Sukoró-ügy: irány Strasbourg!

Meghozta végre a postás a Kúria Sukoró-ügyben született végzését. Nem okozva nagy meglepetést, helyben hagyták Handó Tünde döntését a tárgyalás Szolnokra telepítéséről. A döntés ellen 4 vádlott adott be fellebbezést.

A 19 oldalas kúriai döntés számos jogi és logikai csemegét rejt. Talán még jogtörténetit is, de jogállam-történetit biztosan.

I.

Egyrészt kérelmeztük azt, hogy a Kúria az alkalmazandó jogszabályok alaptörvény-ellenességének gyanúja miatt forduljon az Alkotmánybírósághoz. Ezzel kapcsolatban a Kúria a következőket állapította meg:

• A kijelölés jogintézményét, s az OBH elnökének kijelölési jogát nem csak törvény, de az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény is tartalmazza. Ez utóbbit a kétharmad utólag az Alaptörvény részévé tette, így a törvény alaptörvény-ellenessége logikai képtelenség.
• A törvény szerint Handó Tünde döntése akkor jogszerű, ha megfelel az Országos Bírói Tanács által meghatározott irányelveknek. Mivel azonban irányelv nem jogszabály, annak tartalmát nem lehet alkotmányossági vagy törvényességi vizsgálatnak alávetni. 
• Handó Tünde egyedi határozata sem nem jogszabály, sem nem bírósági végzés, hanem egy igazgatási hatáskörben hozott döntés, így annak alaptörvény-ellenessége nem vizsgálható.

Mindez tehát azt jelenti, hogy egyetlen hazai fórumnak sincs joga vizsgálni, hogy az egész eljárás részben vagy egészben megfelel-e az Alaptörvény rendelkezéseinek. Ügyes...

Más kérdés, hogy a Kúriának kötelessége lett volna arra is tekintettel lenni, hogy a hivatkozott rendelkezés nemzetközi egyezményt sért-e. S bár hosszú érvelésében kimondta, hogy tulajdonképpen igen, mégsem tett erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság felé.

II.

Mindezen túl persze kértük azt is, hogy a Kúria állapítsa meg: a döntés magának a törvénynek sem felel meg. Nem jártunk sikerrel. Bár a Kúria általános érvénnyel, strasbourgi döntésekre is hivatkozva leszögezte, hogy a kijelölési döntésnek teljesen transzparensnek és objektívnak kell lennie, a részletes indoklásban a mindennek ellentmondó tényeket figyelmen kívül hagyta.

• Úgy ítélte meg, rendben van, hogy a döntés alapját képező irányelvek a kijelölési eljárás megindulása, az érintett bíróságok és az ügyészség véleményének beszerzése után születtek meg. Ez magyarul azt jelenti, hogy az irányelvek csak a döntéshozó számára érdekesek, a döntést szakmai alapon véleményezők-előkészítők számára nem.
• Nem vette figyelembe, hogy az irányelv tartalma egyáltalán nem felel meg a törvényi elvárásoknak: csak egy módszertani útmutató az adatgyűjtéshez, és semmilyen normatív szabályt nem állapít meg arra, hogy mely esetben melyik bíróság jelölhető ki.
• Úgy ítélte meg, hogy a Fővárosi Törvényszék általános leterheltsége önmagában is lehetőséget ad az ügy áttelepítésére, és az ügyek közötti válogatás, szelektálás a döntéshozó felelőssége. Maga is elismerte tehát, hogy e tekintetben egyáltalán nincs objektív kritérium.
• Nem foglalt állást arról, hogy lehetett kijelölni a Szolnoki Törvényszéket, mikor elnökének álláspontja szerint a döntés számukra komoly, indokolatlan és vállalhatatlan többletterheket ró.
• Úgy ítélte meg, hogy a szolnoki tárgyalóterem-hiány nem probléma, mert ha a bíróság kéri, az OBH más városban is biztosít tárgyalótermet. De abban már nem foglalt állást, hogy törvényes-e a gyorsítás miatt Szolnokra telepíteni, majd kihelyezett üléseket tartani pl. Budapesten.

A mi ügyünkben lefolytatott eljárás, és a fellebbezéseink alapján azonban maga az OBH is érezhette, hogy ez így egyáltalán nincs rendben. A kúriai döntés után alig 4 nappal, szeptember 17-én már olyan új irányelveket fogadott el az Országos Bírói Tanács, mely valóban objektív kritériumokat tartalmaz a kijelölésre. (Ezzel persze önmagában is elismerték, hogy mindez korábban nem állt rendelkezésre.) Az irányelv logikája, szabályozási iránya láthatóan komolyan alapoz az általunk benyújtott fellebbezésekben jelzett hiányosságokra és problémákra. Érveink tehát egyértelműen meghallgatásra találtak, de attól még a saját ügyünkben nem lehet igazunk. A mi esetükben azonban még semmiféle sorrend és norma nem volt, hasraütéssel dönthettek. Ahogy Császy kolléga fogalmazott: az a szabály, hogy nincs szabály.

Ennél persze sokkal rosszabb történt. Hiszen Handó Tünde jószerével felkérte a Legfőbb Ügyészséget, hogy válasszanak egy nekik tetsző törvényszéket. Az ügyészség indoklás nélkül rábökött Szolnokra. Majd Handó, mint minden bírók igazgatási vezetője, felkérte (lényegében utasította) a Kúriát, hogy előzetesen véleményezze azt a döntést, ami ellen a fellebbezést majd ők bírálják el. Így fordulhatott elő, hogy a Kúria elnökhelyettese már augusztus 13-án leírta, hogy egyetért Handó jövőbeli döntésével. És most erre a döntésre kellett volna azt mondja a Kúria, hogy szabálytalan...

Érdemes persze visszatérni erre a frissen született normatívára. Az OBH most, a mi ügyünk után világossá tette, hogy a szakmai és statisztikai adatok alapján mégis fel lehet állítani egy olyan sorrendet a bíróságok között, ami alapján automatikussá tehető az áthelyezések sorrendje. Létre is jött a lista, a kijelölhető bíróságok sorrendben: Szekszárd, Szombathely, Kaposvár. Ők is, utólag is azt állítják tehát, hogy nincsenek objektív szakmai érvek, amelyek alapján Szolnok kijelölhető lenne.

III.

És hátra van még egy bökkenő.

A Szolnoki Törvényszék elnöke azt írta augusztusban: ha mégis ők kapnák az ügyet, akkor kérni fogják, hogy kapjanak extra bírót, mert nekik nincs szabad kapacitásuk. Azt is leírta, hogy az ügyelosztási rend szerint egyetlen bíró tárgyalhatná az ügyet, aki túlterhelt. A bírósági kommunikációban azóta máris elkezdődött a puhítás, hogy tulajdonképpen máskor is volt példa arra, hogy ha az illetékes bíró el volt havazva, akkor másik kapott egy-egy ügyet. Csakhogy itt három világos lehetőség van:

• az ilyen ügyekben a szabályok szerint illetékes 1 db szolnoki bíróhoz kerül az ügy - ez esetben Handó Tünde valójában konkrét bírót jelölt ki
• Handó Tünde kirendel valahonnan egy bírót Szolnokra, hogy ezt az ügyet tárgyalja - ez esetben megint csak ő jelöl ki konkrét bírót
• eltérnek a fő szabálytól, és más szolnoki bíró fogja tárgyalni az ügyet 

Az utóbbi két esetben azonban jelentősen bezavar a Kúria döntése, mely a következőképpen fogalmaz:

"Az ügyelosztási rend alapján az ügy előadójának kijelölhető bírák körének behatárolhatósága sem a bíró előítéletességét, sem elfogultságát nem vetheti fel (épp ellenkezőleg, az előre meghatározott rendtől való eltérés vetne fel aggályokat)."

Ebből a helyzetből - melybe a fülkeforradalmi hevülettől fűtött kétharmad hozta - a bírósági szervezet nem tud jogállami módon kijönni. Nekünk pedig nem marad más lehetőségünk, hogy az Alkotmánybírósághoz, valamint a Strasbourgi Bírósághoz forduljunk. A magyar bíróságok tekintélye érdekében is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.