egyértelmű: mindenkinek joga van ahhoz, hogy az őt érintő eljárások irataiba betekintsen, és azokról másolatot kapjon. Bármely ortodoxiában nyilván ez is történik, késlekedés nélkül. Hát nálunk nem.

Amikor  - bőven a törvényes határidő után – megkaptuk a szolnoki ítéletet, azonnal kértem, hogy a fellebbezés összeállításához a bíróság az összes, az eljárása során keletkezett iratról adjon másolatot. Ezt a Szolnoki Törvényszék munkatársa szóban meg is ígérte, még azt is jelezte, hogy sok az irat, nem fognak beleférni a törvényes határidőbe. Bánja a fene, csak jöjjön.

De nem jött. Jött helyette egy levél, melyben a bíróság azt közölte, hogy a kérelmem elbírálásához (!) adjam meg, hogy pontosan milyen kötet- és oldalszámon levő iratokat kérek. Erre én jeleztem, hogy mivel soha nem kaptunk sem kötet, sem oldalszámot, sőt még csak iratlistát sem, ezért ők is tudják, hogy a kérdésükre nem tudok válaszolni. De az „összes”, az azt jelenti, hogy az összes iratot szeretném. Végül egy hónap után jött egy újabb levél, miszerint az iratok már nincsenek náluk, mert átküldték az ügyészségre, egyébként meg menjek a fenébe.

Újabb kör, levél az ügyészségnek, hogy ha odaérnek az iratok, kérem a másolatokat. Erre pár hét után az ügyészség azt találta válaszolni, hogy ugyan náluk vannak az iratok, de ez egy bírósági eljárás, ők nem adhatják ki. Úgyhogy rögtön 3 hónapot ültek is a papírokon és írták a saját fellebbezésüket úgy, hogy mi azt sem tudhattuk, mi van náluk.

Júniusban értek az iratok a Szegedi Ítélőtáblára. Becsületükre legyen mondva, ők legalább azonnal és érdemben foglalkoztak a dologgal, és egy csomó irat másolatát (kibogozhatatlan összevisszaságban, de hát így kapták Szolnokról) rögtön meg is küldték. Viszont a jegyzőkönyveket nem, mert ők úgy tudják, hogy azokat már korábban megkaptuk.

De sosem kaptuk meg. Való igaz, hogy a szolnoki tárgyalás alatt – rendre hetekkel-hónapokkal a határidő után – megkaptuk e-mailen a jegyzőkönyvek tervezetét. A bíróság szerint ezzel a feladat kipipálva, nincs már miről beszélni.

Ezzel szemben a törvény azt mondja, hogy a jegyzőkönyvet a bírónak és a készítőnek alá kell írnia, dátummal kell ellátnia, oldalszámoznia kell,  össze kell fűzni és hozzá kell csatolni a mellékleteket, a vádlottnak pedig joga van minderről papír alapú másolatot kérni. Ehhez képest amit kaptunk, azon nincs aláírás és dátum, nincs rendesen oldalszámozva, viszont keresztben minden oldalon a „nem hiteles” felirat olvasható, továbbá egyáltalán nincsenek csatolva a mellékletek sem. Azon ment tehát a vita egész nyáron át, hogy ez a két dolog ugyanaz-e. Szerintünk nyilván nem.

Pár hete újabb levél jött, miszerint elkészült a mellékletek jegyzéke, így ha pontosan megjelölöm, hogy melyik jegyzőkönyvet és melyik mellékletet kérem, hajlandó a bíróság elbírálni a kérésemet. Tekintettel arra, hogy a megkapott jegyzőköny-tervezetek tartalma és a mellékletek listája már első ránézésre sem fedte egymást (meg különben is: jár), újból kértem mindent.

Itt tartunk most. Bő 7 hónapja csatázunk a hiteles jegyzőkönyvekért, 2 hét múlva lejár az a határidő, amíg – az iratok alapján – indokolhatjuk a fellebbezésünket. Iratok nincsenek, a kör bezárult.

És a jegyzőkönyvek kérdése nem csak üres formaság. Az első fokú bíróság az ítéletében több helyen a legprimitívebb módokon hamisítja meg a tárgyaláson történteket, a tanúk vallomásait: az ellenkezőjét írja le annak, ami történt, amit mondtak. Ezt tudjuk. De mindezt kétséget kizáróan, hivatalosan a hiteles jegyzőkönyv alapján lehet megállapítani – amit viszont nem kaptunk meg a mai napig sem.

Nehéz lenne azt mondani, hogy nekünk lejt a pálya. De azt a fene sem tudja, hogy mindez a mi ügyünkről szól-e, vagy a magyar bíróságok, az egész igazságszolgáltatás állapotáról szóló látlelet.

Optimizmusra – sem vádlottként, sem állampolgárként – egyik esetben sincs ok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.