Az egyszeri államtitkár esete a kóser disznóval

2012. szeptember 01.

Rendkívül vidám hangulatú sajtótájékoztatón tett győzelmi jelentést a frissen kirúgott elszámoltatási- és a nemrég kinevezett miniszterelnökségi államtitkár az elszámoltatási folyamatról.

Nem fogadták meg Hajdú tábornok tanácsát: sokat beszéltek, és jó nagy hülyeségeket. Gyanítom, perek sorozata fog indulni ellenük az elhangzottak miatt. Folytatták ugyanis a Nagy Csúsztatás politikáját: végig arról beszéltek, hogy az elszámoltatás során bebizonyosodott, hogy a baloldali kormányok tulajdonképpen korrupciós gépezetet működtettek, a korrupció a legmagasabb köröket is megfertőzte, s ezekben majd minden baloldali miniszter és államtitkár érintett. 

Ezzel szemben a lefolytatott 1442 vizsgálat alapján 30-ban van még nyomozás, 7-ben történt vádemelés. Már ezek a számok is sokatmondóak. És persze az is, hogy legálisan nem lehetne ilyen statisztikája a kormánynak - hiszen Lázár János is megmondta, hogy a nyomozóhatóságok és az ügyészség függetlenek. (Kormányzati kérésre azért szívesen készítenek statisztikát, leválogatva az adatbázist a feljelentő jelenlegi, illetve a gyanúsítottak korábbi kormánytagsága szerint...)

Szóval ebből a tömérdek vizsgálatból 1, azaz egyetlen olyan van, amely a kormányzatot érintő korrupció gyanúja miatt folyik: a viszkisdoboz-ügy. Abban valóban érintett 1, azaz 1 volt államtitkár. Aztán néma csend és üresség. De az elmúlt 4 évben, a baloldal és a független sajtó puhányságát és felkészületlenségét kihasználva, a Fidesz mindezt fel tudta építeni a "mindent eluraló baloldali korrupció" sztorijává. Ami - megint Lázárt idézve - alapvetően hozzájárult a kétharmad létrejöttéhez. Kétségkívül bátor a kormány, hiszen a jelek szerint azért hívott össze sajtótájékoztatót, hogy bejelentse: a létrejötte egy hatalmas hazugságnak köszönhető.

Mondott a két jogász-államtitkár sok érdekeset még, mint például azt, hogy: a volt kormánytagoknak gyanúsítottként vagy tanúként kellett számot adni a felelősségükről. Ők nyilván már nem is csak tanúk, hanem Tanúk, hiszen felelősségük van, s számonkérés...

De a mondat, mely a magyar politika mocsarát még hosszú ideig lidércfényként világítja meg, a következő volt:

"Az egyik legintelligensebb haszonállatok, a disznók sorsának felkarolása legalább olyan fontos államtitkár úr számára, mint a politikai disznók felkutatása volt az elmúlt másfél esztendőben. Tehát disznótól disznóig terjed a portfólió." (Lázár dr.)

Ennek a szövegnek a korszakos jelentőségét nem csak az eleganciája adja. Hanem az is, hogy a nem polgári jobboldal  netes portáljai és fórumai a mai napig tele vannak annak sejtetésével/állításával, hogy a Sukoró-ügyben bizony nem csak a befektetők, de az állam képviselői is biztos egytől-egyig zsidók vagy bérencek (mert hát nyilvánvaló).

No, most már disznók is. 

Lázár meg jobb, mint a viccbeli rabbi, hiszen feltalálta a kóser disznót.

Sukoró: az ügyészség erőltette Szolnokot Handóra

2012. augusztus 30.

Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke nem hallgatott az érvekre, s a Sukoró-ügy tárgyalására a Szolnoki Törvényszéket jelölte ki. Bár én magam augusztus eleje óta  várok arra, hogy belenézhessek a nála lévő iratokba, ezt a múlt héten Császy kollégának engedték meg. Sok-sok érdekes dolgot talált... 

A törvény azt írja elő, hogy az ügy átpasszolásáról szóló indítványt az OBH elnöke megvizsgálja, s ha megfelelőnek ítéli, megnézi azt is, mely bíróságra tehető át az ügy. Mindezeket a döntéseit az Országos Bírói Tanács irányelvei alapján hozza meg. Csakhogy ilyen irányelveket az OBT soha nem fogadott el. Semmilyen norma, semmilyen objektív szabály a mai napig sincs arra, hogy mi a sok és mi a kevés, mi a túlzott leterheltség és mi nem. Az sincs szabályozva, hogy milyen mutatók milyen alakulása esetén kell elvenni egy ügyet, s az sem, mi alapján lehet odaadni egy másik bíróságnak. Az egész eljárás tehát már emiatt is törvénytelen volt.

De ennél talán érdekesebb, hogy a statisztikai mutatók alapján, valamint 8 megyei törvényszék megkérdezése után valamilyen logikával arra jutott az OBH apparátusa, hogy az egyszerre áthelyezni javasolt vietnámi drogosok és sukorói hűtlen kezelők ügyei közül egyet a szekszárdi, egyet a zalaegerszegi törvényszéknek lehet-kell adni. Minderről augusztus 1-én feljegyzésben tájékoztatták Handó Tündét. A feljegyzés úgy fogalmaz: "A fentieket figyelembe véve, valamint a kijelölési eljárás automatizmusára vonatkozó feljegyzésemben foglaltakra az a javaslatom, hogy egy-egy ügyre a Zalaegerszegi és a Szekszárdi Törvényszék kerüljön kijelölésre. A leterheltségi és ügyforgalmi adatok, a munkateher és a létszámhelyzet alakulása mellett figyelembe vettem a korábbi kijelöléseket is. Mind a két bíróságon a bírók, illetve tanácsok leterheltségi mutatói, és a folyamatban lévő kiemelt ügyek száma lehetővé teszik a büntető ügyek időszerű elbírálását."  Mindennek alapján azonban az elnök asszony nem tudott állást foglalni.

Nem fogadta el a két javaslatot, s nem párosított 1-1 ügyet 1-1 törvényszékhez, holott a törvény szerint ez lett volna a dolga. Valamint az, hogy a konkrét, előzetes döntését véleményeztesse az érintett bíróságokkal, valamint a legfőbb ügyésszel. De Handó Tünde inkább úgy tett, mintha a feljegyzés nem is létezne, s a szakmai szűrés nélküli, eredeti, teljes merítést: a 8 törvényszék nevét menüként felkínáló listát küldött véleményezésre az ügyészségre. Természetesen a legfőbb ügyész helyettese, Belovics Ervin már nem volt ennyire határozatlan. Világosan leírta, mit akar: "...a bűnügy ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása érdekében az elsőfokú eljárásra a Szolnoki Törvényszéket javaslom." Nincs kecmec, jogi alátámasztás, szakmai indoklás meg statisztikai adatok. Lárifári. De hát tudjuk: mondjál kevesebbet, akkor nem tudnak belekötni. És ugye a konszenzus is csak erő kérdése.

Nos, a jelek szerint Handó Tünde értett a szóból. Mivel az irányelveket nem alkották meg, a törvény pedig nem definiálja a "rendkívüli", "aránytalan", stb. szavak jelentését, így mérlegelési jogkörében könnyedén választhatta Szolnokot is. Hogy ez ellentétes a józan ésszel, az etikával, a bírák függetlenségével és a szakmai javaslattal? Nem számít.

S nem számított az sem, hogy a törvény kimondja: a kijelölési döntés nem járhat a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével. A Szolnoki Törvényszék elnöke ugyanis a döntés előtt a következőket írta Handó Tündének:

"A Törvényszék első fokos büntető ügyei betárgyalt ügyek, valamennyi bírónál nagy számban kiemelt jelentőségűek, amelyek a Büntetőeljárási törvényben írt tárgyalási időközre is figyelemmel folyamatos tárgyalást igényelnek, azok átszignálása - terjedelmükre tekintettel is - az ügyek késedelme nélkül nem lehetséges. Az első fokos bírák további terjedelmes ügyekkel való terhelése lehetetlenné tenné a kiemelt jelentőségű ügyek törvényben előírt rendszerességű tárgyalását és azok befejezésének gyorsítását. ... az ún. Sukoró-ügy legalább 60 tárgyalási nap tartását jelentené, így kollégánk készsége mellett is olyan hosszú időt jelentene kirendelése, hogy ... a saját ügyeinek intézését is hosszú időre bénítaná meg. ... Amennyiben törvényszékünkre esne a választás, akkor mindenképp a Bjt. 31.§-ban foglalt bíró kirendelésének lehetőségét [vagyis létszámnövelést] kérnénk ... épületünkben olyan zsúfoltság alakult ki, hogy a tárgyalóterem folyamatos biztosítása is nehézséget okozna."

Na ezt sikerült úgy értelmezni, hogy nem lenne aránytalan többletteher. A magyar nyelv, és a jogállamiság legnagyobb dicsőségére.

(Mivel az iratokról másolatot nem adtak, a sok rossz minőségű mobiltelefonos fotóért az OBH nevében is elnézést kérek.)

Egy hangulatkeltő közlemény

2012. augusztus 08.

Furcsa stílusú és tartalmú közleményt adott ki ma a Fővárosi Törvényszék, melyben reagál a részünkről megfogalmazott bírálatokra.

1.

A közlemény úgy fogalmaz: "Nem felel meg a valóságnak, hogy a Fővárosi Törvényszék megtagadta az iratbetekintést, vagy bármi módon korlátozta volna az eljárás résztvevőit a jogaik gyakorlásában! Átmeneti, technikai akadálya volt annak, hogy az érintettek nem tudtak betekinteni a T. Miklós és 4 társa ellen folyamatban lévő büntetőügy irataiba, és erről tájékoztatást is kaptak. Jelenleg a Fővárosi Törvényszék elnökének másik bíróság kijelölésére vonatkozó előterjesztése az OBH elnökének döntésére vár. T. Miklós és védőjének iratbetekintési kérelme 2012. augusztus 3-án érkezett meg a Fővárosi Törvényszékre. Az iratok tanulmányozása - tekintettel az elterelés folytán kialakult eljárásjogi helyzetre - egy egyeztetett időpontban a Fővárosi Törvényszék részéről biztosított. A törvényszék ugyanis - akárcsak a többi ügyben - messzemenően tiszteletben tartja és biztosítja az eljárás résztvevőinek a jogszabályokban foglalt jogait!"

A Törvényszék álláspontja persze saját magának cáfolata is: nem korlátoztak, csak "technikai okból" nem adták oda. De a tények a következők:

  • a jogszabály nem ismer technikai okot, csak a betekintési jogot 
  • az ügy jelenleg - amíg Handó Tünde esetleg nem teszi máshová - a Fővárosi Törvényszéken van, tehát a betekintést is ott kell biztosítani
  • a betekintést nem kell előre és írásban kérni, hanem ügyfélfogadási időben bárki bármikor megnézheti a saját ügyének anyagát
  • ezt hiába próbáltuk meg több alkalommal - s nem először, hanem utoljára augusztus augusztus 3-án - nem jártunk sikerrel.

Nem kérünk semmilyen különleges elbánást és előre egyeztetett időpontot. Csak két dolgot kérünk:

  • kapjunk ne csak sajtóközleményt, hanem hivatalos választ az augusztus 3-i levelünkre (ft120803.docx)
  • amíg az ügy a Fővárosi Törvényszéken van, mindenki máshoz hasonlóan, ügyfélfogadási időben bármikor belenézhessünk az iratokba.

2.

A Törvényszék azt is állítja, hogy "Nem fedi a valóságot az a közlés sem, hogy a Fővárosi Törvényszék eddig két ügyben kezdeményezte volna másik bíróság kijelölését. Ezzel szemben tény, hogy 2012-ben a Fővárosi Törvényszék által kezdeményezett ügyek közül – polgári, büntető és gazdasági - eddig 31 ügyben jelölt ki más bíróságot az OBH elnöke."

Valóban pontatlanul fogalmaztam: nem két ügyben, hanem két alkalommal kezdeményezték 7 hónap alatt büntetőügy áthelyezését. A BKV-ügy áthelyezési indítványakor egy szoftverhamisítási ügyet, a Sukoró-ügy esetében egy kábítószeres ügyet csaptak még hozzá a javaslathoz. De csak e két, politikailag frekventált büntetőügy esetében jutott a Törvényszék eszébe, hogy áthelyezés(eke)t indítványozzon.

3.

És végül: "A valóságot torzító, pusztán hangulatkeltő közlés, miszerint a Fővárosi Törvényszék elnökének 24 órára sem volt szüksége ahhoz, hogy más bíróság kijelölését indítványozza a T. Miklós és 4 társa ellen különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének kísérlete miatt indult kiemelt jelentőségű büntetőügyben. A vádirat 2012. július 23-án érkezett a Fővárosi Törvényszékre, majd kifejezetten az aránytalan munkateherre figyelemmel és az időszerűség biztosítás érdekében elvégzett szakmai elemzést követően tette meg a Fővárosi Törvényszék elnöke 2012. július 26. napján az előterjesztését az Országos Bírósági Hivatal elnökéhez."

Mint a mellékelt levél is bizonyítja, a döntést a Törvényszék elnöke már másnap, 24-én meghozta. A közleményben említett dátum, a 26-a, valótlan.törvényszék20120806.pdf

Ki is a valóságot torzító hangulatkeltő?

Nyílt levél Handó Tündéhez

2012. augusztus 06.

dr. Handó Tünde részére

elnök

Országos Bírósági Hivatal

Budapest

Tisztelt Elnök Asszony !

 

A Fővárosi Törvényszék elnökétől a kapott tájékoztatás szerint a Központi Nyomozó Főügyészség benyújtotta a vádiratot az ún. Sukoró-ügyben. Ugyanezen tájékoztatás szerint a Fővárosi Törvényszék elnöke kezdeményezte Önnél, hogy a büntetőügy tárgyalására más törvényszéket jelöljön ki.

A történelmi tapasztalatok fényében nem lepődtünk meg azon, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének immáron vádlottként van ránk szüksége. Nem vonjuk kétségbe azt sem, hogy a Fővárosi Törvényszék általánosságban túlterhelt. A kezdeményezést mégis elhamarkodottnak és megalapozatlannak látjuk.

Nem tartjuk lehetségesnek, hogy a saját álláspontja szerint túlzott terhekkel küszködő Fővárosi Törvényszéknek a nyári ítélkezési szünet és a vezetői szabadságolások ellenére 24 órára sem volt ahhoz szüksége, hogy a 41 oldalas vádiratot, valamint a 40.000 oldalnyi iratanyagot megismerje, értékelje s ennek alapján Önnek megalapozott javaslatot tegyen. Rossz érzéseinket erősíti, hogy a kezdeményezésről szóló törvényszéki közleményben még a vádlottak számát sem sikerült helyesen megállapítani.

Sajnálatos módon a Bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 63.§ (1) bekezdése alapján Ön a döntése előtt az eljárás elvben egyenrangú szereplői közül csupán a bírósággal és az ügyészséggel köteles konzultálni, a vádlottakkal nem. Ezt már önmagában is az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartjuk. Mivel pedig sem a Törvényszék kezdeményezését, sem a vádiratot nem áll módunkban az Ön döntése előtt megismerni, az alábbiakban tájékoztatjuk Önt a kijelöléssel szembeni általános érvényű érveinkről.

1.

A Büntetőeljárásról szóló törvény 554/C. §-a szerint „Kiemelt jelentőségű ügyben az eljárást soron kívül kell lefolytatni. Az eljárás soronkívüliségét az eljárás minden részvevője a saját eszközeivel köteles biztosítani.” E kötelezettség tehát kétségkívül kiterjed a bíróság mellett a vádlottakra, és a sértettre is. A tárgyalás más bíróságra helyezése nagymértékben akadályozna bennünket, mint vádlottakat abban, hogy e kötelezettségünknek megfelelhessünk.

 

  • Életvitelszerűen, valamint egzisztenciális okokból egyaránt Budapesten és vonzáskörzetében tartózkodunk. Amennyiben a várhatóan igencsak időigényes tárgyalás a fővároson kívül zajlana, az rendkívüli módon megnehezítené mind egzisztenciánk, mind családi kapcsolataink fenntartását és a gondoskodásunk alatt álló gyermekek nevelését – illetve bármilyen ezzel kapcsolatos váratlan nehézség veszélyeztetné a tárgyalás gyors befejezését.

 

  • A területileg illetékes törvényszéktől eltérő bíróság kijelölése szükségszerűen jelentős anyagi többletterhet jelentene számunkra, ami nagymértékben csökkentené mind védekezési, mind családfenntartási képességeinket. Egy a jelenlegitől például 100 km-re lévő tárgyalási helyszínnel és 50 tárgyalási nappal számolva csak a megjelenésünkhöz szükséges üzemanyagköltség eléri a félmillió forintot fejenként. A fővároson kívüli helyszín kijelölése miatti többletköltségek ránk terhelése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot is sérti.

 

  • Mint vádlottak természetesen minden erőnkkel azon leszünk, hogy a kitűzött tárgyalásokon azok helyszínétől függetlenül részt vegyünk, és érvényesítsük védekezéshez való jogunkat, bizonyítsuk igazunkat. Azonban védőink még a szakmai-etikai szabályok megtartása mellett is mérlegelési helyzetbe kerülnek. Reális esélyét látjuk annak, hogy egy új, kijelölt tárgyalási helyszín az eljárásban kezdettől fogva részt vevő, az ügyet ismerő ügyvédeinket annak megfontolására fogja késztetni, hogy ellássák-e továbbra is védelmünket. A megbízást évekkel ezelőtt valamennyi fél abban a tudatban írta alá, hogy az esetleges bírói szakra - a nemzetközi egyezményekkel és a hazai jogszabályokkal összhangban – a Fővárosi Törvényszéken kerülhet sor. Amennyiben egy vidéki tárgyalássorozat bármely ügyvéd számára munkaszervezési vagy más okból nem lesz vállalható, az általuk felhalmozott ügyismeret és személyes tapasztalat óhatatlanul elvész, s ez védelmünk ellátásában jelentős fennakadást okoz. A jelenlegi védői megbízások fenntartását veszélyezteti az is, hogy a fővároson kívüli tárgyalási helyszín miatti ügyvédi többletköltségeket mi magunk nem tudjuk átvállalni, a védők pedig nem kötelezhetők ezek viselésére. A védelmünk ellátásának ilyen mérvű megnehezítése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, és az ugyanezen cikk (3) bekezdésében foglalt védelemhez való jogot is súlyosan csorbítja.

 

A fentiekben jelzett észrevételeink pénzügyi-technikai jellegűnek tűnhetnek, meggyőződésünk szerint azonban alapvető jogok érvényesülését érintik. E szempontok figyelmen kívül hagyása mind jogállami elvekbe, mind nemzetközi egyezményekbe ütközik. A bírósági intézményrendszer megfelelő működtetése a Magyar Állam kötelezettsége, így a munkaszervezési hiányosságok pénzügyi következményeit is az államnak kell viselnie - még akkor is, ha büntetőhatalmát kívánja velünk szemben érvényesíteni.

 

2.

A munkatársaitól származó információk szerint Ön az ügy áthelyezéséről úgy fog dönteni, hogy a vádiratot, illetve a nyomozati iratokat nem látja. Ezért felhívjuk Elnök Asszony figyelmét arra, hogy a nyomozati szakban több, mint 150 tanú meghallgatására került sor, közülük – a Fővárosi Törvényszék július 26-i közleménye szerint – 120 meghallgatását a vádirat is indítványozza. A nyomozási iratokból megállapítható, hogy a tanúk szinte kivétel nélkül Budapesten és vonzáskörzetében élnek, mint ahogy a védelem által indítványozni kívánt tanúk többsége is. Megítélésünk szerint ilyen nagyszámú tanú utaztatása nem csak milliós nagyságrendű többletkiadással terheli a bíróságok költségvetését, de rendkívüli módon megnehezíti a tárgyalás gyors lefolytatását is – ami hivatalosan az egész áthelyezés célja lenne.

 

3.

A büntetőeljárás tárgyát képező szerződés, valamint annak keletkezési körülményei az elmúlt 4 év kétségkívül legnagyobb politikai vihart, médiaérdeklődést és közfigyelmet kiváltó közügyévé váltak. Mind a politikai viták, mind a büntetőeljárás eddigi fázisai alapvetően a fővárosban zajlottak, s ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az országos és a nemzetközi sajtó is folyamatosan, nagy terjedelemben számolt be valamennyi fejleményről. Véleményünk szerint azzal, hogy a bírósági szak esetlegesen Budapesten kívülre kerül, a tárgyalás nyilvánossága jelentős mértékben sérül. Részben általános ismereteink, részben személyes tapasztalataink alapján tudjuk: sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi médiumok nem rendelkeznek olyan vidéki tudósítói hálózattal, anyagi és technikai háttérrel, hogy a közvélemény eddigi tájékoztatási színvonala fenntartható legyen. Tekintettel pedig arra, hogy az ellenünk folyó eljárás, a velünk kapcsolatos alaptalan vádak példátlanul nagy és folyamatos nyilvánosságot kaptak, elemi érdekünk, hogy a védekezésünk is azonos nyilvánosság mellett hangozhasson el. Álláspontunk szerint mindezek alapján az áthelyezéssel a nyilvános tárgyaláshoz és a tisztességes eljáráshoz fűződő, az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogaink jelentősen sérülnének. Különösen visszás helyzetet eredményezne, hogy miközben a nyomozati szakban a Magyar Államot képviselő ügyészség egyoldalú, és több esetben valótlan tájékoztatása uralta a sajtót, a bírói szakban a Magyar Államot képviselő bíróság akadályozná meg, hogy a védekezés azonos lehetőséget kapjon.

Álláspontunk szerint a lehető legszélesebb körű nyilvánosság biztosítása a tárgyalás során a bírói szervezetnek is érdeke. A kijelölés jogintézménye már önmagában is sok támadásra ad alapot, a deklaráltan politikai elemeket is tartalmazó ügyekben való, - mint levelünk elején utaltunk rá – valódi mérlegelés nélküli használata pedig csak erősíti a kritikákat. A bíróságok tekintélyének megóvásában, az eljárás – reményeink szerint – tisztességes voltának demonstrálásában kulcsfontosságú elem, hogy a nyilvánosság ne csak elvi, hanem gyakorlati síkon is biztosított legyen.

Végezetül a széles nyilvánosságot különösen fontosnak tartjuk azért is, hogy az ítélettel kapcsolatos társadalmi elvárások idejekorán megfogalmazódhassanak, és az igazságügyi miniszter ne csak utólag, a jogerőre emelkedést követően tudja azokat képviselni, hanem már az eljárás során is.

 

Tisztelt Elnök Asszony!

Az Országos Bírósági Hivatal honlapján megtalálható tájékoztatás szerint „…aggodalomra nincs ok: a kijelölés csak a bírósági eljárás időtartamát, s nem a tényleges bírói döntést befolyásolja.” Mi azonban úgy látjuk, hogy míg semmi garancia nincs az eljárás gyorsítására, önmagában a kijelölés, illetve annak fentebb részletezett következményei jelentősen csorbíthatják a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jogot - s ily módon bizony alapvetően befolyásolhatják a tényleges bírói döntést is.

Meggyőződésünk, hogy ebben a büntetőeljárásban a politika már eddig is sokkal nagyobb súllyal volt jelen az egészségesnél. Bizonyosságot nyert az is, hogy az eljáró hatóságok már eddig is sok esetben törvényellenesen jártak el. Dokumentált tény, hogy a nyomozást végző Központi Nyomozó Főügyészség eljárása során számos jogszabályt megsértett, s a vádat is a törvényes határidőt követően emelte. A Fővárosi Bíróság jogerős döntése szerint egyes gyanúsítottak úgy töltöttek 109 napot előzetes letartóztatásban, hogy annak törvényes feltételei egyetlen percig sem álltak fenn. Egyértelmű az is, hogy az iratbetekintés megtagadásával a Fővárosi Törvényszék jelenleg is súlyosan sérti a vádlottak jogait.

Nem szeretnénk, ha az eljárás érdemi bírósági szakára e tekintetben a gyanú legkisebb árnyéka is vetődne – akár közvetlenül a kijelölő döntés, akár az eljárási szabályok megsértése, akár a nyilvánosság korlátozása, akár a vádlottak védekezésének megnehezítése miatt. Ez senkinek: nekünk, Önnek és a bírói szervezetnek sem lehet érdeke.

Ezért kérjük Önt, hogy a Fővárosi Törvényszék túlterheltségét más módon próbálja csökkenteni, s jelen ügyben a kijelölési indítványnak ne adjon helyt.

Bízunk benne, hogy a döntés csak szándék kérdése, nem erőé.

 

 Üdvözlettel:

 

Budapest, 2012. augusztus 6.

 

 

             dr. Császy Zsolt                                       Markó Andrea                                              Tátrai Miklós

 

Eltűnt periratok: kinek az érdeke?

2012. augusztus 03.

Ha már az elmúlt két hétben az ügyészség és a bíróság egyaránt ismertette a sajtóban a sukorói vádirat, illetve a nyomozást megszüntető határozatok számukra fontos részeit, idejét éreztem annak, hogy magam is áttanulmányozzam az iratokat.

Mivel a büntetőeljárási törvény alapvető jogként rögzíti, hogy az ügy érintettjei a vádemelést követően bármikor korlátozás nélkül betekinthetnek az iratokba, sőt azokról másolatokat kérhetnek, ma reggel Dezső Antal ügyvéddel együtt ellátogattunk a Fővárosi Törvényszékre, és kértük az iratokat.

Nem kaptunk semmit sem.

A kezelőirodán azt mondták, hogy mivel a Törvényszék elnöke kérte Handó Tündétől, hogy másik eljáró bíróságra telepítse az ügyet, az akta nem náluk van, hanem talán a büntetőkollégium frissen kinevezett vezetőjének, Mikó Gergelynek a titkárságán. A kollégiumvezető szabadságon van, az akta fellelési helye a bíróság iktatórendszere alapján nem állapítható meg, feltehetően Handó Tündénél van.

Átballagtam hát az Országos Bírósági Hivatalba, hogy ott nézhessem meg az iratokat. A készséges hölgyektől kapott tájékoztatás szerint azok biztos nem lehetnek náluk, mert ők csak az ügy áthelyezésre vonatkozó indítványt kapják meg, a vádiratot és más dokumentumokat nem.

Itt viszont a köt bezárult. Mivel az eljáró bíróság kijelölésének jogerőre emelkedéséig akár egy hónap is eltelhet, ezek szerint az iratokat, köztük a vádiratot a vádlottak nem olvashatják.

Ez az eljárás - akár szándékosságból, akár szerencsétlenkedésből alakult is így - súlyosan törvénysértő. Bár a per tárgyalása még el sem kezdődött, a bíróság, a magyar bírósági rendszer máris kompromittálódott ebben a kirakatügyben. Ez kinek az érdeke?

És hol van még Handó Tünde döntése...

Baráti szívesség vagy fideszes belharc?

2012. július 31.

A jelek szerint komoly kritikákat kapott és bizalomvesztést szenvedett el a Fidesz fontos köreiben VALAKI, akinek kimagasló szerepe volt-van a Sukoró-ügyben. A dolog kétesélyes.

A Magyar Nemzet a múlt hétfőn terjedelmes interjút közölt Bártfai Beatrix-szal, a Sukoró-ügy pereiben az államot képviselő jogásszal. Őróla már sokan sok helyen megírták, hogy mind saját, mind férje jogán igencsak élvezi a Fidesz bizalmát. Férjével közös ügyvédi irodája az előző és a mostani Orbán-kormány alatt is milliárdos állami megbízásokhoz jutott, s az irodának nevét kölcsönző férj, Sárhegyi Zoltán a Fidesz delegáltja az Országos Választási Bizottságban. Az is régen napvilágot látott, hogy az ügyvédnőt üzleti szálak kötik a Magyar Nemzet egyik tulajdonosához, a miniszterelnökkel is közeli kapcsolatban álló Töröcskei Istvánhoz.

Az interjúban elhangzik pár csúsztatás, de ezen most lépjünk túl. Még az sem túl érdekes, hogy az ügyvédnő hosszan magyarázza, miért nincs köze a büntetőpernek a polgárihoz - holott magatartása végig azt látszott célozni, hogy a polgári perben "nyerje meg" a büntetőt; ez nem sikerült, s most gyorsan szerepet váltott, hát van ilyen. (Mostani álláspontját persze gyengíti az is, hogy a polgári ítéletet annak kézhezvétele után egy bájos kísérőlevéllel ő maga postázta az ügyészségnek...)

A valódi csemege azonban az, amit Gyurcsány gyanúsításának megszüntetése miatt Polt Péterről állít: "a legfőbb ügyész vagy nem ugyanazt az ítéletet olvasta, vagy tévesen értelmezte".

Ilyen durván, ilyen egyértelműen jobboldali személy még nem jelentette ki: az ügyben nem az eljáró ügyész, hanem Polt Péter döntött.

Másrészt ilyen durván, ilyen egyértelműen jobboldalhoz kötődő személy még nem hülyézte le a főügyészt. Főleg nem kormánypárti lapban.

A kérdés már csak az: a rosszul végzett munka miatt csúnyán lebaltázott ügyvédnek adott magyarázkodási  lehetőséget barátilag Töröcskei, vagy a bizalmi ügyvéddel küldött a Fidesz felettébb durva figyelmeztetést Poltnak. Egy biztos: megy a körbemutogatás a látványos blama miatt. S ez már önmagában is szemet gyönyörködtető.

Kész a vádirat, lesz koncepciós per Magyarországon

2012. július 20.

Ma bejelentette az ügyészség, hogy hetekkel a törvényes határidő után benyújtotta a vádiratot a sukorói ügyben.

A jelek szerint az semmiben sem különbözik a 2 évvel ezelőtti gyanúsítástól, vagyis a nagy nekiveselkedésnek nem sok eredménye lett. Gyurcsány Ferenc megvádolását végül nem merték bevállalni, hiszen az a koncepciós per nyilván nemzetközi érdeklődést is kiváltott volna - fővádlott híján viszont sokkal kisebb lesz a törvénytelen eljárás visszhangja.

Így viszont felettébb érdekes maga a vád. Nincs ugyanis sem bűnszövetség, sem csoportos elkövetés, sem felbujtó. Vagyis az ügyészek szerint  Markó, Császy, az értékbecslő és én egymástól függetlenül, nem összebeszélve, bármiféle motiváció nélkül úgy döntöttünk, hogy keresünk valami hűtlen kezelni valót - és láss csodát, mindannyian a sukorói telekcserét választottuk ki. Aztán - továbbra sem tudva egymás ordas szándékáról - ki-ki meg is valósította a  gaztettet, s a külön-külön gaztettekből lett a sukorói ügy.

Bár a vád szövege még nem ismert, de az ügyészségi közlemény és az eddig ismert koncepciók szerint nagyjából a következő lehet:

Fehérvári Zsolt értékbecslő elhatározta, hogy az állam kárára meghamisít egy értékbecslést, mert csak.

Császy Zsolt, az értékbecslés megrendelője elhatározza, hogy hamis adatokat ad meg az értékbecslőnek, aki így az állam számára hátrányos értékbecslést fog készíteni.

Császy nem vette észre Fehérvári akcióját, és Fehérvári sem vette észre, hogy őt Császy megvezette.Elkészül az értékbecslés, melyet Császy és Fehérvári egymástól függetlenül meghamisított, illetve manipulált.  

Tátrai megkapja az előterjesztést, s annak részeként az értékbecslést is - nem tudván, hogy azt a két úr már preparálta. Bár erre utaló iratot nem kapott, és ilyet senki sem mondott neki, ő magától rá kellett jöjjön, hogy az értékbecslés rossz, és kár fog keletkezni. De ez nem érdekelte, döntött, mert csak.

A Vagyontanács tagjai közül Markó Andrea - abból következően, hogy ismerte a részletes beruházási szándékot - szintén fel kellett ismerje, hogy az értékbecslés valótlan tartalmú, de úgy döntött, inkább bűnözni fog, és elfogadja azt.

A Vagyontanács többi tagja - mert a majdani beruházást nem ismerte - nem is jöhetett rá, hogy a telek nem annyit ér. Szintúgy nem jöhettek rá az előterjesztést készítő, azokat szignójukkal jegyző munkatársak sem. Csak Tátrai és Markó, de ők viszont biztosan rá is jöttek, szándékuk viszont nem a korrekt döntés, hanem a károkozás volt.

Hát akinek ez logikus, annak fizetek egy kört az ügyészségi kantinban...

Nem kétséges tehát, amit eddig is állítottunk: koncepciós eljárásról, koncepciós vádról van szó.

Az ügyészség az eljárás során számos alkalommal sértette meg az eljárási szabályokat s a gyanúsítottak jogait - ezeket rendre a fejükre fogjuk olvasni a tárgyaláson.

S a fejükre fogjuk olvasni az iratok és a vallomások manipulálását, a tanúk befolyásolását, az indokolatlan letartóztatásokat, a közvélemény tudatos megtévesztését, és még nagyon sok mindent. A per főként erről fog szólni - merthogy a képtelen vád ellen nem kell sokat védekezni.

Az egyetlen izgalmas kérdés, hogy a kormánynak a per elhúzása, vagy a gyors és relatíve csendes lezárása áll-e politikai érdekében. Ha ugyanis az elhúzás, akkor az ügyészek a 150 tanú (közülük kb. 120 semmiről sem tud) meghallgatását indítványozza, és a tárgyalás a Fővárosi Törvényszéken marad - így garantáltan nem buknak bele a választások előtt. Ha a gyors és csendes lezárás, akkor Handó Tünde vidékre viszi a tárgyalást, és beérik majd kevés tanú meghallgatásával. Meglátjuk. Így is, úgy is látványos blama lesz. 

Fazekas Géza: nem tudjuk mink van, de bizonyítja a bűnt

2012. július 20.

Megvan a sajátos bája annak, mikor egy nyomozásról előbb kerülnek információk a sajtóhoz, mint az érintettekhez. Különösen akkor, ha a formalitásokra sem ügyelve nem is "kiszivárog" a hír, hanem maga az ügyészség nyilatkozik.

Ma, amikor a két hete lejárt vádemelési határidő miatt már mindenki számára egyértelmű a fiaskó a Sukoró-ügyben, s mindenki kedvenc szóvivőnket, Fazekas Gézát kérdezi, ő inkább másról beszél. Újra bedobta a gumicsontot, a moszkvai kereskedelmi kirendeltség ügyét.

A Magyar Nemzetnek (ki másnak?) adott interjújában azt mondta: sok iratot kaptak az orosz hatóságoktól. A lap szerint "miután a nyomozó hatóság megismeri az információink szerint többkötetnyi orosz nyelvű irat tartalmát, újabb bűncselekmények elkövetésével a már eljárás alatt álló terhelteket, illetve újabb személyeket is gyanúsítottként hallgathatnak ki a Gyurcsány-kormány hivatali ideje alatt lebonyolított ügylet miatt." 

Különösebb szövegelemzés nélkül két dolog világos:

- még nem ismerik az iratok tartalmát,

- de azok alapot adnak gyanúsításokra

Nyomozásra igazából nincs is szükség, elítélés lesz, mert kétharmad van. Bár ez az ötvenes években is így volt, de legalább nem állítottak ki senkit, hogy be is jelentse...

A szóvivő azt is mondta, hogy az iratok megerősítik az eddig közölt gyanúsításokat. És már önmagában ez a mondat is hiteltelenné teszi mind a nyilatkozatot, mind az egész eljárást. A jelenlegi gyanúsítások ugyanis hűtlen kezelésről szólnak. Ennek pedig ugye számos kritériuma van (kellene legyen):

- legyen kár, vagyis az ingatlan érjen többet, mint amit az eladáskor elfogadott orosz értékbecslés tartalmazott:  ha viszont az oroszok ezt így gondolnák, meg kellett volna gyanúsítsák a kinti értékbecslőt

- legyen kötelességszegés - ezt azonban a magyar szereplők csak Magyarországon tudták elkövetni, erre az oroszoknak nem lehet adatuk

- legyen szándékos a károkozás - erre vonatkozóan az orosz ügyészségnek legfeljebb akkor lehetne adata, ha jogellenesen gyűjtött volna információkat a magyar nagykövetről, ilyet meg nyilván nem tettek. 

Akkor meg mit erősít a micsoda?

Arról persze a derék újságíró nem kérdez, a derék szóvivő meg nem beszél, hogy jelenleg nincs is olyan értékbecslés az ügyészség birtokában, amely a bárkivel szembeni gyanút megalapozná. Ugyanis maga Keresztes főügyész ismerte el, hogy a meglévő becslésük problémás, az új meg még nem készült el. De a fentiek fényében arra már sincs is szükség.

Budainak papírja van róla: hazudott

2012. július 17.

Ma reggeli - még nem jogerős - ítéletében a Fővárosi Törvényszék nyilvános bocsánatkérésre és kártérítés fizetésére kötelezte Budai Gyulát a Bábolnai ügyben. A bíróság kimondta: minden alapot nélkülöznek Budai azon állításai, miszerint 365 millió forint közpénz az én, vagy bármely ismerősöm magánszámlájára került volna.

Az állami Bábolna Ménesbirtok Kft. és a szintén állami Bábolna Zrt. közötti ügylet során átutalt 365 millió forintot a Bábolna Zrt. törvényesen, a felszámolás céljaira, így elsősorban a dolgozók végkielégítésére költötte el. Ítéletével a bíróság azt is megállapította, hogy az átutalt összegből egyetlen fillér sem került sem hozzám, sem hozzám közel álló személy bankszámlájára; sem nekem, sem valamely, hozzám közel álló személynek semmilyen előnye sem származott a tranzakcióból.

Mindezek alapján a bíróság Budait kötelezte arra, hogy az m1 és a tv2 esti hírműsorában saját költségén megjelentetett közleményben kérjen tőlem bocsánatot, és fizessen nem vagyoni kártérítést.

A bábolnai ügyet Budai több alkalommal az elszámoltatás legkonkrétabb "eredményének" nevezte - azonban az általa tett feljelentés alapján indult büntetőügyben július 5-én a bíróság mondta ki, hogy nem történt bűncselekmény, most pedig szintén a bíróság mondta ki, hogy a kormánybiztos hazudott.

Sukoró: törvényt sért az ügyészség, de megteheti

2012. július 09.

A Sukoró-ügyben a nyomozást április 7-én zárta le az ügyészség.

A Büntetőeljárásról szóló törvény szerint 

"216. §(1) Az ügyész, ha a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekményt maga végezte, ennek megtörténte után, ha pedig azt a nyomozó hatóság végezte, az iratok hozzá érkezését követő harminc napon belül az ügy iratait megvizsgálja, és ennek eredményéhez képest...

    c) a nyomozást megszüntetheti,

... e) vádat emel

... (3) Az (1) bekezdésben megjelölt határidőt az ügyészség vezetője kivételes esetben harminc nappal meghosszabbíthatja. Nagy terjedelmű ügyben az ügyészség vezetőjének javaslatára a felettes ügyész kivételesen ennél hosszabb – legfeljebb kilencven napos – határidőt is engedélyezhet. "

Ez a határidő - akárhogy is számítjuk - legkésőbb július 8-án letelt.

Megint csak a büntetőeljárási törvényt idézve:

"231. § (1) A bíróság a vádindítványt elfogadja, ha elutasításának nincs helye.

(2) A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha

d) a vád nem törvényes [2. § (2) bek.], vagy a vádindítvány nem tartalmazza a 230. § (2) bekezdésében foglaltakat."

Ugyanakkor paradox módon a vád törvényességének nem feltétele, hogy a vádemelésre a törvényes határidőben kerüljön sor:

"2.§ (2) Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi."

Tehát mindebből az következik, hogy a bíróság az eljárási szabályok megsértése miatt nem utasíthatja el a vádat. Ennek az újabb eljárási törvénysértésnek tehát semmiféle szankciója nincs. A törvény előtt mindenki egyenlő, de az ügyészség a törvény felett áll. Bármit megtehet, nincs következménye.

Talán az egész eljárás inverz-mottója lehetne, de álljon most itt az Ügyészségről szóló törvény 1.§-ának (2) bekezdése: 

(2) Az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket. A jogszabályok megsértése esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség érdekében. Ha törvény másként nem rendelkezik, fellépésre akkor köteles, ha a törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv az Alaptörvényben, valamint törvényben és más jogszabályban vagy közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott kötelezettsége ellenére a szükséges intézkedést nem teszi meg, vagy ha a törvénysértésből eredő jogsérelem elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség.

Szóval segítség, ügyészt ide! 

Bábolnai ítélet: alapos bíró, cinikus ügyész

2012. július 09.

A Tatabányai Törvényszék ítélete szerint minden, ami a bábolnai ügyben történt, nemcsak nem bűncselekmény, de törvényes és szabályos is. Mind a felszámoló, mind a ménes vezetője, mind én egy gazdasági kényszerhelyzetben, munkaköri kötelezettségeink betartásával, az általunk vezetett cég érdekei szerint, és az  állami vagyon védelme érdekében cselekedtünk. A bíróság szerint nem utasítottam senkit a szerződés aláírására - de ez mindegy is, mert a szerződés nem okozott kárt, sőt hasznot hajtott.

Mindez éles ellentétben áll nemcsak Budai bugyutaságaival, hanem a feljelentésben foglaltakat mantraként ismétlő ügyészségi állításokkal. A vádat képviselő ügyész már november végén elkotyogta: kész a vádbeszéd. Nem zavarta sem az, ami addig elhangzott, sem az, hogy még vagy 10 tanú meghallgatása volt hátra - és hát nem tudhatta, mit fognak mondani.

A derék ügyésznő az ítélethirdetés előtti beszédében valóban ugyanazt olvasta fel, mint ami a vádiratban szerepelt. Annak ellenére, hogy a több, mint 30 meghallgatott tanú, a mintegy 90 órányi vallomás, és a tárgyi bizonyítékok is egyértelműen cáfolták őt. Mindez nem zavarta abban, hogy a koncepciójába illő egy-egy mondatot kiragadjon a vallomásokból, néhányat hazudjon, majd letöltendő börtönbüntetést kérjen ránk.

A bíróság ezzel szemben alaposan tanulmányozta a jogi hátteret, és a vallomásokat is. Mindenben a védelem álláspontját látta bizonyítottnak, egyetlen dolog kivételével: szerinte az adatok arra utalnak, hogy én ismeretem előzetesen a megállapodást. Ezzel továbbra is vitatkozom, szerintem a bizonyítékok egyértelműen mutatják, hogy nem - de végül is ez mindegy.

A bíró maga is értetlenségét fejezte ki, hogy az év gazdasági folyamataiból kiragadott esemény, a körülmények vizsgálata és a következmények elemzése nélkül hogyan lehetett a vizsgálat és a vád tárgya. Csak egy példa ennek illusztrálására: a vád szerint a 365 millió értékű szerződés meghatározó súllyal játszott szerepet abban, hogy a cég eredménye az üzleti terv-hez képest 430 millióval rosszabb lett. Azt meg nem nézik, hogy a terményárak összeomlása miatt a búza-kukorica készletet 460 millióval olcsóbban lehetett csak eladni, mint a tervben. Vagyis a világpiac összeomlása nélkül nem lett volna veszteség, sőt.

Alapvető különbség volt a bíró és az ügyész között abban is, hogy a jogszabályi hátteret milyen mélységig vizsgálták. Az ügyész addig, hogy az uniós támogatások kifizetését közvetlenül szabályozó rendeletekben van-e megállapodási kötelezettség. Azt állította: nincs. Ebben sem állított igazat, mert 3-ból 2 jogcím tekintetében van. A bíró azonban sokkal alaposabb volt. Azt is megnézte, hogy a háttér-jogszabályok alapján mi lett volna a következménye annak, ha nincs megállapodás. És kiderült: az, hogy a ménes a 3. jogcím esetén sem jut hozzá a pénzhez.

Elismerésemet kell kifejeznem a bírónak. Nem önmagában a döntés, és nem önmagában a bátorsága miatt. Hanem azért, mert kizárólag szakmai szempontokat vizsgált, és alaposan. Nem egyes eseményeket, vagy kiragadott mondatokat, hanem összefüggéseket, és komplett vallomásokat.

Pedig nagyon megijedtem, mikor a Handó-korszak hajnalán, január elején az ügyet elkezdő bíró eltűnt a színről, és a frissen a megyei bíróságra került úr kapta az ügyet. A miérteket a neten kerestem, s a google csak egyetlen hír kapcsán dobta ki a nevét: a szoci kormány alatt felmentette hűtlen kezelés vádja alól a tatabányai Fidesz frakcióvezetőjét. Na, ez tuti politikai kinevezett - gondoltam. Aztán elolvastam azt az ítéletet, és úgy láttam, ez egy korrekt és rendszerben gondolkodó pasi. A vád alapján ugyanis csak felmentő ítéletet lehetett hozni. Szóval élt a remény, hogy most is korrekt döntés fog születni, és íme.

Hasonló korrektség a tárgyalás másik állami szereplőjéről nem mondható el. Az ügyészi hozzáállást, szakmaiságot és mentalitást jól mutatták már a nyomozás körülményei is. Maga Budai adott arról tájékoztatást, hogy a meggyanúsításomra ügyészi utasításra - vagyis nem a rendőrség szakmai nekibuzdulása miatt - került sor. A vádban nekem felrótt szerepre semmilyen bizonyíték a nyomozás során nem volt. A bíróságon aztán előkerült a Ménesbirtok vezetőjének naplója, melybe feljegyezte telefonbeszélgetésünket. Az ő akkori naplójegyzete szerint a következőket mondtam: "Hallgatom, igazgató úr, mi a problémája? ... Nem dönthetek Ön helyett, nincs hatásköröm." Ez sem zavarta az ügyésznőt abban, hogy még az ítélet előtt is azt állítsa, utasítást adtam. Biztos ekkor sem figyelt, mert a tárgyaláson időnként Metropol újságot olvasott.

A hölgy mentalitását jól jelzi három momentum. 

  • Szóval most, a perbeszédek és az utolsó szó jogán tett vallomások után a bíró az ítélethirdetésig szünetet rendelt el. Ügyész: Milyen hosszú lesz a szünet? Bíró: 15 perc, negyed egykor folytatjuk. Ügyész: Akkor ebéd nem fér bele? ...
  • Az ítélet előtti napon a bíró kérdéseket tett fel a legfontosabb tanúnak, az agrártámogatási hatóság igazgatójának. A bíró kérdése közben az ügyész hangosan beszólt: De hát ez hülyeség! Az ügyészi szerepfelfogásba ezek szerint a bíró lehülyézése is belefér.
  • Egy régebbi tárgyalás elején a felek azt egyeztették, hogy aznap hány óráig folyjon a tárgyalás (az egyik vádlott és ügyvédje szekszárdi, a másik budapesti, a tárgyalás ugye Tatabányán). Az ügyész válasza a bírói kérdésre: "Hát, nekem fél 5-ig tart a munkaidőm." ...

Csak, tetszik tudni, a vádlottak meg 2 éve viszik minden nap haza és adják át gyerekeiknek a koncepciós eljárással, az ügyészi szakszerűtlenséggel és gátlástalansággal, az egzisztenciális problémákkal, a tervezhetetlen jövővel kapcsolatos indulataikat és félelmeiket.

És még legalább fél évig fogják is, mert, ugye, fellebbezni tetszett.

Bábolna-ügy: csütörtökön ítélet

2012. július 05.

Ma reggel elhangzanak a perbeszédek, délután megszületik az ítélet a Bábolna-ügyben.

Több, mint 3 éve tett feljelentést Budai és Medgyasszay László, arra hivatkozva, hogy két állami cég, a felszámolás sorsára jutott Bábolna Zrt. és a Bábolna Ménesbirtok között létrejött megállapodás miatt a magyar államot kár érte. Budai később azt is állította, hogy a Ménesbirtok által a Bábolna Zrt.-nek fizetett 365 millió forint végül az én bankszámlámra került. Már a nyomozás során kiderült, hogy mindkét állítás nyilvánvaló marhaság.

Az ügyészség azonban úgy találta, hogy bűncselekmény mégis történt: ha az államot nem is érte kár, a Ménesbirtokot igen, mert feleslegesen fizetett - és "természetesen" a Ménesbirtok ügyvezetője szánt szándékkal kötött rossz, felesleges szerződést, és szándékosan okozott kárt a cégnek. És mivel az ügyvezető velem is beszélt a szerződésről, nyilván én voltam az, aki őt felbujtotta a bűncselekmény elkövetésére.

A nyomozás, és a vádemelés is tragikusan gyenge színvonalú volt: sem a tanúvallomásokat, sem az okirati bizonyítékokat, sem a jogszabályokat nem vették figyelembe.

Egyetlen adat sem támasztja alá, hogy a Ménesbirtok vezetője kárt akart volna okozni. Egyetlen adat sem támasztja alá, hogy én kárt akartam volna okozni. Egyetlen adat sem támasztja alá, hogy én előzetesen ismertem volna a vitatott megállapodást. De a legfontosabb: egyetlen adat sem támasztja alá, hogy kár keletkezett.

Az ügyészség úgy gondolja, hogy a mezőgazdasági munkák tekintetében a mintegy 13 ezer hektáron egymást váltó  2 cég között semmilyen megállapodás nem kellett ahhoz, hogy a 415 millió forintnyi uniós támogatást a Ménesbirtok 2008-ban megkapja. Csakhogy jogszabályok egyértelműek:

  • a top-up támogatás a földtől elválasztott vagyoni értékű jog, adásvételi szerződéssel ruházható át
  • az agrárkörnyezetvédelmi támogatás átadása-átvétele a területtel és a vállalt kötelezettségekkel együttesen, a két fél által aláírt nyilatkozat alapján történhet
  • a területalapú SAPS támogatás pedig akkor jár, ha a Ménesbirtoknak, ha a Bábolna lemond saját igényéről, és írásban nyilatkozik arról: elfogadja, hogy az állam elvette tőle a földet, és másnak adta.

Mindezt persze a nyomozás során fel kellett volna ismerni - ha megnézik a jogszabályokat. De ha nem nézik meg, legalább el kellett volna olvasni a meghallgatott tanúk közül a támogatásokért felelős hatóság vezetőinek vallomásait: ők ugyanezt mondták el. De az ügyészséget persze ez sem zavarta.

A hatósági vezetők korábbi vallomásaikat tegnap a bíróságon is megerősítették. Egyértelműen kijelentették, hogy megállapodás nélkül a Ménesbirtok nem kapott volna egy fillért sem.

Az egy másik kérdés, hogy a Bábolna felszámolója akár ingyen is adhatta volna a jogokat. Csakhogy őt a csődtörvény kötelezi arra, hogy a hitelezők érdekeit védje, és semmit ne adjon ingyen. Hát megkérte az árát -olyan árat, mely jogilag és közgazdaságilag teljesen alátámasztott. De ennél többet is tett.

Már a rendőrségen, majd a bíróságon is több alkalommal elmondta, hogy ő megfenyegette a Ménesbirtok vezetőjét: ha nincs megállapodás, nem csak a támogatásoktól üti el, de nem adja neki bérbe azokat az embereket és gépeket sem, akik számára művelhetnék a földeket. Ha leáll a művelés, a Ménesbirtok elesik a betakarítás 1500 millió forintos árbevételétől, tehát óriási pénzügyi kár keletkezik.

A Ménesbirtok vezetője tehát helyesen cselekedett: megállapodott, s ezzel nemhogy kármentést végzett, de többletbevételhez juttatta a céget.

Egy dologban hibázott nagyot: a védekezési stratégiában. Mert amíg a nyomozás során korrekt vallomásokat tett, a vádemelés után már nem. Az én meggyanúsításom után Budai a sajtóban azt nyilatkozta, hogy a megállapodást a Ménesbirtok vezetője az én utasításomra írta alá. Ezzel vádolt meg az ügyészség is. Más kérdés, hogy a kihallgatott személyek közül ezt senki nem mondta. A Ménesbirtok vezetője sem. De az ügyészséget ez sem tántorította el attól, hogy Budai kottájából dolgozzon.

És - ahogy lenni szokott - Mezei László megértette az idők szavát. A vádemelést követően - saját állítása szerint - 2 alkalommal is találkozott a feljelentő Budaival, majd az első bírósági tárgyaláson már azt vallotta: utasítottam. Hát ezért ülök több, mint egy éve a vádlottak padján.

A bírósági bizonyítás alapján ma reggel az ügyésznek ejtenie kell a vádat. De nyilván nem fogja, nyilván nem engedik neki. Végig kell játszani ezt a mocskos és hazug játékot - ami emberek bőrére megy. A báb nem hagyhatja abba a bábos akarata nélkül. Olyan csak a mesében van - ez meg a magyar valóság.

 

Az ügyész segítőjének szerepében: az Ítélőtábla

2012. július 02.

A büntetőeljárás jelenlegi szakaszát hivatalosan úgy hívják: vádelőkészítés. Érdemes hát megemlékeznünk azokról is, akik az ügyészeken kívül a nevüket adták az esetleges vád megalapozásához. S ebben a körben kiemelt helye van a Fővárosi Ítélőtábla a polgári eljárásban döntést hozó tanácsának, s ennek élén a frissen kinevezett kollégiumvezetőnek, Szabó Klárának.

Elöljáróban: hiszek abban, és helyesnek tartom, hogy a bizonyítékokat a bíróság mérlegeléssel értékeli. A mérlegelés lehetőséget ad a hibákra, és óhatatlanul tartalmaz szubjektív elemeket is. Nem is feltétlenül érzelmi tekintetben; de a különböző emberek másként gondolkodnak: ki-ki mást tart fontosnak, ki-ki mást tart hitelesnek. Ezzel nincs is baj mindaddig, amíg a szubjektum nem torzítja az ítélet egészének objektivitását, s nem valami érdekében alkalmazzák.

Mint korábban írtam, a büntetőeljárás gyanúsítottjainak még nem érdeke a polgári ítélet ízekre szedése - de sor fog rá kerülni. Azonban nem tudom megállni, hogy két látványos elemét, melyek alapvetően befolyásolhatják a vádról szóló döntést, már most bemutassam.

I.

Az 1. fokú bíróság 4 oldalon indokolja, miért jutott arra a megállapításra, hogy: "65. Ugyanakkor a befektetés megvalósítására nézve kötelezettségvállalás a miniszterelnök, a Kormány részéről nem történt. 66. A találkozó során nem hangzott el a résztvevők részéről, hogy a befektetők bármilyen okból, így a konkurencia miatt a versenyeztetést el kívánták kerülni."

Ez ugye alapvetően keresztbe veri a Gyurcsány elleni gyanúsítást, mely valahogy úgy szól, hogy a hivatali visszaélést azzal követte el, hogy az MNV döntési jogkörének tényleges elvonásával utasítást adott arra, hogy a sukorói ingatlan - jogtalan előnyként - versenyeztetés nélkül megszerezhessék.

De jött a másodfokú bíróság, és úgy döntött: az ítéletből "mellőzi ... a 65-66. pontot, mint az ügyben jelentőséggel nem bíró körülményeket." Ez különösen annak fényében gyönyörű, hogy ugyanezen ítélet számos helyen azt állítja, hogy pl. "Az egész eljárás tehát annak érdekében folyt, hogy az alperes a sukorói ingatlanokat a beruházás céljára megszerezhesse."  De sebaj, a Gyurcsány elleni vádemelés formai akadályai elhárultak.

II.

Az első fokú bíróság 7 tanú egybehangzó vallomása alapján, eltérő adat hiányában arra jutott, hogy a Vagyontanács ülésén "Olyan tájékoztatás Markó Andrea részéről, mely szerint a befektetők a konkurenciát el kívánják kerülni, nem hangzott el."

Az Ítélőtábla fél mondatos indoklása szerint azonban ez kétségtelenül nem bizonyított tény, ezért szintén mellőzi az ítéletből. Ezzel a lépéssel egy fokkal könnyebben vádolhatók mindazok, akik a Vagyontanács ülésén részt vettek, és hallották az esetleg mégis elhangzott tájékoztatást...

Hangsúlyozom, minderről úgy döntött a bíróság, hogy semmilyen ellen-bizonyítási eljárást nem folytatott le. A már idézett részeket kihúzta, mert csak. 

De egyébként nem járt jobban Oszkó Péter sem. Az Ítélőtábla ugyanis szintén mint "nem bizonyított" tényeket kivette az ítélet azon részeit, melyek szerint "a pénzügyminiszter személyében az Állami Számvevőszék jelentéstervezetének ismeretében sem alakult ki az a meggyőződés, benne alapos kétely nem merült fel abban, hogy az albertirsa-pilisi ingatlanok csereszerződésben meghatározott forgalmi értéke lényegesen eltér azok tényleges értékétől.", "a pénzügyminiszterben nem alakult ki az a meggyőződés, hogy az értékeket komoly okból kétségbe vonhatná." Mindez pedig azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a Magyar Állam kártérítést kell fizessen a befektetőknek, vizsgálható lesz Oszkó szerepe is. Így, hogy a bíróság szerint lehet, hogy tudta, hogy rosszak az értékek, külön vizsgálható lesz, miért kötött szerződést mégis a kaszinóra. Ha már nem is a büntetőeljárásban, de egy újabb kártérítésiben.

Azt nem lehet mondani, hogy a fiúk nem gondolkodnának előre... 

Sukoró-ügy: döntés a legutolsó pillanatban

2012. július 02.

Ezen a héten jár le a végső határideje annak, hogy vádat emeljenek a sukorói ügyben. A nyomozás 39 hónapja indult, de láthatóan vannak homokszemek a gépezetben, ha az utolsó napokra is szüksége van az ügyészségnek. A hírek szerint a Legfőbb Ügyészségen is komoly belső viták vannak annak kapcsán, hogy szabad-e, lehet-e vádat emelni Gyurcsány ellen. Persze nem erkölcsi aggályok ezek, csak taktikaiak: miből jönnek ki kevésbé rosszul, illetve ki lesz a felelős a majdani felmentő ítélet miatt. Mert nem hiszem, hogy szakmailag kétségeik lehetnének a per kimenetelét illetően. Ugyanakkor azt sem hiszem, hogy a kormánypártok megengedhetnék maguknak (és Poltnak), hogy ne emeljenek vádat; ezen olyan típusú politikai racionalitást és stílusváltást jelentene, aminek nem látszanak a jelei. Különben is: ha elkezdődik a tárgyalás, akkor a jogerős döntés, de talán még az első fokú ítélet is bőven a választások után születik meg, tehát még egy kampányt végig lehet gyurcsányozni meg emúttnyócévezni. Ha viszont a volt miniszterelnök mégis kimarad a buliból, az azt jelenti, hogy nem volt utasítás, nem volt felbujtás a "törvénytelen" ügyletre. Így csak az történhetett, hogy pár közszolga gondolt egyet (ráadásul külön-külön gondolt egyet) és csak a hecc kedvéért tudatosan jól megkárosította a magyar államot, bár tudta, hogy börtönbe kerülhet miatta - e forgatókönyvet nem hiszem, díjazna bármilyen - akár kijelölt - bíróság.

A Központi Nyomozó Főügyészség mindenesetre mindent megtett annak érdekében, hogy az ügy valódi mozgatói berúghassák a gólt. Egyetlen gyanúsított egyetlen érdemi indítványát sem fogadták el újabb dokumentumok beszerzésére, tanúk meghallgatására, vagy szembesítésre. A 40 ezer oldal irat megismerésére néhány órát adtak. Bevárták a polgári per másodfokú ítéletét, s talán bevárják az én bábolnai ügyem első fokú ítéletét is. De nincs tovább: most már dönteni kell.

A felelősség nem kicsi. Aki a döntést aláírja, annak tudnia kell: az idő nem neki dolgozik - s ha nincs minden vádpont legalább látszólag alaposan alátámasztva, akkor a hivatali visszaélés bűncselekményének határán mozog. S ennek megtörténtét nem biztos, hogy a mostani megrendelők fogják majd elbírálni.

 

Budai tovább húzza az időt

2012. június 28.

Újabb tárgyalást tartott a Fővárosi Törvényszék a Budai Gyula ellen indított peremben. Sajnos a bíróság sajtóirodája nem tartotta közérdeklődésre számot tartó ügynek a Tátrai-Budai csatát, s nem szerepeltették a naptárban.

Ez annál inkább sajnálatos, mert Budai  ma szakított időt arra, hogy - kötött időtartamban, 1,5 óra erejéig - a bíróság rendelkezésére álljon. Elmondhatta volna, hogy milyen tények támasztják alá kijelentéseit, miszerint 365 millió forint közpénz részben-egészben az én zsebemben kötött ki. De hát nem mondott semmit. Felszólalása jórészt arról szólt, hogy az általam bemutatott politikai-jogi játszmák tekintetében a szerepét kisebbítse. E körben még hazugságtól sem riadt vissza: azt állította, hogy ő engem soha nem jelentett fel, mindig csak ismeretlen tettest, és hát az ügyészség rám gondolt... ehhez képest persze tavaly tavasszal büszkén jelentette be, hogy Császy kollégát és engem feljelentett a Fradi-ügyben. Na de ez a legkevesebb.

A Budai azt állította, hogy lefolytatott egy vizsgálatot, melynek megállapításai között szerepel, hogy a 365 milla hozzám került. A vizsgálati anyag a Miniszterelnökségen van, és hát persze titkos. Vagyis: az állítását az igazolja, hogy ő maga ezt már leírta, de senkinek sem mutathatja meg. Hűűű.

Persze ezzel az állítással megint kapitális hibát vétett, mert két eset lehet: 1. Hazudott a bíróságnak. 2. Megszegte hivatali kötelezettségeit - ha ugyanis hivatali működése alatt olyan infó jutott el hozzá - mely nyilván megalapozott volt, hiszen az állítólagos jelentésbe is bekerült - hogy én lenyúltam egy zsák pénzt, feljelentést kellett volna tennie. De nem tett.

A jó kormánybiztos láthatóan nem tudja az egyes odaszúrt mondatait és azok következményeit rendszerbe illeszteni. Duma van a végtelenségig, alapja meg a nagy semmi. De hát ez nem meglepetés.

Az ilyen ügyeket a bíróság 1, maximum 2 tárgyaláson el szokta dönteni. Ebben az ügyben ma volt a 4. tárgyalás - és nem az utolsó. Budai ugyanis újabb ötlettel állt elő, most akar még egy tanút meghallgatni. De ha ő maga nem tudott semmi konkrétat felhozni a mentségére, akkor egy tanú mit tudhat? Nyilván semmit. Mindenesetre a bíróság helyt adott a kérésnek, így lesz 5. tárgyalás is ebben a nagyon-nagyon szerteágazó és bonyolult ügyben. De legalább hamar, mert példátlanul rövid, szűk 3 hét múlvára tűzte ki a bíró az utolsó tárgyalást.

Szóval ítélet július 17-én.

Adatvédelmi hazudozás

2012. június 27.

Nemrégiben újabb érdekes levélváltásom volt a Központi Nyomozó Főügyészséggel. Az ügy előzménye, hogy a sukorói nyomozás során itthonról lefoglalt, általam is használt laptop adatai közül "elfelejtették" kiválogatni azokat az adatokat, melyek a nyomozással, de legalább az MNV-vel esetleg összefügghetnek - a majd' 2 év nyilván kevés volt erre -, s a winchester egész tartalmát a nyomozati iratok részévé tették. Ami nem csak azért bájos, mert a nyilvánvalóan kevéssé bizonyító erejű családi és céges dokumentumokban korlátok nélkül turkálhat az ügyészség a mai napig, hanem főleg azért, mert így azokat jogosult megismerni a bíróság, az MNV, az összes gyanúsított és az összes ügyvéd (meg persze a bármelyikük által megkeresett sajtótermék...). Sőt, még másolatot is kaphatnak. 

Mivel ez a mértékű visszaélés meggyőződésem szerint súlyosan sérti mind az én, mind a családtagjaim, mind a családi cégek jogait és érdekeit, az alábbi beadvánnyal fordultam az adatvédelmi hatósághoz: peterfalvilevel.doc A beadvánnyal egyidejűleg arról az ügyészséget is tájékoztattam - jó fej vagyok, legyen idejük önként cselekedni. S bár a winchesterem sokszorosítását és szétosztását leállították, a mellékelt levelet küldték válaszul: adatvedelmi level20120522.pdf

Ezzel nem csak az a baj, hogy láthatóan nem nagyon érdekli őket az eljárásuk tisztességtelensége és szakmaiatlansága. Még azon is túl lehet - némi sajnálkozással - lépni, hogy a törvényesség őreként fellépő ügyészség nem tud különbséget tenni az érdeksérelem és a jogsértés között. De ez a levél végtelenül hazug. Hazug azért, mert nyilván az volt a szándék, hogy az adatvédelmi hatóság eljárásában védjék a hátsójukat. S hazug azért, mert megtehetik, hogy azok legyenek. Ez az ügy is példázza, hogy ma Magyarországon az ügyészség felett semmilyen kontroll nincs: semmilyen jogszabály megszegésének, illetve be nem tartásának nincs következménye, ha azt az ügyészek követik el. A március 29-i posztban ismertettem egy hasonló esetet, amikor a Legfőbb Ügyészség állította egy hivatalos levélben, hogy a fehér: fekete. Reklamálni nem lehet, következmény nincs.

Az ügyészségnek küldött válaszom itt:peterfalvi_kovatsits.docx

Az ügyészség nem várt hiába

2012. június 14.

Tegnap megszületett az (egyelőre) jogerős ítélet a Sukoró-ügy polgári perében. A Fővárosi Ítélőtábla lényegében kidobta a Fejér Megyei Bíróság ítéletét, és teljesen újat gyártott.

Olyat, melynek célja és tartalma egyértelmű: a büntetőeljárás vádemelésének megalapozása. Nem véletlen hát, hogy lassan 3 hónapja húzódik a vádemelés: az első fokú ítélet indoklása porrá zúzta az ügyészség állításait - a mostani döntés viszont a gyanúsítások szövegét szajkózza. Magyarul: elkészült a vádirat. Ez az ítélet  koncepciós, szakszerűtlen, iratellenes és hazug. Botrányos, és egy tisztességes bírósághoz méltatlan.

Mielőtt a részleteket ismertetném, röviden a kiinduló helyzet:

1. A másodfokon eljáró bíróság nem folytat le új bizonyítást, kizárólag az első fokon keletkezett papírokból dolgozik. Bár a döntési joga a fellebbezések alapján nyílik meg, nincs azokhoz kötve, hanem az egész ítéletet megmásíthatja - a fellebbezéssel nem érintett részeket is. A tábla élt is ezzel a jogával.

2. Az eljárásban a felperes a Magyar Állam, az alperes Joav Blum. Mint azt már korábban megírtam, az állam 2010. őszétől arra játszott, hogy a perbeli magatartásával megágyazzon a büntetőpernek Ezzel persze közvetlenül Blum érdekeit szolgálja, akinek szintén az a célja, hogy a bíróság az állam hibáját állapítsa meg - ő ugyanis ekkor tarthat igényt kártérítésre. Nincs tehát senki, akinek az IGAZSÁG kiderítése lenne a célja, a felperes és alperes között valójában érdekazonosság van: az eljáró MNV hibájának, lehetőleg szándékos szabályszegésének kimondatása a bírósággal.

3. Mindez persze sérti a büntetőügy gyanúsítottjainak érdekeit. Közülük Császy Zsolt megkísérelt beavatkozóként, vagyis érintett félként részt venni a perben, annak érdekében, hogy ő is bizonyítási indítványokat tehessen. Kérelmét a bíróság elutasította. Első- és másodfokon is ugyanaz a bíró, illetve bírói tanács utasította el, mely magát az ügyet is tárgyalta, vagyis amely az ítélet megalapozottságáért, jogszerűségéért felelős volt.

És akkor a részletek:

A Fejér Megyei Bíróság a 2. pontban részletezett közös érdekeknek nem igazán megfelelő ítéletet hozott, s nem volt hajlandó kimondani semmi olyat, mely a büntetőperben felhasználható lenne, bár nem kellően bizonyított. A mostani döntés viszont csak ilyen elemeket tartalmaz. Példaként álljon itt egyetlen apróság, melynek semmi fontossága nincs, de a két bíróság közti szemlélet- és színvonalbeli különbséget jól mutatja:

-TÉNY: a parlamenti találkozó előtt a kabinetfőnököm küldött nekem egy felkészítőt email-en

- Fejér Megyei Bíróság: nincs adat arra, hogy az elküldött emailt Tátrai megkapta, megnyitotta és elolvasta volna

- Ítélőtábla: mivel az emailt elküldték, annak tartalmával Tátrai tisztában volt

Az ítélet tele van valótlan hivatkozásokkal és időrendi bukfencekkel, szövegkörnyezetből kiragadott félmondatokkal, valótlan jogszabályi hivatkozásokkal és téves szabályértelmezésekkel. Ezeket most nem veszem sorra - egyrészt rendkívül sokáig tartana, másrészt nem is volna taktikus: írják csak bele mindezt nyugodtan a vádiratba :) 

A bíróságnak már az alapállása is felettébb életszerű: szerintük az, hogy az MNV megvizsgált több jogi lehetőséget a cserekérelem rendezésére, már önmagában is disznóság. Jól el kellett volna utasítani, mert az első  verziója nem volt a jogszabályoknak megfelelő. Hogy ez miért szolgálta volna az állam üzleti érdekét, az rejtély. Az Ítélőtábla szerint a jogszerű megoldások keresése, a problémák megoldása nem az állam feladata.  

A bíróság boldogan leplezte le az összeesküvést abban is, hogy bizony-bizony az alkalmazott megoldás, a csere, a verseny elkerülését szolgálta. Ezzel feltalálták a spanyolviaszt, a csere lényegét: nem bárkitől kérek bármit, hanem konkrét valakitől konkrét valamit. De ez is baj, mert általában versenynek kellene lenni, tehát a verseny elkerülése nem szép dolog. Hogy benne van a csere is a törvényben? Mindegy... 

Az ítélet indokolásának vonalvezetése kristálytiszta:

- csak azért foglalkozott az MNV az üggyel, mert azt a beruházás segítése érdekében feladatul kapta

- az egész csere a beruházáshoz szükséges ingatlan biztosítása miatt, a beruházók érdekében történt

- a csere, mint tulajdonszerzési mód alkalmazása kizárólag a verseny elkerülését szolgálta

- a csere megalapozása érdekében az ingatlanok értékét közelítették egymáshoz 

Magyarul: visszaköszön a 2 évvel ezelőtti ügyészi gyanúsítások szövege: "a jogszabályok megkerülésével", "a szabályszerűség látszatát keltve", "az értékbecslések indokolatlan átdolgoztatása", stb.

Ezeket a kérdéseket a bíróság úgy nyitotta fel, hogy azokat fellebbezés nem érintette. De volt idejük, ráértek. Persze csak arra, hogy keressenek a koncepciót alátámasztó mondatokat a vallomásokban vagy más dokumentumokban - minden, ami más irányba mutat, nem érdekes. Külön figyelemreméltó, hogy a Tábla olyan kérdésekben is állást foglalt, melyekre egyáltalán nem folyt le bizonyítási eljárás, tehát nem volt perbeli adat - de neki volt véleménye, és azt fontosnak tartotta ítéletbe foglalni.

Így aztán a bíróság szerint minden ami dokumentált, ami nem dokumentált, ami ismert, ami nem ismert, ami logikus és ami nem az, csupán egyetlen céllal történt: hogy a befektetők ingatlanberuházási szándéka megvalósuljon. A logikai "hézagokat", lukakat a bíróság következtetéssel töltötte ki, melyek minden esetben azon alapultak, hogy "nyilvánvalóan" a sukorói megaberuházás érdekében járt el az MNV, mert ezt adták neki feladatul. Ezért a gaz MNV addig csűrte-csavarta a jogszabályokat, addig közelítgette egymáshoz az ingatlanok értékét, és azért nem alkalmazta a saját belső szabályait, hogy előálljon az a LÁTSZAT, hogy a csere jogszerű, bár mindenki tudta, hogy nem az.

Mindezt persze a valódi bizonyítékok nem támasztják alá, sőt cáfolják. Ha a bíróság meg akarta volna ismerni a büntetőeljárásban keletkezett iratokat, ha az MNV ezeket a bíróság elé tárta volna, akkor bizonyosan nem születhetett volna ilyen ítélet. Ha az Ítélőtábla csak egy kicsit komolyan veszi a jogot és saját magát, akkor sem.

De hát a célhoz kötöttség elve felülírt mindent: ez az ítélet követi az ügyészség logikáját, és megalapozza a vádemelést. Melynek lényege minden bizonnyal az lesz, hogy a Gyurcsány által kiadott feladatot az MNV olyannyira magáévá tette, hogy bár tudta, hogy jogot sért és kárt okoz, s ezért felelősségre vonható, mégis végrehajtotta. Hogy mindezt miért tette volna bárki? Hát csak.

Sukoró az ítélőtáblán - mi az állam érdeke?

2012. június 02.

Egy korábbi posztban már utaltam rá, hogy érdekes párhuzamosságok figyelhetők meg a büntetőeljárás és a polgári per, illetve a két ügyben az államot képviselő személyek magatartása között.

Most, az ítélethirdetés előtt talán megér egy külön tanulmányt az MNV, illetve az őt képviselő ügyvédi iroda szerepe.

2009. őszén a pénzügyminiszter arra hatalmazta fel, illetve utasította az MNV-t, hogy a csereszerződést feltűnő értékaránytalanság miatt támadja meg, de "a bírósági eljárás kezdeményezése és az eljárás lefolytatása során fokozottan ügyeljen arra, hogy a Magyar Állam vonatkozásában kártérítési felelősség ne kerüljön megállapításra, ennek érdekében körültekintően mutassa be, hogy az érvénytelenség Joav Blum érdekkörébe tartozó ok miatt áll fenn." - Mindez nem csak az állami vagyon védelme szempontjából logikus, de az egyetlen útja is volt a per elindításának. Ha ugyanis az érvénytelenségi ok az állam érdekkörébe tartozna, az MNV nem indíthatott volna keresetet. 

Az orbáni időkben azonban gyökeresen megváltozott az MNV, vagy legalábbis az őt több tízmillió forintért képviselő ***Sárhegyi és társai*** ügyvédi iroda álláspontja, s 2010. őszén újabb semmisségi okokkal egészítették ki a keresetet. Immár azt állították, hogy az MNV részéről a döntés és a szerződéskötés több ponton jogszabálysértő volt, ráadásul az MNV egyes vezetői szándékosan sértettek törvényt. Nincs tévedés, az MNV esetleges kárának kiküszöbölésére indított perben az MNV állítja azt, hogy szándékosan kötött törvénysértő megállapodást.

Az MNV ügyvédje tehát egyfajta önkéntes népügyészként eljárva, a megbízója érdekét tökéletesen figyelmen kívül hagyva egy célt képvisel a polgári eljárásban: hogy megágyazzon a büntetőpernek. Ezt célozta a már említett keresetmódosítás: ha ugyanis csak az értékbecslés lett volna a polgári per tárgya, nem tehetett volna fel tucatjával olyan kérdéseket, melyek a büntetőeljárásban relevánsak lehetnek. És hogy miért volt erre szükség? Mert a gyanúsítottnak az ügyészségen jogában áll hazudni, azonban ha ugyanazt a kérdést tanúként kapja a polgári perben, akkor már nincs. Az ügyészség és az MNV képviselője ezt a fura helyzetet próbálta kihasználni, és a szavahihetőséget aláásó (s így a bűnösséget közvetetten bizonyító) ellentmondásokat kerestek utólag is a két eljárásban tett vallomások között.

Ez persze ügyes húzás volt, de egyben igencsak tisztességtelen is. Ráadásul furcsa összefonódásokat mutat a nagyon független ügyészség és a kormányzat között - s ha majd bizonyíték is lesz rá, hogy a kérdések egy műhelyben készültek, az büntetőjogi következményekkel is kell járjon.

És még egyszer: egyáltalán nem szolgálta az MNV, s így a magyar állam érdekét. Bár az első fokon eljáró bíró jórészt megalapozatlannak találta az MNV keresetmódosításában szereplő okokat, egy ponton mégis részben igazat adott neki. Úgy találta ugyanis, hogy az MNV nevében a szerződésről döntő Vagyontanács egyik tagjának, Markó Andreának fontosabb volt a turisztikai beruházás, mint az útépítés. Mivel pedig a szerződésbe az útépítés került, az nem tükrözte a Vagyontanács valós akaratát, hiszen Markónak a sukorói beruházás lebegett a szeme előtt. Ha pedig a szerződés nem a felek valós akaratát tükrözi, vagyis színlelt, akkor semmis.

Biztos nagy volt a boldogság, hogy a büntetőügyben gyanúsított Markó Andinak legalább ezt a felelősségét megállapította a bíróság, de hát velem kapcsolatban nem mondott ilyet. Így aztán az MNV ügyvédje a másodfokú eljárásra beadott kérelmében oldalakon keresztül érvel amellett, hogy Tátrai Miklós is a kaszinót akarta, csak az utolsó pillanatban változtatta meg a koncepciót autópályára, hogy a jogszerűség látszatát fenntartsa - tehát ő is színlelt. 

Egyrészt - a polgári jogot egy kicsit félretéve - azt gondolom, hogy 4 év után bármibe bármit bele lehet magyarázni, főleg olyanokat, hogy kinek mi volt a fejében. De azért józan ésszel tök mindegy kellene legyen, hogy ki mire gondolt, miközben megnyomta a szavazógombot az előterjesztésre. (Ha elkalandozott, sokkal csúnyább dolgokra is gondolhatott, mint a kaszinó...) A kérdés az kellene legyen, a döntés jogszerű volt-e.

Persze az ügyvédi érvelés egyáltalán nem veszi figyelembe a büntetőügyben keletkezett iratokat, azokkal tökéletesen ellentétes. Azt állítja például, hogy egészen a július 30-i döntésig nem volt másról szó, mint a sukorói beruházás érdekében szükséges területcseréről. Csakhogy a tanúvallomások szerint én már május 21-én a Parlamentben is azt mondtam a munkatársaimtól kapott felkészítő alapján, hogy a kezdeményezett csere az államnak is érdekében állhat az autópálya-építés miatt. Ezt követően is csak azért tudtunk egyáltalán foglalkozni a kérelemmel, mert az az autópálya-építés miatt közérdeket szolgálhatott.

Sok kisebb hazugság van még, nem megyek most ezeken végig. De egyet még be kell mutatnom: az ügyvéd szerint nekem bizonyíthatóan tisztában kellett lennem azzal, hogy elég lett volna a Pest megyei ingatlanoknak az autópálya nyomvonalával érintett részét megszerezniEz hatalmas hazugság. A nyomozás során az MNV illetékes munkatársai egytől egyig azt vallották, hogy az autópálya-építésekhez az érintett ingatlanok teljes területét szokta megvenni az állam: hiszen a nyomvonal változhat, az építési terület sokkal nagyobb, mint a kész pálya területe, és a kész pálya mellett is védőövezetet szoktak kialakítani. A gyakorlat tehát az, hogy a kivitelezés befejezése után, a véglegesen megmaradó mezőgazdasági területek kerülnek új helyrajzi számra, és azokat az állam eladja, vagy maga hasznosítja. Magam is emlékszem számos olyan ügyre, amelyben a 2000-es évek elején befejeződött autópálya-építések melletti maradványterületek sorsát próbáltuk rendezni - 2008-ban! Bónusz kérdés: melyik ügyvédi iroda intézte az autópálya-építések területszerzéseit az állam számára 1,6 milliárd (!) forintos díjazásért 1998-2002 között? ***Sárhegyi és társai***

És hogy miért kellene az MNV-t képviselő ügyvédnek ismernie a nyomozás iratait? Alapesetben nem kellene. Csakhogy az MNV, mint a "bűnügy" sértettje bejelentkezett az ügyészséghez, s törvényes jogával élve megnevezte e nevében eljáró jogi képviselőt, aki a nyomozati iratokat is megkapta. Na ki volt az? Igen!!! ***Sárhegyi és társai***

Az első fokú bíróság már megállapította, hogy a szerződésben szereplő értékek az értékbecslés szakmai hiányosságai miatt nem voltak valósak - s a szerződést emiatt semmisnek nyilvánította.

Semmisnek nyilvánította továbbá Markó Andrea "színlelése" miatt is. Az állam érdekében eljárva ez utóbbi döntést az MNV-nek meg kellett volna fellebbeznie - hiszen az ő érdekkörében felmerült semmisség miatt  Joav Blum jó eséllyel tarthatna igényt kártérítésre. 

De nem fellebbezett, sőt, most az ügyvédnő még erősíteni is próbálja a színlelést, s az én fejemre is akarja húzni. Ezzel egy dolgot biztosan nem szolgál - az állam polgári jogi és anyagi érdekét.

Érdemes lesz megvizsgálni, hogy Fellegi Tamás visszavont-e Oszkó Péter 2009-es határozatát. Ha igen, és az MNV utasította az ügyvédjét erre a magatartásra, akkor szándékosan okoznak vagyoni hátrányt az államnak - a büntetőper sikere érdekében. Ha az eredeti határozat jelenleg is él, akkor az ügyvéd nem a megbízója érdekeit képviseli - s ezért etikai és persze anyagi felelősség is terhelheti. 

Persze csak akkor, ha nincs valahol leírva, hogy a lecsukásunk minden pénzt megér.

Sukoró az ítélőtáblán - feszült várakozás

2012. június 01.

Szerdán tartotta az első és egyetlen érdemi tárgyalást a Fővárosi Ítélőtábla a Sukoró-ügy polgári perében. Elmentem, mert kíváncsi voltam a hangulatra és az érvekre.

Tulajdonképpen minden csak formalitás volt, hiszen a bíróság felolvasta az első fokú döntést, az alperes Joav Blum képviselője felolvasta a fellebbezést, a felperes MNV képviselője felolvasta a fellebbezés ellen korábban már beadott érveit.

Egészen hihetetlen, hogy a per úgy zajlik, mintha nem lenne büntetőeljárás. Az első fokú ítélet óta ugyanis lezárták a nyomozást, megismerhető vált 43. kötetnyi irat, köztük majd 200 tanúvallomás. A felek azonban - különösen az államot képviselő MNV - erről nem vesznek tudomást. Érvelésükben egy csomó olyan dolgot hoznak fel, amiket a büntetőeljárásban a tanúk egybehangzóan és világosan cáfoltak. A helyzet a bíróságot sem érdekli: bár a büntetőeljáráshoz csatolták a polgári per tanúkihallgatási jegyzőkönyveit, ez fordítva nem történt meg. És már nem is fog, mert legközelebb, június 13-án ítéletet hirdetnek. Így aztán egy dolog biztos: a polgári per nem az ítélőtáblán ér véget - mert bármilyen ítélet lesz, az "új", nyomozati iratok perújításra adnak lehetőséget.

A bírói tanács nyilván nincs könnyű helyzetben. Emlékezetes, hogy az első fokú tárgyalása folyamán deklaráltan e per miatt több ponton módosította a parlament fideszes többsége az eljárási szabályokat. Ha valami nem jól alakult, hozzányúltak a törvényhez. Szegény bírónak nem kellett hosszan tájékozódnia a per állásának megfelelőségéről, elég volt a jogalkotást figyelnie. Most pedig - 2 hónappal a lezárt nyomozás után - még mindig nincs vádemelés. Aligha kétséges, hogy az ügyészség arra vár, legyen ítélet a polgári perben. Az első fokú döntés ugyanis keresztbe veri az eddigi gyanúsításokat. Ha az ítélet lényege nem változik meg, akkor szakmailag vállalhatatlan lesz a vád képviselete. Persze politikailag nyilván akkor sem...

Szóval nem lehet nem érezni a nyomást és a feszültséget. A bírói függetlenség eddig kiállta a próbát. Kérdés, hogy a Navracsics-féle "társadalmi elvárások"-nak meddig képes a bíróság ellenállni.

Budai megmondja, mikor zavarhatja őt a bíróság

2012. május 31.

a nol.hu cikke

Ma volt a Fővárosi Törvényszéken a Budai ellen indított perem 3. tárgyalása - legalábbis ha annak lehet nevezni. Nem csak Budai nem jött el, de még az ügyvédje sem. Így aztán ketten ücsörögtünk a bíróval a teremben, felvettük a jegyzőkönyvet és hazamentünk.

Bepereltük Fazekas Gézát

2012. május 15.

a kereset szövege

Sikerült áttanulmányozni a sukorói iratok egy részét. Talán nem meglepő módon azokkal kezdtük, melyek alapul szolgálhattak az előzetes letartóztatáshoz. Annak idején ugyanis az ügyészség szóvivője a lehető legnagyobb komolysággal és határozottsággal állította a TV-ben, hogy "olyan adatok vannak, amelyek valóban, konkrétan arra utalnak, hogy bizonyítékokat igyekeztek megsemmisíteni, illetve elrejteni és tanúkat befolyásolni"

Malév: feljelentés

2012. május 10.

A Malév-feljelentés szövege

Több, mint 3 hónapja állt le a Malév. Meggyőződésem, hogy ami közvetlenül a csőd előtt, majd ami és ahogy azt követően történt - történik, az irracionális, és ellentétes a magyar gazdaság és a költségvetés érdekével.

A politikában eredménytelenül folyik a küzdelem. Felállt ugyan egy parlamenti vizsgálóbizottság, de ez a 2/3 akaratából csak 2010. nyaráig vizsgálja a történetet. Az ellenzék egy része így magyarázkodni kénytelen, másik része pedig támadni képtelen.

Hasonló a helyzet az ügyészségen is. Miközben mindenki mindenkit vádol, feljelentést csak a jelenlegi kormány képviselője tett a privatizáció és a visszaállamosítás miatt. Mivel a jelek szerint csak a felejlentés hiánya az oka annak, hogy a nyomozás a jelenelgi időszakra nem terjed ki, ma beadtam egyet a Központi Nyomozó Főügyészségen.

Azt kérem a hatóságtól, vizsgálja meg, hivatali visszaélésnek, illetve hűtlen- vagy hanyag kezelésnek minősül-e az, hogy a kormány hónapok óta nem hasznosítja a korábban a Malévnak adott, de az állam által birtokolt oroszországi, izraeli és ukrajnai repülési jogokat. A légijáratok és célállomások számának felesleges és mesterséges korlátozása, a légitársaságok közötti verseny megszüntetése ugyanis mind a költségvetés, mind a repülőtér működésében érintett cégek, mind az utasok, mind a nemzetgazdaság számára egyaránt közvetlen pénzügyi károkat okoz.

Mindez persze csak egy - nem is a legnagyobb - szelete a történetnek. De ha bárki is tisztán akar látni, akkor a nyomozás elrendelése talán az első lépés lehet az egész folyamat átlátásában és megértésében. Majd meglátjuk, lesz-e.

Budai: matekból 1-es vagy hírszerzésből 5-ös?

2012. május 09.

a HírTv felvétele

Május 4-én Budai Gyula volt a Hír Tv Péntek 8 című műsorának vendége. Mindössze pár mondatban foglalkozott velem, de amit mondott, az annál érdekesebb volt. Szerinte ugyanis a bábolnai vádemelésen túl további 4 ügyben van ellenem eljárás. Én csak 3-ról tudok, a 4.-ről nekem még nem szóltak.

Fradi-ügy: mégis nyomoznak a kormánydöntés miatt?

2012. május 04.

A 2. feljelentés szövege

Miután első feljelentésemet a Nemzeti Nyomozóiroda meglehetősen blőd indoklással elutasította, két hónappal ezelőtt, március elején újabb feljelentést tettem (ennek szövegét most mellékelem). A büntetőeljárási törvény szerint a feljelentés alapján 3 napon belül dönteni kell annak elutasításáról vagy kiegészítéséről, illetve a nyomozás elrendeléséről. Mind az elutasításról, mind a feljelentés-kiegészítési eljárásról a feljelentőt kötelező értesíteni. Mivel immár két hónapja semmilyen levelet sem kaptam, csak azt tudom feltételezni, hogy a nyomozás gőzerővel folyik. Készülődhetnek a kormánytagok, biztos kihallgatják majd őket is...

Elnézést, Virág elvtárs, de ez az ítélet!

2012. május 02.

a kirendelő határozat

A hosszú hétvégén kezembe akadt egy márciusi dokumentum, mely hűen tükrözi az ügyészség koncepciómentes, pártatlan, és független szerepfelfogását, és alaposan bemutatja a nyomozás "bizonyítékainak" keletkezési körülményeit a moszkvai ügyben.

süti beállítások módosítása