Álomsziget: milliárdokat már bukott, de akár 100 milliárdot is bukhat az állam

2013. szeptember 24.

Immár nem csak a büntetőeljárásban, de a washingtoni választottbírósági perben is ügyesen ássa a saját sírját az Orbán-kormány Sukoró-ügyben. Pénteken olyan döntést hozott, mely önmagában is elég lehet arra, hogy a kiebrudalt befektetők megnyerjék a magyar állam ellen indított kártérítési pert.

Szinte minden családban van egy olyan rokon, aki senki által nem vágyott, felesleges, ám ehhez mérten drága ajándékokat vagdos hozzá a többiekhez. Minden budapesti közös rokona e téren Orbán Viktor, aki hol egy giga Rubik-kockát, hol egy sípályát hüttével, hol egy horthysta Kossuth-teret tuszkol le a mindennapi működési gondokkal küzdő főváros torkán. Most épp egy „közcélú közösségi teret.”

Pénteken is azzal ébredhetett, hogy ajándékoznia kell. Talán a sport- és szabadidős centrumnak nemrégiben kijelölt Margitszigeten felhúzandó létesítményekről vízionált, ébredéskor rögtön térképet és filcet ragadott, majd behívatta munkatársait. Mindenki egyetértőleg bólogatott; senki nem mert szólni, hogy Orbán Viktor nem a Margit-, hanem a szomszédos, magántulajdonú Hajógyári-szigetet karikázta be narancsszínű filccel. Inkább gyorsan megszavaztak 6 milliárd forintot arra, hogy megvásárolják a magántulajdonú szigetet. A lelkesedés akkora volt, hogy Fazekas és Varga miniszterek önként ajánlották erre a célra saját tárcájuk milliárdjait, valaki pedig olyan szemfüles volt, hogy azt is bevette a határozatba: a kreatív Lázár államtitkár majd találja ki és papírozza le, miért is volt minderre szükség. A jól végzett munka után az urak felálltak, és megtapsolták magukat. – Csak így születhetett az  1663/2013. számú kormányhatározat, mely az Álomsziget projekt befektetőit hozza különlegesen jó helyzetbe. Mert ha a kormány határozata szándékosan született volna meg ezzel a tartalommal, az a politikai cinizmus, a stratégiai dilettantizmus és a hűtlen kezelés tényállásának legszebb példája lenne – ez pedig nyilván kizárt.

Az állam még 2003-ban eladta a Hajógyári-sziget déli, 32 hektáros csücskét egy befektetőcsoportnak 4,6 milliárd forintért. Ugyanez a befektetőcsoport 2008-ban elnyert egy a főváros és Pest Megye területére kiírt kaszinókoncessziós jogot, s elkészült a nagy terv: a területen Álomsziget néven egy hatalmas, másfél milliárd eurós beruházással elkészülő idegenforgalmi, szórakoztató- és kaszinóközpont jön létre. Közben kiderült, hogy a terület egy részén található a Hadrianus-palota romja, melyet állami tulajdonban kellett volna tartani – így az állam a kérdéses ingatlanrészt 1,03 milliárd forintért visszavásárolta. A privatizáció óta eltelt években a beruházás nem haladt előre, ugyanakkor a befektető évi több százmillió forint bevételt ért el a meglévő épületek bérbe adásából. Mivel a most államosítandó területek vételára mindössze 3,6 milliárd forint volt, nyugodtan kijelenthetjük: egy rendes ingatlanprojekthez hasonlóan a befektetés az elmúlt 10 évben nagyjából megtérült.

Ehhez képest semmi sem indokolja, hogy az állam 4 milliárdot fizessen. Az ingatlanpiaci válság ellenére 10%-kal többet annál, mint amennyiért eladta. Úgy tesz át az adófizetők zsebéből a befektető zsebébe 400 millió forintot, hogy azt sem a tisztesség, sem a piac, sem a logika nem követeli meg, sőt.

A kaszinókoncessziós jogot az Álomsziget befektetői azzal nyerték el, hogy vállalták: legkésőbb 2012. július 1-től évi 1 milliárd forint koncessziós díjat fizetnek. Ha ezt nem fizetik, vagy a projektet nem valósítják meg, a szerződést az állam jogosult egyoldalúan felmondani. Egy 2009-es szerződésmódosítás szerint ha rendben fizetik a díjat, a beruházás befejezésének határideje 2015-re csúszhat, de 600 millió forint késedelmi kötbért kell fizetni az állam számára. Mivel a kaszinó ügyében egy kapavágás sem történt, az állam jelenleg másfél évi koncessziós díjat és a kötbért követelheti a befektetőn, összesen 2,1 milliárd forintot. De miként a gazdasági miniszter leveléből kiderül, a kormány eddig egyetlen fillért sem próbált meg behajtani.

A mostani kormánydöntés pedig azt tartalmazza, hogy az állam fizet 1 milliárdot, hogy megszűnjön a koncessziós szerződés. Ez már önmagában is botrány, a befektető ezen az ágon még 3 milliárd ajándék forintot kap ahelyett, hogy behajtanák a tartozását és felmondanák a szerződését. De a döntés indoka legalább ennyire botrányos. Úgy szól, hogy mivel az állam 4 milliárdért megveszi a tervezett kaszinó alatti földeket, a kaszinót nyilván nem lehet megcsinálni, így szegény befektetőt kompenzálni kell. Ez nettó hülyeség. Ha valaki eladja a telkét, akkor tudja, hogy arra nem fog már házat építeni, de van az a vételár, aminél ez megéri.

A kormány most arra hivatkozik, hogy a kaszinóprojekt helyszíne a koncessziós szerződés szerint a Hajógyári-sziget, tehát ha ott nem valósulhat meg, akkor sehol. Ez megint nem igaz, hiszen a pályázat alapján az egész régióban bárhol megépíthető lenne a kaszinó, csak a szerződés e pontját kellene módosítani. A King’s City esetében a kormány pont azzal érvel a nemzetközi bíróságon, hogy a régióban bárhová vihették volna a kaszinót, ha már bukták a sukorói telket. Márpedig a két pályázat egyforma volt.

Sukoró esetében az ügyészség közbelépett, megakadályozta, hogy a bejelentett helyszínen kaszinó épülhessen. Az állam 3 év pereskedés után visszaadta a befektető telekre kifizetett, perköltséggel csökkentett pénzét, őt magát 3 évig büntetőeljárás alatt tartotta, a koncessziós szerződést a megvalósítási határidő lekésése után azonnal felmondta, és pert indított az 1 milliárdos kötbér megfizetése érdekében.

Az Álomsziget magától dőlt be, majd az állam segítő kezet nyújt a befektetőknek. A telekre kifizetett pénzt 10% kamattal önként visszaadja, büntetőeljárást nem indít, a koncessziós szerződést másfél évvel a határidő után sem mondja fel, a 2 milliárdos követelését nem hajtja be, sőt még a nehéz helyzet miatt 1 milliárdos bánatpénzt is fizet.

Mindezt úgy teszi, hogy a sukorói befektetők által indított per a nemzetközi választott bíróságon másfél hónap múlva fordul élesbe. A tét nem kicsi: a befektetők 100 milliárd forintot követelnek a magyar államtól azért, mert nem jóhiszeműen és tisztességesen járt el velük szemben, ellehetetlenítette a beruházást és ezzel számukra kárt okozott. A mostani Álomsziget-döntés alapján nehéz lesz cáfolni, hogy igazuk van.    

A bejegyzés trackback címe:

https://tatraimiklos.blog.hu/api/trackback/id/tr255530731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása